Futball: ti mentek oda, mi jövünk ide – körforgás a topligákban

SZALAY ATTILA (KÉPES SPORT)SZALAY ATTILA (KÉPES SPORT)
Vágólapra másolva!
2020.06.14. 13:33
null
A dortmundi Jadon Sancho és a müncheni Thiago Alcántara ütközete (Fotó: AFP)
A Képes Sport összeállítást készített arról, hogy a négy legnagyobb futballnemzet, Anglia, Németország, Olaszország és Spanyolország játékosaira mennyire jellemző, hogy a másik három topligába igazolnak.

 

NÉMET BUNDESLIGA

Angolok

Jelenleg hat angol labdarúgó szerepel a Bundesligában, amely az utóbbi egy-két évben lett különösen vonzó a szigetországi játékosok körében. Korábban olyan ritka volt Németországban az angol futballista, mint a fehér holló. Üdítő kivételt jelentett Owen Hargreaves, aki 2001-ben Bajnokok Ligáját is nyert a Bayern Münchennel, és a 145 Bundesliga-meccsével ő az angol rekorder. Az ő esete ugyanakkor speciális, hiszen Kanadában született, onnan egyből Németországba került fiatalon, és csak a Bayern után lett először angol klub játékosa, amikor a Manchester United leigazolta 2007-ben.

A régebbiek közül Kevin Keegan volt az etalon, aki mindkét Aranylabdáját (1978, 1979) a Hamburg labdarúgójaként érdemelte ki. Most egyértelműen Jadon Sancho a legnagyobb angol ász a Bundesligában, aki 34 pontjával vezeti a kanadai táblázatot a szezonban. A Dortmund Európa-szerte irigyelt tehetsége mellett a Leipzig szélsőjét, Ademola Lookmant és a Schalke jobbhátvédjét, Jonjoe Kennyt érdemes még kiemelni. Mind a ketten az Evertontól kerültek Németországba, előbbi egyelőre csak kiegészítő ember Gulácsiéknál, utóbbi viszont stabil kezdő Gelsenkirchenben.

Olaszok

Volt idő, amikor sokkal népszerűbb volt a Bundesliga az olaszok körében, mint manapság. Jelenleg mindössze két olasz játszik rendszeresen a német élvonalban: Daniel Caligiuri a Schalkéban és – Sallai Roland konkurenciájaként – Vincenzo Grifo a Freiburgban. Mind a ketten Németországban születtek, és nem is játszottak máshol. Caligiuri csaknem 300 Bundesliga-meccsel olasz rekorder, Grifónak viszont összejött az, ami neki nem: debütált az olasz válogatottban.

Néhány évvel ezelőtt azért nagyobb nevek is futballoztak német földön. Luca Toni gólkirály is volt a Bayern Münchenben, de nem ő volt az egyetlen a 2006-ban világbajnok válogatott keretéből, aki előbb-utóbb a Bundesligában kötött ki. Massimo Oddo szintén a bajoroknál, Cristian Zaccardo és Andrea Barzagli a Wolfsburgban, Mauro Camoranesi a Stuttgartban futballozott. Volt olyan jól csengő nevű olasz is, akinek nagyon nem jött be a német környezet, legalábbis Ciro Immobilének aligha vannak szép emlékei a dortmundi időszakáról. A Serie A gólkirályaként igazolták le a Torinóból 2014-ben, ám 24 Bundesliga-meccsen csupán háromszor talált be, és ezzel véget is ért az ottani karrierje. A Lazióban aztán magára talált, az európai Aranycipőre is esélyes.

Spanyolok

A Transfermarkt adatbázisa szerint 48 spanyol légiós szerepelt a Bundesligában, amivel magabiztosan verik az angolokat és az olaszokat is németországi jelenlétükkel. A jelenlegi felhozatal is ott a legerősebb: Thiago Alcántara, Javi Martínez és Álvaro Odriozola a Bayern München labdarúgója, az idény elején még a Ferencvárost is gólokkal keserítő Dani Olmo a Leipzig játékosa, csakúgy, mint Angelino. Többen is vannak rajtuk kívül, ám őket a futottak még kategóriába neveznénk be.

Ellenben a múltból vannak további spanyol sztárok, akik megmártóztak a Bundesligában. A Real Madrid legendája, Raúl például 28 gólt vállalt a Schalkéban, Xabi Alonso a Bayernből vonult vissza, Pepe Reina még a kispadra is elszegődött Münchenbe Manuel Neuer mögé, de Juan Bernat is belebújt a bajor bőrgatyába. Paco Alcácer tavaly 18 góllal zárta az idényt Dortmundban, Daniel Carvajal Leverkusenben mutatta meg a Real Madrid vezetőségének, hogy van benne fantázia, Bojan Krkic Mainzban próbálta volna bizonyítani, hogy még nem kell teljesen leírni, de az egyetlen góljával nem adott megcáfolhatatlan bizonyítékot erre.

ANGOL PREMIER LEAGUE

Németek

Habár az angolok ritkán mentek Németországba, fordítva ez egyáltalán nem igaz. Jürgen Klinsmann tárta szélesre a kaput a Premier League felé, a világbajnok csatár egyetlen szezont töltött csak a Tottenhamben, de 20 gólt szerzett, 1995-ben őt választották meg az év játékosának Angliában, a The Guardian pedig két hónappal azután, hogy megírta a „Miért gyűlölöm Jürgen Klinsmannt” című cikkét, kénytelen volt megírni a „Miért imádom Jürgen Klinsmannt” címűt is.

A '90-es évek legjobb német futballistái közül Karl-Heinz Riedle, Markus Babbel és Dietmar Hamann, majd kicsit később Michael Tarnat, Fredi Bobic vagy éppen Jens Lehmann is követte Klinsit a Premier League-be. A legtöbb német sztár szép karriert futott be Angliában a közelmúltban is, jó példa erre a Chelsea-vel bajnokságot nyerő Michael Ballack, az Arsenalban szereplő Per Mertesacker és Lukas Podolski, de még a Leicester City aranycsapatában meghatározó Robert Huth esete is.

Jelenleg sincs hiány németekből a PL-ben, hiszen 14-en vannak. A topcsapatok közül a Manchester City Leroy Sanét és Ilkay Gündogant, az Arsenal Mesut Özilt, Bernd Lenót és Shkodran Mustafit, a Chelsea Antonio Rüdigert alkalmazza.

A német Michael Ballack és a spanyol Xabi Alonso csatája a 2008-as Chelsea–Liverpool rangadón (Fotó: AFP)
A német Michael Ballack és a spanyol Xabi Alonso csatája a 2008-as Chelsea–Liverpool rangadón (Fotó: AFP)

Olaszok

A legtöbb Premier Legaue-meccsen pályára lépő olasz Gianfranco Zola, aki mind a 229 találkozóját a Chelsea-nek tartogatta, ugyanakkor a legtöbb gólt nem ő szerezte, hanem a Sheffield Wednesdayben, az Aston Villában és a Charltonban is futballozó Paolo Di Canio (67). Sok olasz játszott Angliában, de csak kevesen maradtak hosszabb időre, mindössze kilencen érték el a 100 bajnokit. A portyázók között olyan neveket is találunk, mint a világbajnok Marco Materazzi, aki 27 meccsen szerepelt az Evertonban.

Kevesen alkottak emlékezeteset, Mario Balotellit azért mindenképpen meg kell említeni – ő volt a meg nem értett zseni Roberto Mancini Manchester Cityjében, aki „Why always me?” feliratú pólóban ünnepelte egyik gólját, 2012-ben pedig élete legfontosabb gólpasszát adta a QPR elleni szezonzáró 94. percében Sergio Agüerónak, amivel 1968 óta először lett bajnok a klub.

Most hat olasz rúgja a labdát Angliában, Jorginho és Emerson a Chelsea-t, Moise Kean az Evertont erősíti a nevesebbek közül.

Spanyolok

Kereken 100 spanyol labdarúgó fordult meg az angol élvonalban a Transfermarkt kimutatása alapján, és a mostaniakból is egy komplett keretet ki lehetne állítani, 27-en futballoznak a Premier League jelenlegi idényében. A legkevesebb találkozó a Manchester Unitedben szerződést kapó Gerard Piqué neve mellett áll (12), aki így is felmarkolt egy-egy bajnoki és BL-aranyat az Old Traffordon, hogy aztán Barcelonába hazaköltözve a világ egyik legjobb védője váljon belőle.

Liverpoolban voltak talán a legsikeresebbek a spanyolok, hiszen az Anfielden Fernando Morientes, Luis García, Xabi Alonso, Pepe Reina és Fernando Torres is közönségkedvencnek számított. Az Arsenalnál ugyanígy szerették Cesc Fabregast vagy éppen a tragikus sorsú José Antonio Reyest, aki tavaly autóbalesetben hunyt el.

Jelenleg is spanyol sztárok erősítik az angol topklubokat: David de Gea és Juan Mata a Manchester United, David Silva a Manchester City, Pedro a Chelsea klasszisa.

SPANYOL LA LIGA

Németek

A németek meccs- és gólrekordere a La Ligában Bernd Schuster, aki mind a három spanyol topklubot megjárta. Barcelonából igazolt a Real Madridba, onnan az Atléticóba. Akkoriban a világ egyik legjobb labdarúgójának számított, a '80-as években háromszor is a top 3-ban végzett az Aranylabda-szavazáson, 2008-ban edzőként is nyert bajnoki címet a Real Madriddal. A régebbi sztárok közül szerepelt a királyi gárdában Günter Netzer, Paul Breitner és Bodo Illgner is, de a Santiago Bernabéu a közelmúltban is népszerű állomása volt a németeknek, Christoph Metzelder, Sami Khedira és Mesut Özil is játszott ott, utóbbi 2012-ben a La Liga gólpasszkirálya volt.

De nemcsak a Realban fordultak meg németek, összesen 37-en játszottak a spanyol élvonalban, és a kisebb csapatokba is jutottak olyan jó nevű labdarúgók, mint a világbajnok Andreas Brehme (Real Zaragoza), Timo Hildebrand (Valencia), Piotr Trochowski (Sevilla) vagy Oliver Neuville (Tenerife). Most pedig a két legnagyobb klub kezdője elképzelhetetlen egy-egy német nélkül: a Barcelona összeállítása Marc-André ter Stegen nevével indul a liga egyik legjobb kapusaként, a Real Madridban pedig már 2014 óta Toni Kroos osztogatja a legpontosabb labdákat, ami eddig három Bajnokok Ligája-aranyat ért a csapatnak.

Angolok

A jelenben Kieran Trippier képviseli Angliát a La Ligában, tavaly nyáron szerződött a Tottenhamből 22 millió euróért az Atlético Madridba. A 2018-as világbajnokságon berobbanó válogatott jobbhátvéd stabil kezdő Diego Simeone csapatában, de viszonylag későn fedezték fel, hiszen már 29 éves. Spanyolországban így is hamar odaérhet a legjobb angolok közé, ugyanis a hőskort leszámítva a múltban nem hemzsegtek honfitársai a spanyol élvonalban.

A legtöbb meccsen, szám szerint 116-on David Beckham lépett pályára, 37 gólpasszával kiemelkedő éveket töltött a galaktikus Real Madridban. A legtöbb gólt Gary Lineker szerezte, aki az FC Barcelona színeiben 42-szer talált a kapuba, és 1989-ben KEK-et nyert a katalánokkal. Rajtuk kívül még Steve McManaman realos négy éve tekinthető sikersztorinak, de neki éppen Beckham érkezése miatt kellett távoznia 2003-ban. Voltak más angolok is a bajnokságban, ám a legtöbbjük nem ért el hangos sikereket.

Még az aranylabdás Michael Owen is megbukott Madridban, egyetlen idény után továbbadtak rajta a királyi gárdánál. Ugyanitt Európa egyik legjobb középhátvédjeként igazolták le Jonathan Woodgate-et a Newcastle-ból, majd mindössze kilenc bajnokin lépett pályára folyamatos sérülései miatt, amelyek ketté is törték a pályafutását.

Fabio Cannavaro és David Beckham a Real Madridban (Fotó: AFP)
Fabio Cannavaro és David Beckham a Real Madridban (Fotó: AFP)

Olaszok

Sok olasz szerepelt a La Ligában, de érdekes, hogy a legtöbbjük csak röpke kalandot ért meg az országban: a 69 játékosból mindössze 14 érte el az 50 spanyol bajnoki mérföldkövet. Talán nem csoda, hogy a legmeghatározóbb olaszokat védekező feladatkörbe szerződtették a spanyol topklubok: a 236 fellépésével rekorder Amedeo Carboni a 2000-es évek elején bajnok Valencia balhátvédje volt, Christian Panucci a Real Madrid, Gianluca Zambrotta az FC Barcelona jobbhátvédjeként töltött szép éveket a La Ligában, a brazil-olasz Thiago Motta előbb a Barca, majd az Atlético labdarúgójaként szerepelt a spanyol élvonalban, míg Fabio Cannavaro már a királyi gárda labdarúgójaként kapta meg az Aranylabdát 2006-ban.

Amikor neves olasz támadót igazolt egy spanyol topklub, az rosszul sült el: az AS Romából szerződtetett „kis Tottit”, Antonio Cassanót a Real Madrid történetének leggyengébb fogásai között tartják számon, 29 tétmeccsen csupán négy gólt szerzett a csapatban. Ugyanakkor volt egy olasz csatár, aki Spanyolországban töltötte a legszebb időszakát, Giuseppe Rossi a Villarrealban a bajnokság legjobbjai közé emelkedhetett volna, ha nem sérül meg annyiszor. Jelenleg mindössze két olaszt alkalmaznak a La Ligában, Alessandro Florenzi és Cristiano Piccini ráadásul jobbhátvédként egymás riválisai a Valenciában.

OLASZ SERIE A

Spanyolok

A spanyol-olasz szimpátia mindkét irányban működik, 73-an igazoltak a Serie A-ba spanyolként. A régebbiek közül a Barcelona legendás középpályása, Luis Suárez (nem összetévesztendő a katalánok jelenlegi uruguayi csatárával) viszi a prímet, aki összesen 319 olasz bajnokin szerepelt az Inter és a Sampdoria mezében, amivel csúcstartó. Azt viszont egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy a Serie A legeredményesebb spanyolja jelenleg is ott futballozik: José Callejón 62 góljával és 55 gólpasszával egyaránt rekorder. 2013 óta erősíti a nápolyiakat, miután a Real Madridnál lemondtak róla.

Azért a legtöbb spanyol számára akkor lett opció Olaszország, ha már levezetni akartak, vagy ha odahaza valamiért nem kellettek a legnagyobb csapatoknak. Utóbbira jó példa Callejón mellett Álvaro Morata is, aki szintén a realos mellékszerepe miatt kötött ki a Juventusban, de az első adandó alkalommal ment is haza. Előbbire pedig a már említett Luis Suárez is bizonyíték, de később Pep Guardiola is levezetni ment Barcelonából a Bresciába és a Romába, és Fernando Torres is már erősen leszálló ágban került az AC Milanhoz. A maiak közül (14-en vannak) Callejón mellett a bajnokesélyessé előlépő Lazio kulcsemberét, Luis Albertót, a Napoliban szereplő Fabián Ruizt és Fernando Llorentét, valamint a Genoa gólerős szélsőjét, Iago Falquét érdemes kiemelni.

Németek

Főleg a '80-as évek végén és a '90-es években hemzsegtek a német sztárok a Serie A-ban. Akkoriban állt össze a nagy Lothar Matthäus, Andreas Brehme, Jürgen Klinsmann trió az Interben, amely 1991-ben UEFA-kupát nyert. De játszott Karl-Heinz Rummenigge vagy Matthias Sammer is Milánóban, hogy két további aranylabdást említsünk. Andreas Möller és Jürgen Kohler a Juventust, Stefan Effenberg a Fiorentinát, Christan Ziege és Oliver Bierhoff az AC Milant, Rudi Völler az AS Romát, Thomas Hässler a Juventust és a Romát is erősítette a legnagyobb nevek közül (a 72-szeres NSZK-válogatott Hans-Peter Briegel az 1984–1985-ös idényben bajnok lett a Hellas Verona játékosaként – a szerk.), és a sort még lehetne folytatni.

Az Inter 1989-es német triója: Lothar Matthäus, Jürgen Klinsmann és Andreas Brehme (Fotó: AFP)
Az Inter 1989-es német triója: Lothar Matthäus, Jürgen Klinsmann és Andreas Brehme (Fotó: AFP)

A közelmúltban Miroslav Klose érte el a legjelentősebb hatást a Serie A-ban, aki a legsportszerűbb játékosok közé emelkedett a Lazióban, miután egy Napoli elleni meccsen kézzel szerzett gólt, de szólt a játékvezetőnek, aki emiatt érvénytelenítette a találatot. Emellett kiemelkedően is játszott Klose, 139 bajnokin 54 gólt és 30 gólpasszt jegyzett a Serie A-ban. Most a Juventus világbajnoka, Sami Khedira a legnagyobb német név a Serie A-ban, de kihunyóban van a csillaga, az Atalanta balhátvédjéért, Robin Gosensért viszont még kitörhet a német–holland háború, ugyanis mindkét válogatottban pályára léphetne, és a mostani szezonban kiemelkedően játszik a meglepetéscsapatban.

Angolok

Volt egy nagyobb angol hullám a Serie A irányába a '90-es években, amikor olyan ismert válogatott játékosok költöztek Olaszországba, mint David Platt (Bari, Juventus, Sampdoria), Paul Gascoigne (Lazio) vagy Paul Ince (Inter). Utána azonban csak hébe-hóba érkeztek angolok, David Beckham például a Milanba járt vissza az MLS bajnoki szünetében az Egyesült Államokból. Aztán az utóbbi években lett újra népszerű a Serie A az angol labdarúgók között, hiszen nemrég még Torinóban védett Joe Hart és a Romában futballozott Ashley Cole.

A mostani idényben pedig két friss igazolás pezsdítette fel az olasz vonalat: Chris Smalling tavaly nyáron igazolt a Manchester Unitedből a Romába, ahol látványos formajavuláson ment keresztül, Ashley Young pedig januárban érkezett az Interhez, szintén az Old Traffordról.

A megjelent cikk a Képes Sportban is olvasható! További Képes Sport-os cikkekért kattintson adigitalstand.hu/kepessportoldalra!

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik