„Olasz futball kínai módra: már most bukás?”

Vágólapra másolva!
2018.02.28. 13:43
null
Silvio Berlusconi Milanjának tavaly áprilisi felvásárlásával jelentős terhet és kockázatot vállalt a kínai Li Jung-hung (Fotók: AFP)
Már több mint harminc külföldi egyesület van az ázsiai ország üzletembereinek kezében, ám nem csupán a Milannál és az Internazionalénál akadnak kérdőjelek a szerepvállalásuk kapcsán.

 

„Buddha azt mondja az egybegyűlt embereknek, lehet egy kívánságuk. Egyikük felbátorodik, megkérdezi tőle, lejjebb tudná-e vinni az ingatlanárakat Kínában.

Buddha elhúzza a száját.

Ezt látván jön egy újabb próbálkozó: »Ki lehetne-e juttatni a kínai labdarúgó-válogatottat a világbajnokságra?«

Buddha nagyot sóhajt: »Térjünk vissza inkább az ingatlanárakra...«"

Hiába a futballban stratégiai eszközt látó Hszi Csin-ping néhány évvel ezelőtti bejelentése a háromlépcsős kínai tervről (1. kijutni a világbajnokságra, 2. megrendezni a világbajnokságot, 3. megnyerni a világbajnokságot), a Kínai Népköztársaság elnökének víziójánál még mindig közelebb áll a valósághoz az Economist lapban idézett fenti kínai vicc. Oroszországban a nyáron ismét Kína nélkül rendezik meg a világbajnokságot – a csapat eddig csupán egyszer, 2002-ben vett részt a tornán –, és bár a földkerekség legnépesebb országa az elmúlt években elképesztő mennyiségű pénzt fektetett a labdarúgásba, a haszon a válogatott szintjén nem látszik lecsapódni.

Annál inkább a világfutballt gigantikus bevásárlóközpontnak tekintő befektetők zsebében, nem véletlen, hogy a közelmúltban láthatóan divatba jött a tehetős kínai üzletemberek körében a külföldi klubvásárlás. Ha hihetünk a Sport Week olasz hetilap cikkünkben közölt táblázatának, a világ harmincegy labdarúgó-egyesületében szerzett tulajdonrészt kínai vállalkozó; szerepel közöttük egyebek mellett belga, dán, holland, cseh, brazil és ausztrál csapat is, ám a legjelentősebbek kétségtelenül az öt nagy európai bajnokság képviselői, az angol Burnley, Manchester City, Southampton, West Bromwich, a spanyol Atlético Madrid és Espanyol, az olasz Internazionale és Milan, valamint a francia Lyon és Nice. Jelképes üzenettel szolgált, amikor 2015 októberében Hszi Csin-ping személyesen kereste fel a Manchester City edzőközpontját, mintha látogatásával az elnök kijelölte volna a terjeszkedés útját országa vagyonosai számára. Ami őket illeti, egyre több van belőlük, a Telegraph 2016. őszi cikke szerint akkor éppen 596 dollármilliárdost tartottak nyilván Kínában (többet, mint az Egyesült Államokban), a szám döbbenetes mutatója a kínai gazdagodás mértékének, ha összevetjük a kiváltságosok körének tíz évvel korábbi, mindössze húsztagú csoportjával. Nemcsak presztízst ad Kínában külföldi csapatba pénzt fektetni, hanem hitelt, bizalmat, pénzben mérhető érdeklődést is a piac többi szereplője részéről.

Vajon a szezon végén is lesz mit megünnepelniük a Milan játékosainak?
Vajon a szezon végén is lesz mit megünnepelniük a Milan játékosainak?

„Kínában jóval nagyobb az érték, amelyet egy brit vagy bármely más európai klub neve kölcsönöz egy befektetői csoportnak, mint az adott futballcsapat országában. Ráadásul olyan kapukat nyit meg a kölcsönzők előtt, amelyek érzékelhetően szélesítik a vállalkozás lehetőségeit" – értékelte a kínai pénzemberek szándékát Rupert Hoogewerf, a kínai „gazdagrangsort" összeállító Hurun Report igazgatója.

„Olasz futball kínai módra: már most bukás?" – szól az olasz Sport Week hetilap friss riportjának címe, és bár a cikk végére eljut a szerző a bizonytalan „nem" válaszig, a két nagy milánói klub, az Internazionale és a Milan kínai tulajdoni hátterének szentelt írás több aggasztó szempontra is felhívja a figyelmet. Hogy a Milant tavaly áprilisban felvásárló Li Jung-hung miből fizeti ki a klubvásárlás kölcsöneiből és adósságrendezéséből hátramaradó 303 millió eurós tartozást 2018 októberéig, továbbra is talány, ám piaci megbízhatóságával kapcsolatban amúgy is kétségek támadtak, különösen a Kínában ellene indult vizsgálatról beszámoló Corriere dello Sport-cikk tükrében. Vele szemben az Internazionale többségi tulajdonrészét 2016-ban felvásárló Szuning-csoport feje, Csang Csin-tung fajsúlyos piaci szereplőnek számít, olaszországi tevékenységét éppen az teszi gyanússá, hogy bár az első három átigazolási idényében még jócskán költött (mintegy 200 millió euró mínusz volt a mérleg), legutóbb mintha elzárta volna a csapot. Az optimista milánói vélemény szerint csak az UEFA pénzügyi fair play szabályainak akar megfelelni, ám sokkal inkább valószínű, hogy a Kínai Kommunista Párt tavaly októberi kongresszusán hozott rendelkezésének vetette alá magát, amely a kínai jüan leértékelődésétől tartva szigorúan korlátozza a tőkekiáramlást a másodlagos területeken, ide értve a sportberuházásokat is.

„Szükséges, helyes és időszerű volt az észszerűtlen befektetéseket visszaszorító döntés – üdvözölte a párthatározatot Kuo Kuang-csang, a Wolverhamptont tulajdonló Fosun csoport első embere. – Ha nem teszünk semmit ellene, a külföldiek hajlamosak minket dúsgazdag, ostoba embereknek tekinteni."

Milánóban egyelőre megelégednének azzal is, ha legalább a gazdagságukat bizonyítanák.

HARMINCEGY BÁSTYA
Ország Csapat Bajnokság Kínai tulajdoni hányad
Anglia Burnley Premier League 90%
Anglia Manchester City Premier League 13%
Anglia Southampton Premier League 80%
Anglia West Bromwich Premier League 100%
Anglia Aston Villa Championship (II. osztály) 100%
Anglia Birmingham City Championship (II. o.) 50.6%
Anglia Reading Championship (II. o.) 75%
Anglia Wolverhampton Championship (II. o.) 100%
Anglia Northampton Town League One (III. o.) 60%
Belgium Roeselare Profvoetbal 1B (II. o.) nincs adat
Csehország Slavia Praha 1. liga 99.9%
Dánia Vejle 1. division (II. o.) nincs adat
Franciaország Lyon Ligue 1 20%
Franciaország Nice Ligue 1 85%
Franciaország Auxerre Ligue 2 (II. o.) 60%
Franciaország Sochaux Ligue 2 (II. o.) 100%
Hollandia ADO Den Haag Eredivisie 98%
Olaszország Internazionale Serie A 70%
Olaszország Milan Serie A 98.99%
Olaszország Parma Serie B (II. o.) 60%
Portugália Pinhalnovense Campeonato de Portugal (III. o.) nincs adat
Portugália Sport Uniao Sintrense Campeonato de Portugal (III. o.) 70%
Portugália Oriental Dragons területi bajnokság 100%
Spanyolország Atlético Madrid La Liga 20%
Spanyolország Espanyol La Liga 56%
Spanyolország Granada Segunda División (II. o.) 98.9%
Spanyolország Hoya Lorca Segunda División (II. o.) 100%
Spanyolország Real Oviedo Segunda División (II. o.) 100%
Spanyolország Jumilla Segunda División B (III. o.) 100%
Ausztrália Newcastle Jets A-League 100%
Brazília Desportivo Brasil Paulista állami bajnokság, II. o. 100%
Forrás: Sport Week, 2018. február 24.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik