Krisztusi korban Modric: még öt év futball? (Fotók: AFP)


Érdemes megnézni, a korábbi győztesekhez képest hogyan helyezkedik el Modric a korfán, kapott-e Aranylabdát játékos korábban az ő posztján (nem klasszikus irányító, nem támadó, hanem középső középpályás, a Real Madrid 4–2–3–1-es hadrendjében inkább a kéttagú, a védekezéssel is foglalkozó duó vezéralakja, a válogatottban néha egyenesen védekező középpályás), és milyen kilátások lehetnek Modric előtt a korábbi győztesek karrierjéből kiindulva?

Fussunk végig gyorsan a korábbi győzteseken, megnézve, ki hány éves korában érdemelte ki a trófeát, milyen posztokon futballozott, és mennyi volt még hátra a pályafutásából!

1956: Stanley Matthews, 41 évesen kapta meg az Aranylabdát, szélső, 9 évig futballozott még
1957: Alfredo Di Stéfano, 31, csatár, 9 
1958: Raymond Kopa, 27 évesen, csatár, támadó középpályás, 10
1959: Alfredo Di Stéfano, 33, csatár, 7
1960: Luis Suárez, 25, támadó középpályás, 13
1961: Omar Sívori, 26, csatár, 8
1962: Josef Masopust, 31, középső középpályás, 8
1963: Lev Jasin, 34, kapus, 6
1964: Denis Law, 24, csatár, 10
1965: Eusébio, 23, csatár, 14
1966: Bobby Charlton, 29, támadó középpályás, csatár, 14
1967: Albert Flórián, 26, csatár, támadó középpályás, 7
1968: George Best, 22, szélső, támadó középpályás, 16
1969: Gianni Rivera, 26, támadó középpályás, 10
1970: Gerd Müller, 25, csatár, 11
1971: Johan Cruyff, 24, támadó középpályás, csatár, 13
1972: Franz Beckenbauer, 27, söprögető, 11
1973: Johan Cruyff, 26, támadó középpályás, csatár, 11
1974: Johan Cruyff, 27, támadó középpályás, csatár, 10
1975: Oleg Blohin, 23, csatár, szélső, 15
1976: Franz Beckenbauer, 31, söprögető, 7
1977: Allan Simonsen, 25, szélső, csatár, 12
1978: Kevin Keegan, 27, csatár, támadó középpályás, 7
1979: Kevin Keegan, 28, csatár, támadó középpályás, 6
1980: Karl-Heinz Rummenigge, 25, csatár, 9
1981: Karl-Heinz Rummenigge, 26, csatár, 8
1982: Paolo Rossi, 26, csatár, 5
1983: Michel Platini, 28, támadó középpályás, 4
1984: Michel Platini, 29, támadó középpályás, 3
1985: Michel Platini, 30, támadó középpályás, 2
1986: Igor Belanov, 26, támadó középpályás, csatár, 11
1987: Ruud Gullit, 25, csatár, támadó középpályás, 11
1988: Marco van Basten, 24, csatár, 5
1989: Marco van Basten, 25, csatár, 4
1990: Lothar Matthäus, 29, söprögető, védekező és középső középpályás, 10
1991: Jean-Pierre Papin, 28, csatár, 10
1992: Marco van Basten, 28, csatár, 1
1993: Roberto Baggio, 26, csatár, támadó középpályás, 11
1994: Hriszto Sztoicskov, 28, csatár, támadó középpályás, 9
1995: George Weah, 29, csatár, 8
1996: Matthias Sammer, 29, söprögető, védekező és középső középpályás, 2
1997: Ronaldo, 21, csatár, 14
1998: Zinédine Zidane, 26, támadó középpályás, 8
1999: Rivaldo, 27, csatár, támadó középpályás, 16
2000: Luís Figo, 28, szélső, támadó középpályás, 9
2001: Michael Owen, 22, csatár, 12
2002: Ronaldo, 26, csatár, 9
2003: Pavel Nedved, 31, támadó középpályás, 6
2004: Andrij Sevcsenko, 28, csatár, 8
2005: Ronaldinho, 25, támadó középpályás, csatár, 10
2006: Fabio Cannavaro, 33, hátvéd, 5
2007: Kaká, 25, támadó középpályás, 10
2008: Cristiano Ronaldo, 23, szélső, csatár, ?
2009: Lionel Messi, 22, szélső, csatár, ?
2010: Lionel Messi, 23, szélső, csatár, ?
2011: Lionel Messi, 24, szélső, csatár, ?
2012: Lionel Messi, 25, szélső, csatár, ?
2013: Cristiano Ronaldo, 28, szélső, csatár, ?
2014: Cristiano Ronaldo, 29, szélső, csatár, ?
2015: Lionel Messi, 28, szélső, csatár, ?
2016: Cristiano Ronaldo, 31, szélső, csatár, ?
2017: Cristiano Ronaldo, 32, szélső, csatár, ?
2018: Luka Modric, 33, középső középpályás, ?

Vastaggal kiemeltük azokat a játékosokat, aki Modrichoz mérhetőek korban vagy posztban: az angolok nagy Sir Stanley Matthews-a életkor szempontjából „nem játszik”, a játékos maga volt a genetikai csoda (1915 elején született, micsoda időben, micsoda táplálkozási és életmódbeli kilátásokkal!), megélte a nagyon nagy gazdasági világválságot, 24 és 30 éves kora között nem a szurkolókat, hanem a Royal Air Force-t boldogította a II. világháború miatt, majd csak 1965-ben vonult vissza), de az olasz Fabio Cannavaro 2006-os Aranylabdája már mérhető Modricéhoz. Azt az aranyneműt a derék talján a nyári világbajnoki címmel (és sokak szerint egy kicsit talán a Real Madridhoz igazolással is) érdemelte ki, és egy középső védőnek több ideje van kifújnia magát a mérkőzések közben, mint egy soha meg nem álló középső középpályásnak.

Masopust átveszi az Aranylabdát egy prágai mérkőzés előtt


A szintén Real-játékos Alfredo Di Stéfano a második Aranylabdáját szintén 33 évesen érdemelte ki, és ő még évekig magas szinten futballozott. Az egyik „legismeretlenebb” aranylabdás, a csehszlovák Josef Masopust az első, aki középső középpályásként érdemelte ki a France Football elismerését, nem véletlenül szokták Bozsik Józsefhez hasonlítani stílusát és szerepkörét. Az 1962-es vébén sajnos testközelből is megbecsülhették Masopust tudását eleink.

Érdekes, hogy őt is egy vesztes vb-döntő után érte a nagy megtiszteltetés, ráadásul klubcsapata, a Dukla Praha csak országos bajnok lett 1962-ben, a BEK-ben a negyeddöntőig jutott, azaz Masopustnál is a címeres mezben mutatott teljesítmény vitte a prímet, mint Cannavarónál.

A nagy Lothar és egy vérbeli irányító


Az Aranylabda történetében Masopust után egészen 1990-ig kellett arra várni, hogy ne egy csatár, szélső vagy támadó középpályás koronáztassék meg: ismét egy világbajnoki hős (ott Salvatore Schillaci mögött csak ezüstlabdás), az NSZK-s Lothar Matthäus nyerte a szavazást. A korábbi szorgos védekező középpályás és későbbi söprögető Olaszországban szervezőmunkájával emelkedett a mezőny fölé és volt igazi vezéregyénisége a német válogatottnak: a középpályás sorban Thomas Hässler, Pierre Littbarski, Olaf Thon, Uwe Bein vagy Andreas Möller volt a „penge”, Guido Buchwald a vízhordó, a nagy Lothar meg az, ami Modric 2018-ban: vezéregyéniség. Annyi különbséggel, hogy 1990-ben Matthäus bronzcipőt is kiérdemelt, lévén négy góllal zárta a versengést – Modric Oroszországban csak két találatig jutott. 

Az Aranylabda-lista utolsó, Modrichoz hasonló szerepkörű győztese Matthäus méltó utóda, Matthias Sammer, aki az 1996-os Európa-bajnokságon ért pályája csúcsára, de ekkor ő már nem középpályásként, hanem söprögetőként futballozott! Sammer a torna legjobbja és bronzcipőse lett, makacs térdsérülése miatt nem sokra rá vissza kellett vonulnia.

Matthäus 1990-es sikere után következett a támadók (középcsatárok, fantasisták, támadó középpályások, szélsők) kora, a kivétel Sammer ugyebár liberóként, 2003-ban a középpályás Pavel Nedved támadó középpályásként nyert, Cannavaro 2006-ban védőként, Kaká 2007-ben irányítóként – hogy egy tízéves Lionel Messi, Cristiano Ronaldo vetélkedést szakítson meg 2018-ban Luka Modric.

Volt szövetségi kapitányunk szereplése már csak azért is unikum, mert előtte a holland válogatott és az AC Milan motorja, Frank Rijkaard kétszer is bronzlabdát szerzett, azonban 1990 után nem támadó középpályásként a legjobb három közé csak 2005-ben került új név: Frank Lampardé és Steven Gerrardé, a következő években még Xavinak sem volt esélye a győzelemre.

 

(Zárójelben jegyezzük meg, hogy mindent elmond a Messi, C. Ronaldo korszak „beszűküléséről”, hogy ha nem nyer tavaly a horvát, akkor írd és mondd csak két aktív aranylabdás futballozna – de így is csak hárman vannak. Nem számolgatunk órák hosszat utána, de minden bizonnyal ez is rekord.)

Ha eltekintünk az első kiírás nyertesétől, Matthewstól, akkor kiderül az is: a szovjet csodakapus, Lev Jasin 34 évesen lett a világ legjobbja, de a mezőnyjátékosok közül Modric többedmagával „rekordöreg” a maga krisztusi korával!

Mi vár Modricra? A fenti lista alapján – ne vegyük figyelembe a fiatalon lesérülteket és a szinte ereje teljében, 32 évesen visszavonuló Michel Platinit – még egy 5 szezonon át tartó karrier, az utolsó három év szinte biztosan Európán kívüli, de busásan fizető ligában. Modric szerződése 2020 nyaráig szól a Reallal, akkor a horvát már néhány hét híján 35 esztendős lesz…

És éppen ennyi éves volt Puskás Ferenc 1960-ban, amikor abszolúte megérdemelte volna az elsőséget, de a kommunista blokk szavazói összefogtak a „disszidens” ellen…

A spanyol gólkirályi cím és ez a négyes is kevés volt