Big Ten:

A hét mérkőzése: Michigan State–Wisconsin 37–31

A Wisconsin 2010-ben egyetlen vereségét East Lansingben szenvedte el B.J. Cunningham utolsó pillanatban, negyedik downra szerzett touchdown elkapásával. Egy évvel később az addig megállíthatatlan Badgers ismét beleütközött a spártai hopliták áthatolhatatlan falába. A kezdetek azonban még nem fiesztát, hanem inkább egy halotti tort vetítettek előre. Russell Wilson és Montee Ball gondoskodott róla az óriás támadófal mögött, hogy akadálytalanul szerezzenek 14 pontot, miközben a hazai támadók csak egy elveszített fumble-t tudtak felmutatni. Ezt követően azonban vélhetően kommunikációs hiba miatt Wilson csúnya interceptiont dobott. Ez még csak a mezőnypozíciót változtatta meg drasztikusan: a Badgers saját gólvonaláig szorult hátra. Ahonnan Wilson csak safetyvel tudott szabadulni (intentional grounding révén). A közönséget Keshawn Martin end around futott touchdownja végleg visszahozta a mérkőzésbe. Az elkapó már tavaly is elég borsot tört a Badgers orra alá, és jó szokását megtartotta a főcsoport egyik legveszélyesebb többfunkciós fegyvere. Hiába haladt ismét könnyedén az ellenfél 20 yardos vonalán belülre a Wisconsin, blokkolt mezőnygól közbe szólt, hogy visszaszerezzék a momentum egy részét. Helyzetüket csak nehezítette Cunningham ismét negyedik downra elkapott touchdownja a félidő előtt. A show-nak azonban még nem volt vége.

Wilsont sackkelte a védelem tíz yardért, ami később puntot kényszerített ki. Azonban ezt is blokkolta a Spartans special teams egység, sőt a pattogó labdát sikerült a gólterületen megszelídíteniük: touchdown! Huszonhárom ponttal válaszoltak a nagy szünetig, és a lélektani előny biztos tudatában készülhettek a második félidőre. A harmadik negyedben, ha a védelmek nem is tudták átvenni az irányítást, de a harmadik down stopra azért futotta az erejükből (csak egy Wisconsin FG törte meg a csendet). A negyedik negyedre áthúzódva azonban a Spartansnak sikerült még egy támadást összeilleszteni: 13 játék, 80 yard, 7:34 alatt. A kulcsjáték ismét Martin nevéhez fűződött, aki harmadik és 11-re futott TD-t egy olyan oldalpasszból, amivel egyszerű földi halandót mínusz yardért szerelnek. Ezt sikeres kétpontos játékkal koronázták meg, ki más, mint Cunningham elkapásával. Ezen a ponton két TD távolságból kellett visszakapaszkodnia a meccsbe Wilsonéknak. A támadójáték azonban már nem elég a negyedik negyedben. Kell a védelem, hogy legalább puntokra kényszerítse az ellenfelet. Ez utóbbi működött is. Chris Borland és kis csapata három puntra kárhoztatja a Kirk Cousins irányító vezette támadókat. Ennek köszönhetően Wilson második interceptionjét is idő-, és pontveszteség nélkül élik túl. A pontokról azonban a támadóknak kellett gondoskodni. Előbb Wilson futott 20+ yardos TD-t, majd alig három perc alatt 87 yardot vezette támadóit a Spartans gólterületig, ahol Montee Ball futózseni kétyardos elkapásával egyenlíteni tudtak másfél perccel a lefújás előtt. A hátralévő idő már történelem. Legendás képsorok születtek. Négy másodperc a hátralévő idő. Egy játéknál többre már nem futja. A hosszabbítás biztos. Félpályáról Cousins útjára engedni a „hail maryt” és a videóbíró döntése alapján Keith Nichol képes volt legalább egy pillanatra a gólterület légterébe jutni az ölébe hullott labdával! Nincs szükség a hosszabbításra sem! Az előző heti zászlóhalmozásra is beszédes volt a hazai reakció: egyetlen egy szabálytalanság nélkül hozták le a találkozót.

Az ACC, Big East és Big Ten küzdelmeiről bővebben ide kattintva olvashat!

Big 12:

A hét meccse: Oklahoma Sooners–Texas Tech Red Raiders 38–41.

A hazai Telepesek a végére értek. Hogy minek? Először is a száraz, csapadékmentes ősznek. Özönvízszerű eső szakadt a pályára, 3 óra kényszerszünettel eltolva a kickoffot. Amikor a bőrig ázott Sooners-fanok visszaszivárogtak a lelátóra, az itt-ott foghíjas széksorok már sejttették, nem éppen napsugaras mérkőzés vár kedvenceikre.

Másodszor véget ért a Sooners 39 meccses hazai veretlenségi sorozata, a leghosszabb az NCAA aktuális történetében. Norman és az Oklahoma Memorial Stadium bevehetetlen várként magasodott az ellenfelek előtt, de a Vörös Lovagok eredményes ostromot vezényeltek.

És ami a legfájóbb, véget ért a Sooners idei veretlensége és nemzeti nagydöntős reményeik a minimálisra csökkentek.

A Telepesek kifutottak a zöld gyepre és mikor igazán nekiálltak játszani, már véget ért a nagyszünet és 7–31-et mutatott az eredményjelző. A lubbocki vendégeknek az első félidőben minden sikerült, elkapóik lyukacsos ementáli sajttá rágták az Oklahoma secondaryjét. Alex Torres 44, 30 és 11 yardról is TD-t ért el, végül 94 yarddal zárt, mellette a kiváló slot segítséggel: Eric Ward (6 labdából 78 yard). A kiváló napot kifogó irányító, Seth Doege (33-52, 441 yard, 4 TD vezetésével a Red Raiders az eső után pontzuhatagot szórt a bénult hazaiakra. A Sooners Kenny Stills elkapásaival próbálta tartani a meccset, de a második negyedet first down nélkül zárta és a végén kulcsnak bizonyuló mezőnypozíció-csatát Michael Hunnicut kicker két rontott mezőnygól-kísérletével (28 és 39 yardról) elvesztette; a végső onside kick sem sikerült. A két edző közti taktikai hozzáállást jól mutatja, hogy amíg Tommy Tuberville, a vendég Texas Tech mestere 31–17-es előnynél is (sikeres) fake puntot hívott a labda megtartásáért, addig Bob Stoops 34–24-es hátrányban, 10:45-el a vége előtt 4th és 3-nál puntot választotta és újra átadta a kezdeményezés lehetőségét.

Hét és fél perccel a vége előtt Tramain Swindall gyönyörű elkapása (mely során az egyik lábát még éppen hogy le tudta rakni a földre) után már 41–24-re növelte a különbséget a két csapat között és ezt a kései hatpontokkal zárt Sooners drive-ok már nem tudták ellensúlyozni. A Telepesek 572 yardot adtak fel védekezésben és ezt a 100+-os futójáték és a 400 yard körüli passzmennyiség nem tudta ellensúlyozni.

A Big 12, az SEC és Pac-12 további találkozóiról ide kattintva olvashat bővebben!