Erdei Zsolt addig marad, amíg az emberek bizalmat szavaznak neki (Fotó: Tumbász Hédi)

 

– Sejtette, hogy mibe csöppen, amikor tavaly elvállalta a felkérést, és az ökölvívók elnöke lett?
– Nyilvánvalóan kellett győzködni, hiszen nekem nem voltak ilyen ambícióim – mondta Erdei Zsolt, akinek elnökletével sportszakmailag sikeres, pénzügyeit tekintve viszont tragikus ifjúsági világbajnokságot rendezett a Magyar Ökölvívó-szakszövetség. – Azt mondták, így tudok a sportágnak segíteni, ezért vállaltam el. Egyébként nyilván ezt ma már sokan másként gondolják. Szerintem a szakmához való hozzáértésem kikezdhetetlen, az megint más tészta, hogy nem sikerült megfelelő tanácsadókat találnom. Például sokaktól vártam volna egy szót, hogy Zsolt, össze kellett volna hívni az elnökséget, merthogy elnökségi határozat kell.

– Ezt azért tudhatta volna... Hány ilyen eset volt?
– Tudtommal egy. Ezt a hibát vállalom. Amikor a főtitkárom a nyáron mondta, hogy össze kell hívni az elnökséget, nem mondtam, hogy ne hívjuk össze, de elsikkadt a dolog, mert annyi teendőnk volt a szervezéssel.

– Vagyis elnöki és főtitkári hatáskörben maguk intézték az ügyeket.
– Igen. A lényeget viszont nekem senki sem mondta. Hogy azért kell összehívni az elnökséget, mert bizonyos döntéseket nem hozhatok meg egyedül, azokhoz elnökségi határozat kell. Úgy gondolom, ez volt az egyetlen hiba, amit elkövettünk. Persze a vébérendezésben volt egy csomó olyan tétel is, amely nem volt bekalkulálva.

– Például maga a helyszín.
– Így van, a költségtervet Győrre készítettük. Nálam jobban senki sem örült volna, ha ott rendezzük meg a vébét, az valószínűleg nagyságrendekkel kevesebbe került volna. És persze amikor márciusban egyeztettünk, még az sem volt biztos, hogy augusztus végén szabad-e az Audi Aréna.

KIEMELT DRÁGASÁG 

A Magyar Ökölvívó-szakszövetség akkora ifjúsági világbajnokságot rendezett, hogy abba gyakorlatilag belerokkant. Szinte követhetetlen, hogy hol szaladtak el a költségek, nagyjából kétféle tétel létezett: az egyik sokkal többe került, a másikat meg eleve nem tervezték.

Az eredeti helyszín Győr lett volna (ez szerepelt az AIBA-nak beadott magyar ajánlatban), ebből lett a maga augusztusi szállodaáraival és transzportköltségeivel Budapest, az Audi Arénából az alkalomra befedett medencéjű Duna Aréna, a nemzetközi szövetség luxusigényeit pedig annak ellenére hiánytalanul kielégítette a MÖSZ, hogy a katariak és a románok visszalépése nyomán vállalta beugróként a rendezést, aminél aligha létezik kényelmesebb alkupozíció. (Más nemzetközi szövetségeknél nem feltétlenül bevett gyakorlat, de az AIBA a korosztályos világversenyeknél is „elvárja” reprezentánsai négy- és ötcsillagos szállodákban való elhelyezését. Főleg ha tudja, hogy a rendező ország erős sportdiplomáciai fellendülést remél az eseménytől...)

Így aztán kevesebb mint két hónappal a világbajnokság után a mérleg egyik serpenyőjében a 348 milliós hiányból következő teljes fizetésképtelenség, a meglehetősen kilátástalan jövőkép áll, míg a másikban mindössze az a vélhetően teljesülő, ám nem igazán forintosítható cél, hogy a magyar ökölvívás kerüljön vissza a sportág diplomáciai világtérképére. A szövetségi alkalmazottak októberben késve kaptak fizetést, ráadásul más célra kapott összegekből csíptek le munkabérre, az év hátralévő nagy nemzetközi versenyein (női felnőtt-vb Indiában, EU-bajnokság Valladolidban) pedig várhatóan nem vagy csak csökkentett létszámban vesznek részt a mieink.

Mivel kiemelt sportágat irányító kiemelten közhasznú testületről van szó, a MÖSZ helyzete is kiemelt figyelemre számíthat – és nemcsak a közvélemény, a kormányzat részéről is. Az ifi vb-vel kapcsolatos vállalások és a teljesítések részletes vizsgálata után nyilván lesznek felelősök, de lesz magyar ökölvívás is, amelyet valamiből, valahogyan konszolidálni kell. Vagy hitelből, vagy állami csatornákból, ha már a szponzori bevételek erre nem elégségesek. Egy biztos: heteken belül kiderül, milyen irányt vesz a méregdrága ifjúsági világbajnokság és a Magyar Ökölvívó-szakszövetség tragikus története.

– Ezt biztos, hogy fél évvel a vébé előtt kellett intézni?
– Tény, hogy viszonylag későn szóltunk, de azért szóltunk későn, mert a rendezést is későn vállaltuk el. Amikor mások visszamondogatták a vébérendezést, azt gondoltuk, majd mi teszünk egy olyan gesztust a világszövetségnek, amivel levesszük a vállukról ezt a terhet.

– Cserébe viszont nem kellett ott, helyben helyszínt mondani. Mégis vállalták.
– Az AIBA-nak eleve a győri helyszínt küldtük ki, még mielőtt a várossal egyeztetni tudtunk volna. Egy biztos, a vezetők és a versenyzők szállása ott nem került volna ennyibe. Ráadásul a vébé mellett volt egy bírókurzusunk is, oda kevesebben jöttek; le kellett adnunk egy versenyzői létszámot, végül az is kisebb lett, de előre kifizettették velünk a szobákat. Ez a szálláspénz is elúszott, mert ezeket sem tudjuk már behajtani azokon, akik nem jöttek el. Csillogó-villogó volt a vébé, pedig nem akartunk pazarolni. Az AIBA pedig szabályosan ránk sózott két ringet, mert a Green Hill volt a világbajnokság támogató szponzora. A pontozáshoz Swiss Timing rendszert kellett kiépítenünk, ezek külön-külön nem óriási tételek, de a sok kicsi sokra megy.

– Most éppen plusz háromszáznegyven­nyolcmillióra.
– Sokan lovagolnak azon, hogy mennyibe került a fény- és a hangtechnika, no meg a közvetítés, de más, ráadásul baráti árajánlatok bekérése után végül a legolcsóbbat választottuk.

– Például a Top Sport Média Kft.-ét, amelynek ügyvezetője az edző Lukács Adorján, másik tulajdonosa a párja, a MÖSZ kommunikációjáért alvállalkozóként felelős Kendi Ágnes Hana. Ők egyebek mellett a Duna Aréna fénytechnikáját biztosították a vébé alatt.
– Adorjánék szerződő feleink voltak, ráadásul még ők sincsenek kifizetve. Van egy jelentős számlájuk a szövetségben, amelynek a felét utaltuk át, de ez nem pluszkiadás, ez benne volt az eredeti költségvetésben. A hiány háromszázmillió felett van, és még mindig érkeznek számlák...

– Beszéljünk a Duna Arénáról: hogy került oda a világbajnokság?
– Kormányhatározat döntötte el, hogy nekünk együtt kellett működnünk a Bp2017 Kft.-vel, áttételesen az elnökségi tagunkkal, Balogh Sándorral. Az a baj, hogy kiderült, utólag ő mindent olcsóbban csinált volna. Mások is sok mindent olcsóbban csináltak volna... De amikor kellett volna a segítség, senki sem jött oda, senki sem segített. Igaz, az elnökségem összetétele nem rajtam múlott.

– Hanem kin?
– A támogatóimon, például Kovács Lacin, a korábbi szakmai igazgatón. De ő már a világbajnokság előtt kilépett a rendszerből. Most az elnökségi ülésen elmondtam, hogy gyerekek, ha ti úgy gondoljátok, hogy itt bárminemű visszaélés történt, akkor a felettes szervünkhöz kell fordulni. Az pedig az ügyészség. Persze ez azt hozná maga után, hogy fél évig valaki ránk telepszik. A főtitkárnak és az elnöknek már így is megvonták az aláírási jogát, most tart az a belső vizsgálat, amely remélhetőleg a jövő hétre lezárul. És akkor majd tisztábban fogunk látni.

– Most miben bízik?
– Én látom az alagút végét, de nyilván azért küzdelmes lesz az előttünk álló néhány hét. Ám van megoldás a problémánkra, hiszem, hogy jó úton haladunk, igaz, semmit sem akarok elkiabálni.

– Egyfajta hitelről beszél? Vagy állami szerepvállalásról?
– Nyilván próbálunk az államhoz fordulni, mégiscsak kiemelt sportági szakszövetség vagyunk, itt nem arról van szó, hogy a Madárék mit művelnek. A bajok menet közben kezdtek kiderülni, és akkor beadtunk az Emmihez egy pótköltségvetést, amit első körben, forráshiányra hivatkozva utasítottak el. Ekkor még meggondolhattuk volna magunkat, félbehagyhattuk volna a vébé szervezését. Ám ezzel követtem volna el a legnagyobb hibát. Azt senki sem nézte volna jó szemmel, sem idehaza, sem az AIBA-nál.

– Tehát előremenekültek.
– Előre kellett menekülnünk. És csináltunk egy parádés világbajnokságot. Ami az elmúlt húsz év egyik legnagyobb eseménye volt, mély nyomokat hagyott azokban, akik ott voltak.

– Sajnos a MÖSZ és Erdei Zsolt megítélésében is...
– Azért ha egyszer kiteregethetek dolgokat, meg is teszem. De a jövő hetet még megvárom. A szövetség, ha csak az AIBA-kapcsolatokat nézzük, jól járt a világbajnoksággal. Mi nem hasznot akartunk csinálni, hanem olyan vébét, amely miatt a világ megszeret minket. És akkor Rácz Félix profi menedzser azzal jön, hogy nem fizettük ki a gyerekeket. Érti? A gyerekeket. És ezzel a szóval egyből érzelmileg ellenem hangol mindenkit, miközben ugye a srácokat az állam fizeti, nem a szövetség, én csak felterjesztő vagyok. Miközben tény, éppen nem vagyunk fizetőképesek. De főleg az a baj, hogy a jó vezetőnek jó társakat is kell választania maga mellé, és ez nekem nem mindig sikerült.

– Baj? Majdhogynem tragédia...
– Nekem a MÖSZ és a boksz a szívügyem, nem az elnökség. Én addig maradok, amíg az emberek bizalmat szavaznak nekem. Ha viszont nem, akkor végérvényesen szögre akasztom a kesztyűt, és hátat fordítok az ökölvívásnak.