Az Ekkono Method munkája során jó viszony kialakítása az edzőkkel és a játékosokkal kulcsfontosságú (Fotó: Fox Sports)

 

Magyarországon még mindig hajlamosak vagyunk olyan módszerektől, megközelítési módoktól idegenkedni, amik a világ labdarúgásában már régóta bevett gyakorlatnak számít. Kezdve a scoutingtól, a digitális futballanalízisen át a mentáltrénerek, dietetikusok, posztspecifikus edzők foglalkoztatásáig.

Amikor egy sokáig mögöttünk lévő nemzet ellép mellettünk szervezettségben, topligás játékosok számában, eredményességben – jó példa erre a közelmúltból Izland esete –, nem győzünk csodálkozni, hogyan is csinálták. A nemzetközi labdarúgásban egyre több olyan cég működik, melyek kimondottan futballfejlesztésre – legyen szó egy klub, vagy akár egy ország labdarúgásának fejlesztéséről – specializálódtak.        

A katalán Miquel Farrerons cége, az Ekkono Method 15 éve dolgozik a világ legkülönbözőbb pontjain, a siker titka szerinte az, hogy a globálisan működőképes modelleket mindig az adott ország vagy város kultúrájához kell igazítani, és ha valamiről az elméletben közmegegyezés született, akkor a gyakorlati megvalósítást kőkeményen végre kell hajtani.

 

A Nemzeti Sport Online-on két sorozat is fut, mely ugyanazt a célt szolgálja.  Szemléletváltás sorozatunkban olyan, a labdarúgáshoz (is) köthető, itthon újdonságnak számító vagy kevésbé ismert módszerekkel, megközelítési módokkal foglalkozunk, melyek hosszú távon a magyar futballban is egyfajta szemléletváltást eredményezhetnek. Míg a külföldi tapasztalatok sorozatunkban, amelybe jelen cikkünk is tartozik, külföldön az ottani utánpótlás-nevelésről, illetve a profi futball hátországáról, közvetlen benyomásokról szól.

Mindkét sorozatban várjuk olvasóink témaötleteit beszámolóit az nsonline@nemzetisport.hu címünkre.  

 SZEMLÉLETVÁLTÁS
 KÜLFÖLDI TAPASZTALATOK

IDENTITÁSFEJLESZTÉS A PSG-TŐL THAIFÖLDIG

Ajax, Athletic Bilbao, Liverpool FC. Három, egymástól markánsan eltérő futballt játszó, és arról mást gondoló csapat, egyvalami ugyanakkor közös bennük: hihetetlenül erős identitással rendelkeznek. A szurkolók tudják, mire számíthatnak tőlük, a klubhoz tartozó játékosok minden helyzetben tisztában vannak azzal, hogy milyen értékeket kell képviselniük a pályán és azon kívül is.

A példaként említett csapatok nem találtak fel semmiféle varázsszert, mindössze annyi a titkuk, hogy azt a filozófiát, amiben évekkel, évtizedekkel ezelőtt megegyeztek, tudatosan és konzekvensen végre is hajtják. Mondhatnánk, hogy a recept pofonegyszerű, ugyanakkor a magyar labdarúgás elmúlt évtizedeiből kiindulva jól tudjuk: hosszútávon kitartani egy elgondolás mellett, és aztán – azonnali eredmények nélkül is – kitartóan egy irányba húzni a szekeret, bizony az egyik, ha nem a legnehezebb feladat.

Az Ekkono Method tanácsadó cég pontosan erre a területre specializálódott, az identitásfejlesztésben ért el komoly eredményeket az elmúlt 15 évben. A gondosan lefektetett stratégiához való ragaszkodással a kluboknak is példát mutatnak, az alapításukkor kidolgozott módszertan alapjain szinte semmit sem változtattak.

Ehhez persze az kellett, hogy egy olyan szervezetfejlesztési rendszert tegyenek le az asztalra, ami minden kultúrához és klubhoz hozzáilleszthető. Minimális eltérés az Ekkono-módszertől, maximális rugalmasság az aktuális projekt felé: így érhettek el sikereket Finnországban, az Egyesült Államokban, Japánban, Thaiföldön vagy éppen a Paris Saint-Germainnél. Az Ekkono vezérigazgatójával a madridi World Football Summiton beszélgettünk.

AZ IDENTITÁS SZEREPE A MODERN FUTBALLBAN

– A mai, felgyorsult világban, amikor hamar váltják egymást a különböző irányzatok a „tiki-takától” a „gegenpressingig”, mi az identitás szerepe a labdarúgásban?
– Összetett kérdés, de a válasz nagyon egyszerű – reagált felvetésünkre Miquel Farrerons. – Minden az identitásból indul ki. A klubok és a szövetségek ezt sokszor csak a marketing szintjén értelmezik. A kommunikációs szakemberek kitalálják, hogy ezek vagyunk mi, ezek az értékeink, ezt képviseljük. Aztán az edzők kimennek a pályára, és homlokegyenest mást gyakoroltatnak a játékosokkal. Ennek a végeredménye, hogy egy hamis képet állít magáról a klub, ami kihat a szurkolókra, a szponzorokra, mindenre. Aztán középtávon előjönnek a problémák. Nem azt játszod, amit ígérsz – hamis képre nem lehet fenntartható üzletet építeni. Mindenki tudja, hogy milyenné szeretne válni. Ezt mi a munkánk során sok-sok kérdés alapján konkretizáljuk, és segítünk, hogy mindez a gyakorlatban is működjön. Ebben a folyamatban, vagyis a vízió megvalósításában alkalmazható az Ekkono-módszer.

Miquel Farrerons, az Ekkono Method vezérigazgatója (Fotó: Fox Sports)

 

– Milyen projekteken dolgoznak jelenleg, hol ismerték fel eddig, hogy szükségük lenne a szaktudásukra?
Több mint tizenöt éve foglalkozunk ezzel, Európában Finnország, Svédország, Franciaország és Spanyolország területéről vannak ügyfeleink. Ázsiában kínai, japán és thaiföldi projektekben veszünk részt. Az amerikai kontinensen Mexikóban és az Egyesült Államokban vagyunk jelen. A módszertanunk mindenhol használható, mivel mindenhol személyre szabjuk, extrém rugalmasak vagyunk, hiszen nagyon más egy amerikai, egy japán vagy éppen egy francia klubbal dolgozni.

– Tudna mondani példákat, hogy milyen konkrét területeken tudnak kézzelfogható pozitív hatást elérni?
– Az erősségünk a fiatal játékosok fejlesztése. Az utánpótlásban van a jövő, mi segítünk abban is, hogy a legjobbak beilleszthetők legyenek a felnőttcsapatba, vagy haszonnal értékesíthessék őket külföldre. Ezzel egyszerre tudunk költséget csökkenteni és bevételt generálni. A futballüzlet összetett, és mi mindig az adott projekthez rendeljük a szaktudásunkat.

– Ha jól értem, akkor rendszerint komoly kutatási fázis előzi meg az együttműködéseket, hiszen minden egyes klubot vagy szövetséget alaposan meg kell ismerniük, mielőtt belevágnak egy-egy projektbe.
Ez így van. A projektek időszakára mi is a klub részévé válunk, de nem maradunk ott örökre. Nem vesszük át senki helyét, egyszerűen csak jobbá akarjuk tenni őket. Megadjuk a szükséges erőforrásokat, eszközöket, és együtt felépítjük a saját identitásukat. Mi ezt egyedül nem tudjuk megmondani Barcelonából. A helyi emberek ismerik az ottani társadalmat és a saját klubjukat. A tanulási segédletet, az eszközrendszert biztosítjuk ahhoz, ami alapján felépíthető az egységes vízió.

– Tehát senki sem kapja „kulcsra készen” a házat, meg kell dolgozni érte.
– Igen, de a siker látható elemei is a helyi emberek lesznek.
Mi nem vágyunk rivaldafényre, szeretünk a háttérben maradni. Nem akarjuk átvenni az utánpótlás-válogatottak, vagy bármilyen más csapat teljes irányítását. Egy kicsit a szakácsokhoz hasonlítanám magunkat: a konyhában érezzük jól magunkat, sokat dolgozunk, de a dicsőséget általában nem mi aratjuk le, és nem is ez a célunk.

AZ EKKONO METHOD FUTBALLFEJLESZTÉSI FOLYAMATA

– És mi készül abban a bizonyos „konyhában”?
Az Ekkono módszer négy pillérből áll. A folyamat első lépése a „Talkmade” szakasza, amikor a technikai vezetéssel együtt meghatározzuk a klub vagy szövetség, mint szervezet felépítését. Közösen kialakítjuk a kívánt identitást, és kijelöljük azt az irányt, amerre mindenkinek egységesen tartani kell. Ennek a szakasznak az eredményei olyan nagyon fontos alapdokumentumok, mint az edzői csapat felépítése, a játékról vallott elképzelés, a scouting-rendszer, a szervezet információáramlási folyamatai, stb. De ezt nem mi adjuk oda a fiókból, hanem közösen fejlesztjük le a dokumentumokat, amiben benne van az ottani technikai személyzet tudása is. Az első pillér tehát a közös beszélgetések és a már meglévő anyagok „összegyúrása”, vagyis annak meghatározása, hogy hogyan ültetjük át a szervezet gyakorlatába is a meghatározott identitást.

– A papíron jól működő elmélet után jöhet a nem mindig rózsás valóság.
A második lépés a „Field.rec”. Ott vagyunk az edzőkkel az összes edzésen és meccsen, támogatjuk őket a szakértelmünkkel azért, hogy mindenki egységesen betartsa azt, amiben az első lépésben megegyeztünk. Nagyon szép, ha egy látványos prezentáció után az irodában egyetértünk, de a lényeg, hogy mindez élőben is működjön. Az egymásra épülésnek folyamatosnak kell lenni. Olyan ez, mint az iskolában: a kerettanterv is meg van határozva, ami némi mozgásteret ugyan megenged, de összességében nem lehet mást csináltatni a gyerekekkel, mint amiben közmegegyezés született. Ennek a struktúrának jól kell működnie. Biztosnak kell lennünk abban, hogy követik a tervet. Ebben a szakaszban alakítjuk ki az elitcsoportokat is. Az egyes korosztályokból a legtehetségesebb gyerekekkel külön, egyéni képzésben is foglalkozunk, külön programban vesznek részt. Velük az a cél, hogy az első csapathoz kerüljenek, vagy továbbértékesítsük őket.

Az edzőképzés fontos része a fejlesztési projektnek (Fotó: Thai FA Twitter)


– Hogyan folytatódik a folyamat?

 
Az egymástól való tanulás elve már a hazai edzőképzésben, Sisa Tibornál is megjelenik, ezzel a Szemléletváltás sorozatunkban foglalkoztunk korábban:
„Nem C. Ronaldo hasát kell másolnunk” – a magyar edzőképzés változásai 2 év alatt 

A harmadik lépés a co-learning, vagyis az együtt és egymástól való tanulás. Ez a labdarúgásban viszonylag új, de más területeken már jól működik a tudásmegosztás. A lényeg az, hogy beszélgessünk egymással. Ha egy ember tanít húsz játékost, az egyszerre csak egy interakció. Ha megengedjük, hogy a játékosok beszéljenek egymással, az interakció száma megsokszorozódik. Ez nemcsak az edzés alatt értendő, hanem a klubon kívül is. A tizenkét év alatti játékosok megkapják az alapokat, hogy hogyan vegye át és passzolja tovább a labdát, és megtanulják az alapvető mozgásokat. Ezután elkezdenek „szakosodni” egy-egy posztra. Tudni fogják, hogy csatárként, középpályásként, védőként vagy éppen kapusként hogyan tudják támogatni a csapatot. Nagyon fontos, hogy az identitás át legyen ültetve beléjük és a magukénak érezzék azt. Ne csak azért csináljanak meg valamit, mert az edző azt mondja. Értsék meg, hogy mit, miért gyakorolnak. Akkor derül ki, hogy valaki teljesen a magáévá tette a tudást, ha azt át is tudja adni.

– Hogyan derül ki, hogy képes-e valaki továbbadni a megszerzett tudást?
Erre egy jó dinamikát építünk fel a klubok belül. Az U16-os játékos például néhány elemet megtanít a tizenkét éves játékosnak. Vagy a fiatalabb korcsoportba tartozó gyerekek részt vehetnek az U19-es csapat csoportos videoelemzésén. Ez a dinamika azt biztosítja, hogy amiben az edzők egyetértettek az irodában, megjelenjen a játékosokban is. Ez az identitás átadása. Az egyik legjobb visszajelzés az, amikor játékosok a pályán kívül, az edzés után a szüleikkel hazafelé tartva egységesen nyilvánulnak meg a labdarúgásról.

A külföldi tudás behozása és a helyi viszonyokra való, hosszútávon is fenntartható adaptálása – ezt tudja az Ekkono Method röviden (a kép forrása: World Football Summit prezentáció)

– Ha már mindez működik, mi a negyedik lépés?
A negyedik lépés a „commission”. Ez a rész legfőképpen az értékteremtéshez kapcsolódik, és az egész szervezetre kiterjed. A vezetőkre, az edzőkre, mindenkire, aki a klubnál dolgozik. Az egységes imázs megteremtése, vagyis az, hogy ami már belül működik, kívülről is nagyon jól látsszon. Ide tartozik a város és a klub közötti kapcsolat is. Egy jól felépített sportegyesület az egész városra pozitív hatással van, a futball egy eszköz lehet ahhoz, hogy egy egész városrészt, vagy várost jó irányba vigyen el. Messzire mutat, de a futballon keresztül sokféle társadalmi folyamat pozitívan befolyásolható.

A PSG UTÁNPÓTLÁSÁBAN IS ÉRTEK EL EREDMÉNYEKET

– Mennyi időt vesz igénybe ez a folyamat?
Ha ezt a négy lépést végigvisszük, kialakul az identitás. Ez nem megy egyik napról a másikra. Az Ajax, a Liverpool vagy a Bilbao sem egy év alatt lett olyan, amilyen. Ez az évek hosszú folyamata alatt alakult ki náluk is. Valahol el kell kezdeni, valamilyen jövőképet követni kell. A klubok közül sokan azt kérdezik: mi a leggyorsabb út? A részükről ekkor jön be a marketing szempont: az értékek meghatározása, a magunkról kommunikált kép tökéletesítése. Nem baj, ha az már megvan. Aztán átnézzük a klubot, mint szervezetet tetőtől-talpig, és megnézzük, hogy mennyire tartják be ezeket az ígéreteket a gyakorlatban. Biztos, hogy lesz benne hiba. Abban segítünk, hogy ezek a szép víziók és értékek ne csak papíron létezzenek, hanem megfoghatóvá és felismerhetővé váljanak a külső szemlélő részére is.

– A referenciák közül a PSG a legnagyobb klub, amellyel eddig együtt dolgoztak. Mi volt a feladatuk a franciáknál?
Velük egy hároméves projektet csinálunk, az akadémián dolgozunk. A feladatunk az volt, hogy csökkentsük az első csapat és az utánpótlás közötti minőségi szakadékot, valamint az, hogy kézzelfogható eredményeket érjünk el a fiatal játékosok értékesítéséből. Játékosokat nevelni a saját akadémián egy Bajnokok Ligája-győzelemre törő csapatnak sehol sem egyszerű, de néhányaknak – mint például Christopher Nkunkunak – így is sikerült az első csapat környékére férkőzniük. Timothy Weah pedig előbb kölcsönbe ment a Celticbe, majd idén nyáron a Lille-nek tízmillió euróért adták el. A legnagyobb sikerünknek azt tartjuk, hogy rengeteg klub érdeklődik a PSG fiataljai iránt – a szerepvállalásunk előtt ez egyáltalán nem volt jellemző, ami azt jelenti, hogy valamit jól csináltunk.

ORSZÁGOS FUTBALLFEJLESZTÉS – A THAIFÖLDI PROJEKT

– Szövetségi szinten jelenleg Thaiföldön dolgoznak. Miben más ez a munka, mint általában a kluboknál?
A szövetségeknél ez inkább egy mesterterv, ami az egész ország labdarúgására vonatkozik. Az identitás logikája hasonló: hogy csak néhány példát említsek, Spanyolországnak, Németországnak, Angliának is megvan a saját, jól felismerhető elképzelése a labdarúgásról, és ezt képesek is nagyon szigorúan betartatni a szakemberekkel. Más országokban ugyanakkor ez a rendszer még korántsem ennyire kifinomult. Thaiföldön az egész ország labdarúgását építjük velük közösen. Az edzőképzés, a klubokkal való összeköttetés, a szövetség és a klubok technikai osztályai közötti dinamika mind-mind része annak a mestertervnek, amit a helyi szakemberekkel meghatározunk.

2026-ig segítik a Thaiföldi Labdarúgó-szövetség munkáját (a kép forrása: FA Thailand)

 

– Hogy kezdenek hozzá a mesterterv elkészítéséhez?
– Először is, nagyon fontos megegyezni abban, hogy hogyan akarunk játszani. Mi az erősségünk? Minden ország futballjának megvan a maga erőssége.
A spanyoloknak, a thaiföldieknek, a japánoknak és igen, önöknek, magyaroknak is. Erre épülhet a modell. A lényeg az, hogy a szövetségnek kell kijelölni azt az egységes irányt, amerre a klubok haladhatnak. Ebben a szakaszban kialakítjuk az utánpótlás-fejlesztési piramist, ami kiterjed a korosztályos válogatottakban játszó legjobbaktól kezdve egészen az amatőr osztályokig. Thaiföldön most négy edzőnk dolgozik, akiket évekre oda delegáltunk. A folyamatok természetesen tovább tartanak, mint egy klubnál. Lépésről-lépésre hozzuk a mérhető, megfogható eredményeket. A klubok sorban csatlakoznak a programhoz, és ez kezd meglátszani, a stratégiában meghatározott értékeket velük együtt építjük be és ültetjük át a pályára. Ez a legfontosabb rész.

– Mire építik Thaiföld labdarúgását, mi az ő erősségük, mik a gyengéik?
– A thaiföldi játékosok technikailag képzettek. Fizikailag sincs problémájuk. A legnagyobb hiányosságuk a játék megértésében van. Az edzőképzésben óriási a lemaradás, és ez eredményezi a tudáshiányt. Ezenkívül a versengő mentalitás is gyengeségük, ott ez nincs benne a kultúrában, és ezt nehéz megváltoztatni.

Minden a széles körű egyeztetésekkel indul (a kép forrása: FA Thailand)

 

– A számtalan érdeket, elgondolást a kluboknál sem lehet egyszerű összehangolni, nemhogy egy ország esetében. Hogyan tudják a helyi szakembereket maguk mögé állítani, és rávenni őket arra, hogy egy irányba húzzanak?
Az akadályok a legtermészetesebb dolgok, amivel valaki találkozhat a labdarúgás környezetében. Ezt minden egyes projektben kezelnünk kellett az elmúlt tizenöt évben.
Az alázatos hozzáállásunkkal tudjuk őket megnyerni. Az edzőink folyamatosan adnak: tudást, támogatást, mindenhol, mindenkinek. Meggyőzzük őket arról, hogy van hozzáadott értéke az együttműködésnek. A kapcsolatok erősítése a kulcs. Mindig ott kell lenni, amikor segítséged kérnek tőled, a projekt kezdetétől végéig. Azt kell látniuk, hogy az edzők, akik idejöttek, megértenek, figyelnek, és megéri velük együtt dolgozni. Az eredmények majd ezután jönnek, az első lépés az, hogy a munkát, a közös alkotás folyamatát is megszeressék.

MAGYARORSZÁGON IS MŰKÖDHETNE?

– Magyarországon is volt már rá példa, hogy egy-egy klub külföldi szakemberekre bízta nemcsak a felnőttcsapatot, hanem az utánpótlás felépítését is. A Debrecennél például néhány évvel ezelőtt viszonylag gyorsan elbukott az egyébként jó referenciákkal rendelkező portugál vonal, de a magyar felnőtt- és utánpótlás-válogatottaknál is számos külföldi mintát követtünk már átütő siker nélkül.
A legnagyobb hiba az, hogy ha valaki modelljét egy az egyben le akarod másolni.
Minden esetben hangsúlyosan kell megjelennie az adott ország és a város kultúrájának, hagyományainak a klub identitásában. Ami az FC Barcelonánál működik, az nem megy az olasz csapatoknál, mint ahogy ez fordítva is igaz. Ez vitán felül áll. Az identitásképző projekteket helyi embereknek kell vezetni, mert ők ismerik a környezetet, a magyar emberek gondolkodását, az igényeket, a kultúrát. Csak így lehet ez az egész hosszútávon is fenntartható és működőképes.

– Ezek alapján a kulcs tehát a rátermett „helyi erő” megtalálása.
Nem szabad kívülről megmondani mindent. Nálunk a projekt vezetője mindig helyi, szükséges egy olyan technikai igazgató vagy sportigazgató, aki az egészet átlátja
és beleteszi a szükséges munkát. Egy olyan professzionális szemlélettel rendelkező személy, aki a saját gondolatai mellett képes a befogadásra, nyitott a tanácsokra, és egybe tudja „gyúrni” azt a helyi viszonyokkal. Magyarországon nem működhet önmagában a spanyol, a holland, vagy a német vonal. Magyar modell kell. Ilyen példákkal Ázsiában találkozunk a legtöbbször. Mivel nagyon gyorsan szeretnének eredményeket elérni, mindent lemásolnak és egy az egyben adaptálnak. Néhány hónap alatt nem lehet identitást építeni. Tanulás és folyamost alkotás: az Ajaxnál is sok beszélgetés, jó értelemben vett vita, kávézás, edzői prezentáció, egymástól való tanulás eredménye az, amit most látunk. Ezt a munkát hosszútávon nem lehet megspórolni.

                 ÍRTA: FARKAS MÁTÉ, SZERKESZTETTE: PÓR KÁROLY