Minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy a forduló legnagyobb rangadója a Patriots pittsburgh-i vendégjátéka lesz, hiszen az elmúlt tíz év mellett az idei szezont is meghatározó két csapatot testesít meg a két együttes. A legutóbbi tíz főcsoportdöntőből nyolc alkalommal volt legalább az egyik résztvevő a Pittsburgh vagy a New England, és az idei szezon előtt is e két gárda tűnt leginkább esélyesnek arra, hogy az AFC-t képviselhesse a sportág legnagyobb színpadán.

Az idénnyel azonban (eddig) egyik csapat sem lehet igazán elégedett, hiszen a játék egyes elemeiben bemutatott valódi magasságokhoz szokatlan mélységek is társultak. Elsősorban a védelem oldalán, és ami igazán meglepő, hogy a Steelersnél is. Ezért –a korábbi időszaktól eltérő módon–pontgazdag, elsősorban a támadójátékok miatt látványos mérkőzésre számíthatunk. A Patriots védelmére írták a legtöbb yardot a szezon első hét fordulója után, és időnként a Steelers is verhetőnek bizonyult (még ha a számok ezt nem is feltétlenül mutatják), hát még egy ilyen kiemelkedő támadósor ellen, mint amilyennel Bradyék csatába indulnak.

A Pittsburgh gondjait mélyíti, hogy a Lawrence Timmons (aki a szélső linebackerek sérülése miatt kénytelen kívül játszani) helyét átvevő James Farrior is kihagyni kényszerül a találkozót. A kezdőben így a nagynevű Stevenson Sylvester találhatja magát, a másodéves játékos NFL pályafutása során először. Minimum nem szerencsés helyzet, amikor a pálya közepén egy háromfejű szörnnyel (Wes Welker, Rob Gronkowski, Aaron Hernandez) és világhírű idomárjával kell megküzdeni. Lamarr Woodley kiváló szériát fut az utóbbi meccseken, amire ezúttal is szükség lesz, amellett, hogy ilyen szintű támadófallal nem találkozott egy ideje. A labda másik oldalán a legnagyobb kérdés, hogy a Patriots-védelem mennyire lesz képes siettetni Ben Roethlisbergert, illetve, hogy miként lesznek képesek együttes erővel fedezni a foghatatlannak tûnő Mike Wallace-t.

E párharc előjelei inkább a Steelers felé billentik a mérleget, hiszen a bostoniak passz siettetése finoman szólva is hagy némi kívánnivalót maga után, és cornerback poszton sem túl rózsás a helyzet. Az idei drafton választott Ras-I Downling ebben a szezonban már nem léphet pályára sérülése miatt, és minden bizonnyal sérülés áll a nem rég még a Patroits legjobb cornerének tartott, és e szerint is fizetett, Leigh Bodden elküldése mögött is. A védelmek tehát nem minden probléma nélkül szerepelnek az idén, és készülnek erre a meccsre, elsősorban ezért is várhatunk eredményes légiparádét. Törleszteni valójuk elsősorban a hazaiaknak van, Brady mutatója 6–1 kezdőként a Pittsburgh ellen, és a legutóbbi hat látogatásból ötször nyertek a Heinz Fielden. Nagy mérkőzés lesz, ennél nagyobb valószínűleg csak a rájátszásbeli összecsapás lesz (ha összejön).

Vasárnap este–magyar idő szerint már hétfőn–rendezik meg a nagy hagyományokkal bíró rivalizálás első idei mérkőzését a Dallas Cowboys és a Philadelphia Eagles között. A tét a presztízsen kívül nagyon nagy, az Eagles ugyan két hete a Redskins elleni sikerrel elkezdett felzárkózni, de egy vereség akár könnyen a rájátszás álmok végét jelentheti már most. Dallasi oldalról pedig pontosan ugyanez a motiváló, Philadelphiában mérhetnének nagy csapást az örök riválisra, ezzel pedig mentálisan is erősödnének a győzelem mellett. Vereségük esetén pedig azonnal akár a csoport utolsó helyére is eshetnek, illetve a Giants mögött két mérkőzésre lemaradhatnak.

A csapatrészeket nézve az első és legfontosabb kérdés, hogy az Eagles futás elleni védelme éppen melyik arcát mutatja, azt, amelyiket csaknem öt héten keresztül, vagy azt, amelyet a Redskins ellen?

Ha előbbit, akkor a múlt héten óriási mérkőzést játszó DeMarco Murray, ha nem is ismétli meg előző teljesítményét, de szintén jó számokkal zárhat. Erre pedig szükségük van a vendégeknek, hiszen az Eagles védőfala irányító siettetésben az idén nagyon jó, illetve Trent Cole is visszatért a sérülésből, így Tony Romo várhatóan nem fog sok időt kapni, még ha a Tehenészek támadófala egyre jobban meg is védi az irányítót.

Kulcsfontosságú lesz még Jason Witten őrzése, a liga egyik legjobb TE-je szinte még nem játszott gyenge meccset az Eagles ellen, ráadásul a Sasok idén is komoly gondban vannak egy-egy TE levédekezésével. Várhatóan több alkalommal is a két hete három labdát leszedő Kurt Coleman fog rákerülni– a párharcbanjátéktudásban és fizikálisan nézve is jobb a dallasi. Witten mellett lesz célpontja még Romónak, Dez Bryant és Miles Austin még a nagynevû Asante Samuel és Nnamdi Asomugha duónak is nagy problémát fog okozni.

A túloldalról nézve a dolgokat, a kérdés az, mennyire sikerül időt adni Mike Vick irányítónak, ugyanis ahhoz nem kell nagy merészség, hogy kijelentsük, DeMarcus Ware és Anthony Spencer folyamatosan a közelébe fog érni. Ugyan az Eagles támadófala két hete jól vizsgázott a fővárosi pass rush ellen, véleményem szerint ez még komolyabb feladat lesz. Vick helyzetét nem könnyíti, hogy Andy Reid főedző nem a sok futójáték híve, illetve a Cowboys futás ellen idén a liga elitjébe tartozik, tehát biztosan izgalmas összecsapás lesz LeSean McCoy és a Sean Lee vezette védelem között.

Amire építhet Vick, az az elkapóinak a sebessége. Mindenki tisztában van vele, hogy DeSean Jackson rendkívül gyors (liga játékosai szerint csak Chris Johnson gyorsabb nála jelenleg az NFL-ben), illetve az is tény, hogy Terence Newman sebessége nem olyan, mint a 2000-es évek első felében. A pálya másik felén pedig Jenkinsnek kell lépést tartani Maclinnel, aki szép lassan az Eagles első számú elkapója lesz DeSean Jackson előtt. Érdekes kérdés lesz még a turnover mutató is, a Tehenész secondary idén mindössze négy labdát szerzett hat mérkőzés alatt, ami nem a legjobb statisztika. Ellenben Vick szereti eladni a labdát akár interception, akár fumble formájában.

Összességében igazi parázs NFC East rangadóra lehet számítani, amelyet külön érdekessé tesz az Eagles idei gyengélkedése. Véleményem szerint a Dallas támadósor és az Eagles támadósor is erősebb, mint a másik oldal védelme, a nagy kérdés, melyik védelem tud feljebb lépni, és labdákat szerezve nagy játékokkal a saját oldalára billenteni az összecsapást. A mérkőzés mindenki számára kötelezően nézendő, hiszen másnap munkaszüneti nap van, ráadásul óraállítás miatt már 1.20-kor kezdődik, illetve más találkozó sincs ebben a műsorsávban.

Érdekes, hogy az elvárások mennyire különbözőek lehetnek egyes csapatokkal szemben. A Chargers 4–2-vel vezeti csoportját, és bár egyszer sem jutottak 30 pont fölé a támadók, két vereségük egyike sem volt különösebben megalázó, a New England és a New York Jets ellen is többé-kevésbé pariban voltak, a többi mérkőzésüket pedig magabiztosan hozták.

Ennek ellenére a fórumokon, a médiában szinte mindenhol azzal a kérdésfelvetéssel találkozunk, hogy mi a baj a Chargersszel, ami főleg annak fényében érthetetlen, hogy az eggyel rosszabb mérlegű Chiefset három éppen csak kiszenvedett győzelem után már ismét az AFC West egyik lehetséges nyerteseként emlegetik.

Való igaz, bár egyelőre a nyugati csoport élén áll a San Diego, bőséggel akad javítanivaló a játékán. Ami a legmeglepőbb, az Philip Rivers gyengélkedése, az elmúlt évek egyik legjobb irányítója, az állandó Pro Bowl-résztvevő QB mindössze hét TD passz mellett már kilenc interceptionnél jár, ami csupán néggyel kevesebb, mint amit az egész 2010-es szezon során dobott. Rivers ezt főleg az összeszokottság hiányával magyarázza, az tény, hogy három legjobb elkapója közül nagyon ritkán áll egyszerre mind rendelkezésére, hol Vincent Jackson, hol Malcom Floyd, hol a kiváló TE, Antonio Gates kénytelen heteket kihagyni ilyen-olyan sérülésekkel.

Ennek ellenére a Jets elleni vereség előtt hármat nyertek zsinórban, az első ezek közül éppen az aktuális összecsapás odavágója volt, a Chiefset 20–17-re gyűrték le odahaza. A Chargers futójátéka már éppen kezdett összeállni, és nagyjából mostanában már sikerült megtalálni az egyensúlyt a Ryan Mathewsnak és Mike Tolbertnek adott labdacipelések tekintetében. Most ezt ideiglenesen megszakítja utóbbi futó kiesése, Tolbertnek a combhajlítóizma és a kézfeje is sérült, Norv Turner nem volt túlzottan optimista hétfői játékát tekintve. Ez talán nem olyan nagy érvágás a csapat számára, idén a legutóbbi meccset kivéve mindig a másodéves Mathews teljesített jobban RB poszton, ebben az évben beérni látszik a tavaly csalódást keltő évet futó elsőkörös játékos. A Chargers támadófala is foghíjas lesz, a bal tackle Marcus McNeill nyaksérülése miatt erősen kérdéses, a bal guard Kris Dielman pedig biztosan nem fog játszani agyrázkódása miatt, amelynek utóhatásai jóval komolyabbak a vártnál.

Helyette várhatóan a tavaly hét meccsen kezdő Tyronne Green fog kezdeni, ha McNeill nem fog tudni játszani, akkor a már tavaly is, illetve a Jets meccsen is őt helyettesítő Brandyn Dombrowski lesz Rivers vak oldalának első számú őrzője. A Chiefs a szezon második meccsén veszítette el legjobb futóját, Jamaal Charlest, akkor úgy tűnt, végleg lemondhat a csapat a normális futójátékról, mivel Thomas Jones már tavaly is borzasztó gyengén muzsikált, Jackie Battle-ről pedig nem sokat lehetett tudni, pár gólvonal közeli futástól eltekintve nem igazán láthattuk játékban az elmúlt években. Ehhez képest Battle azóta magasan a Chiefs legjobb futója, igen effektíven dolgozik a 28 éves játékos, 45 futásból 232 yardot hozott, ami 5.2 yardos átlagot jelent, ez a liga legjobbjai közé sorolja. Emellett LeRon McClain, illetve Dexter McCluster is sok szerepet kap a futójátékok során, előbbi a rövidyardos szituációknál, utóbbi pedig a passz downoknál kerül gyakran pályára. Matt Cassel bár abszolút nem játszik jól, azért a Chiefs az elmúlt meccseken „túl tudta őt élni”, és azért az sokat mondó, hogy jelenleg több TD-je és kevesebb interceptionje van, mint Riversnek.

A Chargers védelme a Jets ellen a második félidőben megroppant, összesen 162 yardot engedett az addig a liga egyik legrosszabb futójátékának, illetve Antoine Cason betlizett komolyat, három TD elkapást is engedett Plaxico Burressnek. Cason pozíciója komoly veszélyben van, könnyen meglehet hogy a héten az első csapatnál is lehetőséget kapott újonc Marcus Gilchrist lesz helyette a kezdő. Casont az előző meccsen is gyakran vette célba Cassel, szeptember 25-én nyolc passzt dobott rá, ebből hat lett sikeres 79 yardért és két TD-ért. Várható hát, hogy amennyiben ő marad a kezdő, akkor a lehető leggyakrabban fogják Dwayne Bowe-t ráállítani, és megpróbálják ismét őt célba venni a lehető legtöbbször.

A Chiefs védelmének a legfontosabb a pass rush beindítása lesz, eddig idén mindössze hat sacket értek el Haliék. Amennyiben a Chargers fal bal oldala tényleg cserékből fog állni, lesz bőven lehetőség ezt a számot javítani, főleg Halinak, aki az elmúlt két meccsen nem tudott zsákolást bemutatni.

További beharangozókat ide kattintva olvashat a Bowl.hu-n!