Fury többször is próbálta hergelni Wildert, időnként a nyelvét is megmutatta az amerikainak (Fotó: twitter.com/ Frank Warren)

 

Fury először bokszolt világbajnoki övért azóta, hogy 2015-ben legyőzte Vladimir Klicskót, majd két és fél évre felhagyott a bunyóval. Az idő alatt jelentős súlyproblémákkal is küzdött, nehéz volt elképzelni, hogy a showmanként sem utolsó Fury még egyszer csúcsra érhet. A Fury–Wilder csata tétje a WBC öve mellett az is volt, hogy ki kaphat esélyt az Anthony Joshua (az IBF és a WBO ugyancsak veretlen bajnoka) elleni címegyesítő mérkőzésre.

Az első menetben közel egy percig csak nézte egymást Fury és Wilder, a menet hajrájában azonban felpörgették az ütésszámot. Az amerikai a meccs elejétől próbált irányítani, neki voltak látványosabb találatai, de egy-két feltartó egyenessel azért Fury is talált, és közben végig próbálta hergelni teátrális mozdulatokkal Wildert, aki azonban higgadtnak bizonyult, nem lehetett kizökkenteni, nagyon koncentráltan bunyózott.

Az első négy menetből a harmadikban tűnt egyértelműen meggyőzőbbnek Fury, amikor a kombinációinak köszönhetően több egyenese is talált, egyébként viszont nagyon kiegyenlített küzdelmet láthattunk.

Az amerikai televíziós közvetítésben a 6. menetet követően a helyszínen tartózkodó, veretlenül visszavonuló Floyd Mayweathert is megkérdezték a meccsről, aki úgy fogalmazott, hogy – amint azt várni is lehetett előzetesen – Wilder a nagy ütésekre rendezkedett be, míg Fury a maga unortodox stílusában a feltartó egyenesekkel („jabekkel”) operál elsősorban.

Viszont Wildernél a kezdeti találatok után a hatodik menettől egyre kevésbé ültek a nagyívű ütések, nem jött az a rettegett jobbos, amivel befejezhette volna a mérkőzést, ahogy azt a korábbi 40 meccséből 39-szer megtette.

Miközben Fury a közeli kis egyeneseivel egyre másra gyűjtögette a pontokat, nyerte a meneteket. Egészen a 9. felvonásig, amikor „megjött” az a bizonyos Wilder-horog, az amerikai kétszer is halántékon találta ellenfelét, aki a második után padlóra is került, számolni kellett rá, de nem volt igazán megfogva. A leütés után fel tudott állni és folytatta ugyanazt a bunyót, mint korábban. Wilder próbált nagyobb fokozatra kapcsolni, de a 10. és a 11. menetben nem tudta újra leküldeni a nagyon jó erőben lévő Furyt, akinek még a tizenegyedikben is több találata volt, mint Wildernek.

Wilder hiába próbálta idő előtt befejezni a meccset, nem sikerült neki (Fotó: twitter.com/BBC sport)

 

A 12. elején aztán Wilder egy jobbegyenes, balhorog kombinációval lekapcsolta a villanyt Furynál, és ahogy a brit elterült a földön, úgy tűnt, ebből nem lesz folytatás. Aztán „Gipsy King” ebből is felállt, majd még ő próbált meg támadni. És miután végigment a meccs, Fury természetesen győztesként ünnepelte magát. Viszont ami nagyon sportszerű volt, hogy amint vége lett az ütközetnek, a ringben Fury magához húzta Wildert és sokáig társalogtak, látszott, hogy kölcsönösen elismerik egymás teljesítményét, az eredményhirdetés után Fury még kezet is csókolt az amerikainak.

Nagy kérdés volt, hogy a pontozóknál mi számít majd inkább, Fury egyértelműen több találata, vagy a két leütés Wildertől. Végül igazságos eredmény született, ugyanis megosztott pontozással (115:111, Wilder, 114:110 Fury, 114:114) döntetlenre hozták ki a meccset, vagyis Wilder maradt a világbajnok.

A meccs utáni nyilatkozatokban egyik bunyós sem zárkózott el a visszavágótól, Wilder megfelelő ajánlat esetén akár Európában is hajlandó ringbe szállni. Egyébként a döntetlent mindketten igazságosnak tartották, persze Fury még produkált egy kis show-t, egész Amerikának üzent nyilatkozatában, táncolt, kiabált, szórakozott, nem látszott rajta, hogy nem sokkal korábban kétszer is padlózott…

Fury ugyan nem nyert, de nem is kapott ki, és az elmúlt két és fél év nehézségei (a nehéz szót itt vehetjük a szó szoros értelmében is…) után joggal érezte magát győztesnek, egyúttal kijelenthetjük, Anthony Joshua és Deontay Wilder mellett Fury is újra meghatározó alakja a nehézsúlynak.