A brazil és az uruguayi válogatott Aldyr Schlee emléke előtt tiszteleg Londonban. Uruguaynak drukkolt, Brazíliában élt és a brazilok legendás szerelését tervezte meg (Fotó: AFP)

A londoni Brazília–Uruguay felkészülési mérkőzés előtt gyászszünetet tartottak. A két csapat a 83 éves korában, rákban elhunyt író, újságíró, tanár, illusztrátor és tudós, Aldyr Garcia Schlee emléke előtt tisztelgett. Különös játéka a sorsnak, hogy pont egy brazil–uruguayi mérkőzésen emlékeztek a múlt héten elhunyt Schleére – hiszen a professzor az uruguayi határon fekvő Jaguarao szülötte, fő tevékenységi köre a brazil–uruguayi nemzetközi kapcsolatok és irodalom volt, ráadásul a két ország labdarúgó-válogatottja miatt lett ismert a neve világszerte.

Aldyr Schlee volt ugyanis a tervezője a brazil válogatott mezének – a pályázatot, mely később híressé tette, az 1950-es világbajnokság Uruguay–Brazília mérkőzése okozta nemzeti trauma miatt írták ki, és emléke előtt 1–0-s, Uruguay felett aratott győzelemmel tisztelgett a brazil csapat. Természetesen az ikonikussá vált kanárisárga, zöld, kék és fehér színekben, azaz a „canarinho” (kis kanári) vagy „amarelinha” (kis sárga) mezben.

„Aldyr Schlee 83 évesen itt hagyott bennünket, de leghíresebb kreációja mindig is a brazil emberekkel marad” – írta nekrológjában a Brazil Labdarúgó-szövetség.

A szerelés annyira hozzánőtt a brazil válogatotthoz, hogy ma már automatikusan azt idézzük fel, ha a selecaóról esik szó – pedig Brazília évtizedekig nem talált magának állandó dresszt. 1899 és 1953 között a brazil nemzeti csapat hordott mindenféle szerelést: fehéret, zöld-sárga csíkosat, pirosat (!), a leghosszabb ideig fehér-kéket, majd fehéret, kék gallérral.

Még név nélkül: a győztes pályázat illusztrációja és leírása

A kék galléros, fehér szerelésben bukta el hazai pályán az 1950-es világbajnokság sorsdöntő mérkőzését Brazília Uruguayjal szemben a Maracana Stadionban, és az egyik „közellenség” a mez lett, mely a mai napig „elátkozott szerelésnek” számít. „Nem elég nemzeti” – szólt a jelszó, a Correio da Manha újság pedig 1953-ban kiírt egy versenypályázatot. A feladat: a brazil zászló négy színét (zöld-sárga-fehér-kék) felhasználva kell új válogatott mezt tervezni.

„A fehér számunkra semmitmondó. Nem képviselheti egy ilyen szín Brazíliát, egy trópusi országot, nagyon kék éggel, zöld növényzettel, aranyló nappal, latinos temperamentummal. A fehér nincs jelen a brazil tájban, nincs összhangban érzelmeinkkel. A fehér lehet a svájciak, a svédek, a norvégok színe. De a braziloké – soha”hirdette meg a lap a „háborút” a fehér mez ellen.

Az eredményhirdetésre 1953. december 17-én került sor: egy 19 éves, akkoriban illusztrátorként dolgozó pelotasi fiatalember, Aldyr Garcia Schlee lett a győztes a bírálóbizottság döntése alapján.

Terve egyszerű volt és látványos: sárga lett a domináns szín a szerelésen zöld gallérral, a nadrág kék, a sportszár fehér – nem csoda, hogy elnyerte a bizottság tetszését. Azt nem tudjuk, mennyire nyerte el a bizottság tetszését, hogy Schlee egész életében hatalmas uruguayi drukker volt – értető, ha figyelembe vesszük, hogy Pelotastól Montevideo kevesebb mint 600 kilométer, Rio de Janeiro viszont több mint 1800. A pályázat feltételei nem kis fejfájást okoztak a fiatalembernek.

Schlee eredeti terve (Fotó: O Globo)

„Nincs futballcsapat, amely négy színt használna. Ráadásul a zászlónk színei nem passzolnak annyira jól egymáshoz. Sárgát és fehéret egyszerre a mezre tenni olyan, mintha a Vatikánnak terveznénk válogatott dresszt”morfondírozott. Több mint száz vázlat után rájött, hogy ha sárga a mez domináns színe, kék a nadrág, a fehéret meg a sportszárra „száműzi”, akkor megteremtődik a kívánt egyensúly.

Schlee már az eredményhirdetés előtt tudta, hogy az ő pályázata nyert, mivel a Correio da Manha december 15-i számának harmadik oldalán részletes leírással és grafikával mutatta be a válogatott új szerelését. Aranysárga mez zöld díszítéssel, kobaltkék nadrág fehér díszítéssel, fehér sportszár zöld és sárga vagy kék csíkkal. Pont, ahogyan ő megálmodta.

Schleének majdnem kiugrott a szíve a helyéből, amikor meglátta a grafikát. A pályázaton az ifjú Schlee az 1950-es világbajnokság hivatalos poszterének tervezőjét, Ney Damascenót előzte meg, a díjjal 4000 cruzeirós jutalom járt, no meg egy találkozó a brazil csapat játékosaival. Schlee kiábrándultan távozott a látogatás után, látva a játékosok cseppet sem sportszerű életmódját.

A pályázat eredményhirdetése
A Correo de Manha különszámban mutatta be az új mezt

A brazil válogatott új szerelését a Flamengo–Botafogo rangadó előtt mutatták be hivatalosan a nézőknek. A beszámoló szerint a Maracana közönsége tombolt, amikor a válogatott kerettagok és a brazil futball korábbi hősei az új mezben jelentek meg. A selecao 1954. február 28-án, Chile ellen, Santiagóban viselte először a Schlee tervezte szerelést, és Baltazar, az „aranyfejű” csatár volt az első, aki gólt szerzett benne. Az új mez veretlenségi sorozatot is hozott, egészen addig, amíg a brazil csapat az 1954-es világbajnokság negyeddöntőjében bele nem futott a magyar Aranycsapatba.

Schlee meg volt győződve róla, hogy a csúnyán végződő vb után terve a kukában landol, de legnagyobb meglepetésére ez szóba sem került.

A brazil válogatott 1958-ban végre világbajnok lett – a sors fintora, hogy nem a sárga-kék mezben, mert a svédek elleni döntőn kék-fehéret kellett viselnie a csapatnak. 1962-ben, 1970-ben, 1994-ben és 2002-ben viszont már a Schlee megálmodta színekben emelhette fel a vb-trófeát a selecao.

Schlee egyébként évtizedekig „morgott” a hírnév miatt, amelyet mezterve hozott neki: bosszantotta, hogy nem írói, újságírói, tanári és tudományos karrierje miatt keresik, hanem állandóan a brazil válogatott szereléséről érdeklődnek. Aztán megbékélt – tudván, hogy valószínűleg a futball-örökkévalóságnak alkotott.

Az biztos, hogy nem saját bankszámlájának: amikor a brazil szövetség (CBF) 1996-ban szerződést kötött a Nike sportszergyártó céggel, a meztervezőről szó sem esett.

„A kanári mezt az összes brazil sportcsapat átvette, és az egész nemzet szimbólumává vált – no, nem mintha ez az én érdemem lenne. Sokat nem változott az évek során. És nem is a meztervezést tartom a legfontosabb dolognak az életemben. A sors úgy hozta, hogy Uruguay mindig közelebb állt a szívemhez, mint Brazília. Határvárosban éltem, amikor Montevideóban megnéztem egy Uruguay–Brazília mérkőzést, akkor az uruguayi himnusznál sírtam el magam, nem a brazilnál. De büszke vagyok-e a mezre? Persze! Végtére is Brazília ebben nyert világbajnokságokat”idézi a The Guardian a tervezőt, akire a hétvégén két országban is emlékezett a futballtársadalom.