Ízelítő a nagyinterjúból:

– Úgy csatlakozott a Bayernhez, hogy nagy riválisa, az 1860 München szurkolója volt, ráadásul ők akkoriban magasabb osztályban szerepeltek. Miért választotta a Bayernt? Olvastam valamit egy balhés U14-es meccsről is… (Jeff Stevens, Birmingham)
– Igen, az 1860 Münchenben játszó egyik ellenfelem megpofozott egy meccsen, ezt Bajorországban „watschn”-nak hívják. Nincs ennél nagyobb sértés nálunk – talán csak ha szembe köpnek –, úgyhogy ez a watschn elég is volt ahhoz, hogy azt mondjam a csapattársaimnak: „Nem fogok ezekhez a gyökerekhez igazolni”. Abban az idényben készültünk ugyanis öten az 1860-ba. Kijelentettem, hogy én nem megyek, társaim szintén maradtak, pedig én ezt nem is vártam el tőlük. Inkább a Bayernt választottuk.

– A legendás Gerd Müller közel állt ahhoz, hogy az 1860 Münchenbe igazoljon, mielőtt végül a Bayern mellett döntött. Ha ő is és önök is ezt az utat választották volna, kimondhatjuk, hogy ma senki sem ismerné a Bayernt? (Thomas B., Twitter)
– Egyértelműen! Gerd Müllerrel és Franz Beckenbauerrel az 1860 München sorozatban ötször nyerte volna meg a BEK-et, és legalább hússzor bajnok lett volna! (Nevet.)

– Az 1974-es világbajnokság döntőjében a holland válogatottban szereplő Johan Cruyff talán a világ legjobb játékosa volt. Ő lenne a legnagyobb, aki ellen valaha is futballozott? (T. Milligan, e-mail)
– Nem vitás, hogy ő volt ekkor a világ legjobbja. Ezért kellett ráállítani a legjobb védőnket, Berti Vogtsot. Ahogy telt az idő, Berti úgy nőtt fel egyre jobban a feladathoz.

– Őszintén, Franz: a hollandok jobbak voltak 1974-ben, mint a németek? (The Equaliser, Twitter)
– Ha megnézzük a döntőt, ez az érzésünk támad. De azok után, hogy ők vezettek egy-nullára, már nem igyekeztek gólt szerezni, mi meg az első félidő végére beállítottuk a végeredményt. A második félidőben feljebb hozták a söprögetőjüket, és nagyon veszélyes egy az egy elleni játékba kezdtek hátul. Ezáltal a támadásaik veszélyesebbek lettek, még ha gól nem is lett belőlük. Ezért gondolják még ma is sokan, hogy ők domináltak a második félidőben.

– A sikerek ellenére mindössze tíz évet töltött edzősködéssel. Miért szállt ki? Nem élvezte? (Charlie Fairclough, e-mail)
– Úgy éreztem, ennyi elég. Egy kicsit unalmas éveken át reggeltől estig ugyanazt csinálni. Ezért töltöttem rövid időt a Bayernnél és a Marseille-nél. A válogatottnál sokkal nagyobb volt a szabadságom, de hat év után eljött az új emberek ideje.

A teljes interjú elolvasható a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!