TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Arról, hogy a Giro d’Italia ekkora volumenű esemény, persze nem kell magunkat győzködni, ha máshonnan nem, a két évvel ezelőtti magyarországi »nagy rajton« több tízezren tapasztaltuk, milyen az, amikor egy sportesemény rózsaszín ködbe burkol egy közösséget – s ez az Olasz körverseny esetében szó szerint is értendő.

ALAPVONAL. Ilyenkor szokott rászakadni a felismerés a frissen feljutó klub vezetőségére: „Jaj, Istenem, győztünk!”; illetve annak pánikszerű felmérése, hogy a keret alkalmas-e a megkapaszkodásra az első osztályban.

Ezúttal viszont olyan hétnapos kaland van mögöttünk, amelyről nagyon remélem, hogy valamikor könyv készül, és a szereplők elmondják, valójában mi is történt a magyar válogatott berkein belül.

Tinédzserként a legnehezebb talán a csapatsportokban kitűnni. Ott nem elég a tehetség és a küzdeni tudás, oda játékintelligencia és stratégiai érettség is kell. Csak a legeslegjobbakból lesz már fiatalon világsztár.

ALAPVONAL. Marquinhos most úgy van vele, ha mi szeretjük őt, ő és a családtagjai szeretnek minket, a közeg inspiráló, jó itt élnie, akkor érdemes és felemelő lenne számára ehhez a közösséghez tartozni. Ennek adott hangot.

ALAPVONAL. A női professzionális sport 2024-ben haladja meg először az egymilliárd dolláros bevételt. Csakhogy az ugrás mértékét el tudjuk helyezni: ez 300 százalékkal haladja meg a 2021-es értéket.

ALAPVONAL. Udvarhelyi Gábor azt vallotta, amit Balczó András az öttusázókról, azaz homokra építik várukat. Mégis lehet maradandó. Esetében is, hiszen a klubunk, az öltözőnk falát díszítő alapelv követendő: politikai és vallásszabadság – ez a béke Margitszigete. Erről van szó, s nem az esetleges indulatokról.

ALAPVONAL. Ez legyen a legkisebb baja a csapatnak, de akad nagyobb is, és a jövőről egyelőre a legnagyobb jóindulattal is csak ennyi mondható: majd meglátjuk… Mindenesetre ma is elkelne egy profiper, csak éppen fordított előjellel. Jöjjenek igazi (ismétlem: igazi) profik – mind a vezetőségbe, mind a pályára.

ALAPVONAL. Jelentősége egyébként is annak van, Rapport melyik csapatban játszik majd a budapesti sakkolimpián. Önmagában is kellemetlen, hogy itthon nem minket erősít – hát még, hogy az ellenfelet. Ezért dűlőre kellene jutni vele, vagy legalább az ügyével – e logika alapján tettekkel, de minimum kommunikációval.

ALAPVONAL. Ma azt a korszakot éljük, hogy kizárólag saját forrásból a legfelső szinten már-már lehetetlen megőrizni a versenyképességet. A másik oldalnak, a sporton kívüli világnak pedig ez olyan platform a reklámozásra, amellyel még mindig hangsúlyozni tudja önnön létét, nota bene, önnön prémium minőségét.

ALAPVONAL. »A gólokat túlértékelik, a szépség a küzdelemben rejlik« – hirdeti egy Angliában forgalmazott póló felirata, alatta pedig a futballkörökben ismert sporttörténelmi jelenet látható az 1914 karácsonyán kialakuló békemérkőzésről, amelyet a lövészárkok közötti senki földjén vívtak egymással a szembenálló brit és német katonák. L’art pour l’art játszadozás volt az, a honvédelem jegyében zajló öldöklés lélekemelő megszakítása, a szent pillanat, amikor a fegyveres ellenségek nem győzni, hanem játszani akartak.

ALAPVONAL. A környezeti adottságokban néhány éve fedezték fel a (sport)üzleti lehetőséget, a falutól nem messze diszkoszvetőpályát építettek, a Millican Field pedig rövid úton e szakág paradicsoma lett. Hatalmas előnye a dobásokra jótékony hatást kifejtő állandóan fújó, nem kizáró jellegű szélerősség, ezért aki nagy eredményt akar elérni, ma már alig hagyja ki a Ramona kínálta lehetőségeket.

ALAPVONAL. Igen, abban reménykedünk, hogy nekünk, magyaroknak ezt jelenti majd a nyári olimpia, és a sikerekről szólnak a hírek, nem pedig arról, amivel jelenleg riogatnak.De talán ugyanígy éreznek az Egyesült Államokban, Dél-Koreában, Izraelben, Iránban, Ukrajnában és Oroszországban is, legalább ilyenkor, ha a sport a téma.

ALAPVONAL. Rendben is van ez, csinálják, beszéljenek rá a játékvezető fülére, zizegtessék meg a karjára erősített rezgetőt, de elég ebből a cirkuszolásból, simuljon háttérbe az egész VAR, s legyen csupán olyan részlete a meccsnek, mint az, ahogyan a partjelző a kis színes zászlóval lenget az oldalvonal mellett.

ALAPVONAL. Mifelénk sokan, sőt nagyon sokan szívesen turkálnak mások zsebében, bevallom, nekem nem kenyerem. Mondják, ha közszereplőkről, szűkebben a szórakoztatóipar jeleseiről van szó, nem lehetnek titkok, pedig dehogynem. Hidegen hagy, ki mennyit keres, ahogy másnak sincs köze ahhoz, hogy én mire vittem, viszem anyagilag. Nem beszélve arról, hogy már a kiindulópont is bizalmas, hiszen a futballistajövedelmeket (is) szerződés szabályozza.

ALAPVONAL. Lőrincz Márton »újrafelfedezésének« most jött el az ideje. Nem tudom, csak elképzelem, napjában hányszor dúdolhatta el magában Argentínában a székely kesergőt, amelybe kései utódai a mai napig belekapnak pár pohár sör vagy kupica pálinka után: »Hargitai fecskemadár hosszú útra készül / nem hagyja el piciny fészkét könnyhullatás nélkül. / Én is, én is elbujdosok messzi tájra / csak szívem a Hargitáért oly nagyon ne fájna.«

ALAPVONAL. A másfél éve hivatalba lépő, tetszhalott gárdát átvevő spanyol szakember a felnőttek közötti első teljes idényében más dimenzióba helyezte a Bayert, egyszersmind véget vetett a Bayern München bénító uralmának. És hitem szerint ezzel jót tett a német labdarúgásnak is, mert ugyan csak egy betű a különbség a tavalyi és az idei bajnokcsapat között, de a valóságban ennél sokkal több.

ALAPVONAL. Szóval van egyfelől a magasztos eszme, a szent cél, kinek az olimpiai részvétel, kinek az ott aratott diadal, és van a 21. század szuperprofi sportja, ahol a legtöbb nemzetközi szövetség egyre vaskosabb pénzdíjakat oszt a kiemelt eseményein.

ALAPVONAL. A sporttudományban már jó ideje felismerték, hogy ha vannak is ideális testmagasságok, a legjobbak – legyen szó kosárlabdázásról, atlétikáról, labdarúgásról, úszásról, szinte bármiről – lehetnek kicsik éppúgy, mint nagyok, netán egyenesen langaléták. Nem mindegy a testmagasság, de nem is minden!

ALAPVONAL. A fordítás hemzsegett az angolból átvett szakkifejezésektől, úgymint handabólú, golakíperú és hasonlók. Nem tudom, ki hogyan volt vele, engem azonban nem hagyott nyugton a kérdés: a japán nyelvben vajon miért nincsenek meg a szükséges megfelelő szakmai kifejezések?