Naplótitkok az utókornak Tóth Potya Istvántól

Érdemes-e kiadni kilencven-egynéhány éves, az akkori idők szakmai szempontjai szerint íródott, ismétlődő helyzeteket rögzítő edzői feljegyzéseket?

Hetven éve magyar műkorcsolyázóknak tapsolt Európa

A magyar minicsapat tagjai tökéletesen lejtettek az 1950-es oslói műkorcsolya Európa-bajnokságon, Király Ede és a Nagy testvérek párosa is győzött. A vb-n sem maradtak érem nélkül, ám Király nem jött haza Londonból.

Cseh „Matyi” tovább volt színen, mint feljelentett klubja

Harminchárom válogatottságnál tartott Cseh II László (népszerűbben: Matyi) 1940 elején, amikor robbantott: feljelentette klubját, a Hungáriát. A részletek ismeretében meggondolatlanul, hiszen a legendás elnöknek, Brüll Alfrédnak (is) a kedvence volt.

Százötven évvel ezelőtt nyílt meg az első hazai jeges szezon

Az erőtlen tél próbára tette a frissen alapított Pesti Korcsolyázó Egylet tagjainak türelmét, de végül 1870. január 29-én megnyílt az első hazai jeges szezon.

Az évszázad magyar sportlövője legyőzte a sorsot

Mindössze négy olyan olimpiai érmest ismer a világ, aki sérülései, fogyatékossága miatt ma a paralimpián is indulhatna. Közülük kettő magyar, a vízilabdázó Halassy Olivér és a sportlövő Takács Károly. London és Helsinki gyorstüzelőpisztoly-bajnoka ráadásul szerencsétlen balesete előtt a másik kezével is országos bajnok volt.

Mindig a határon – hetven éve született Gilles Villeneuve

Úgy is a Formula–1 örök legendája, hogy tragikusan rövid élete miatt a világbajnoki címig nem jutott el. Látványos vezetési stílusával nemcsak a rajongókat, hanem az ellenfeleket is elkápráztatta. A pályán kívül kedves, becsületes jellemével vívott ki magának tiszteletet.

A Világosság – Hidegkuti Nándor ugródeszkája

Száz évvel ezelőtt alapították a Világosságot, a magyar labdarúgás egyik különleges egyesületét, amely Mihalovics Zsigmond plébános elnöksége mellett később Herminamezei AC néven bontakozott ki és jelentett ugródeszkát mások mellett Hidegkuti Nándornak.

Hetvenöt éve született Varga Zoltán, az FTC legendás nyolcasa

Született zseni volt, mindent tudott a labdával, természete viszont finoman fogalmazva sem volt simulékony. Amikor az 1968-as olimpia megkezdése előtt elhagyta a magyar csapatot, a futballt kedvelők elkeseredését váltotta ki, később külföldön folytatta karrierjét. Varga Zoltán január elsején lenne 75 éves.

Futballkapus a fronton – Sanghajban kötött ki Zsák Károly tartalékja

Szívfacsaró történet futballról, háborúról, fogságról, szökésről, újrakezdésről, hazaköltözésről, családról. Zsák Károly utódja is lehetett volna – az ismeretlen Koppány György.

Hetvenöt esztendővel ezelőtt született Bene Ferenc

Klubjában és az olimpiai csapatban is képes volt hat-hat gólra. A robbanékony, hihetetlenül gólérzékeny csatár, aki mindenféle sztárallűr nélkül élt. Bene Ferenc december 17-én lenne 75 éves.

Kétméteres mérföldkő – száztíz esztendeje született Bodosi Mihály

Második európai és első magyar atlétaként röppent át a két méter felett, de csak 196 centivel tartotta 21 évig az országos csúcsot... Mi történt pontosan a pécsi Maurinum pályaavatóján?

A kő visszahull: abszurd propagandaregény a nyugaton ragadt „Puskás-félékről”

Hatvan éve jelent meg a magyar sportirodalom egyik legabszurdabb műve, az 1956-os forradalom nyomán Nyugatra szökött futballistáról és társairól szóló politikai propagandaregény. Takács István A másik város című könyvét már az 1959-es közvélemény is fenntartásokkal fogadta, pedig rejtett néven még Puskás Ferenc is felbukkan benne elrettentő példaként.

Kép: a bilbaói pályán mondtak Miatyánkot 1956-ban a forradalom áldozataiért

Kivételes fotóritkaság került elő az 1956 novemberében Bilbaóban játszó Honvédról: a San Mamés Stadionban imát mondtak a forradalom áldozataiért, a képen az ötvenes évek magyar futballcsillagai közül is többen összekulcsolt kézzel láthatók.

A legjobb elhallgatott magyar futballtréner

Beérett az Újpest kispadjára 1928-ban leülő Bányai Lajos munkája. A lila-fehérek prágai meccsekkel teletűzdelt úton jutottak el a Közép-európai Kupa-diadalig, és kényes ízlésnek kellett megfelelniük.

Miniszterelnök, művészember és hírlapíró – különleges válogatottjaink

A napokban jelent meg a Meggypiros mezben című, a magyar válogatott labdarúgókat, a nemzeti csapat mérkőzésstatisztikáit és az együttes történetét bemutató vaskos kötet. Az alábbiakban a Dénes Tamás és Dlusztus Imre könyvében szereplő játékosportrékból gyűjtöttünk szemelvényeket, válogatásunkban jobbára kevéssé ismert, ám valamiért különleges sorsú futballistákról idézünk szövegeket.

A megnyitó fénypontja Puskásék fordítása volt a Szpartak ellen

A megnyitón minden volt, ami szem-szájnak ingere, a futball mégis mindent vitt. Pedig a Bp. Honvéd–Szpartak Moszkva találkozó félidejében a „nagy testvér” reprezentánsa még vezetett, aztán Puskásék 3:2-re fordítottak.

Napkeltétől holdvilágig tartott az avatóünnepség

Magától értetődik, hogy – lévén 1953 – a politika sem maradhatott ki a Népstadion építéséből, avatásából. Hogy a társadalmi munka mennyire volt szakszerű, kérdés, az viszont nem, hogy sikerült megsérteni a NOB elnökét, Avery Brundage-et.

A határidők fogságában csonkán készült el a nemzeti aréna

Öt év telt el az első kapavágástól, mire – ha csak félkész állapotban is, de – átadhatták a Népstadiont. Noha a Magyar Dolgozók Pártja kiemelt ügyként tekintett a projektre, az építkezés kaotikus körülmények között, a határidők folyamatos átírásával zajlott.

Kellett egy stadion, de nehéz volt megtalálni a megfelelő helyszínt

Ha már a nyári olimpiák művészeti versenyein az első magyar érmet (ki más?) Hajós Alfréd szerezte meg 1924-es stadiontervével – az első helyet nem osztották ki, Hajós Lauber Dezsővel közösen ezüstérmes lett –, a húszas évek végétől, de különösen a harmincas években bekerült a közbeszédbe a nagy nemzeti stadion felépítésének gondolata. Jó magyar szokás szerint a helyszínről, a költségekről és a konkrét tervekről késhegyig ment a vita.

Mexikóban a magaslati levegő, Kínában a háború tolt ki vele

Magyarországnak több világjáró trénere is volt – a legismertebb, legsikeresebb közülük Guttmann Béla –, de volt egy, akinek a ragadványneve is Világjáró volt: Woggenhuber Ferenc.