Még Mourinho is elmosolyodott részeg csapata láttán

BABJÁK BENCEBABJÁK BENCE
Vágólapra másolva!
2018.02.11. 10:56
Az európai topfutball főszereplőit a labdarúgás szerelmesei többnyire csak a televízió képernyőjéről vagy a lelátóról csodálhatják – ám valamikor a legnagyobb klasszisok és a legzseniálisabb szakemberek is pályakezdőnek számítottak. A kezdeti szárnypróbálgatásoknak olykor magyar szemtanúi is voltak, akik lapunk hasábjain idézik fel a ma már ünnepelt labdarúgókhoz, valamint az egész világ csodálta szakvezetőkhöz fűződő emlékeiket. A sztárom a párom soroztunk második részében Buzsáky Ákos mesél José Mourinhóról.



José Mourinho, a Porto vezetőedzőjeként (Fotó: archív)
José Mourinho, a Porto vezetőedzőjeként (Fotó: archív)

 

Egy fiatal, jóképű, lehengerlő edzővel találkozott Portóban Buzsáky Ákos: a később trófeahalmozóvá váló José Mourinho ráadásul nemcsak a taktikához értett, hanem az ittas játékosokat is jól kezelte.

Egyesek a zsenit, mások az arrogáns edzőt látják benne. De a legtöbben csak úgy ismerik: The Special One. A kétszeres Bajnokok Ligája-győztes, trófeahalmozó José Mourinho nem dolgozott olyan országban, ahol ne nyerte volna meg legalább egyszer a bajnokságot. Sikertörténete a kétezres évek elején, az FC Portónál indult.

„Amikor kétezerkettő nyarán a klubhoz szerződtem, a Porto éppen Franciaországban edzőtáborozott, így ideiglenesen a második csapattal készültem – idézte fel az emlékeket a 20-szoros válogatott Buzsáky Ákos, aki a 2002–2003-as, bajnoki címmel és UEFA-kupa-győzelemmel végződő idényben dolgozott együtt az FC Portónál az akkor még edzői pályája elején járó José Mourinhóval. – Azt mondták, amikor a csapat visszatér, egy nagyon ambiciózus, fiatal edzővel találkozom, aki remekül ért a játékosok nyelvén, és ígéretes karrier előtt áll. Az első találkozás? Egyáltalán nem robusztus alkat, egy vékony, sármos fiatalembert láttam magam előtt, de amikor megszólalt... Tanítani kellene, ahogy a játékosaihoz szólt, ittuk a szavait, hatalmas tekintélye volt, különleges aura vette körül. Az a fajta edző, akire azonnal felkapják a fejüket az emberek, ha besétál a terembe. Nem a megjelenése, hanem a kisugárzása miatt. Ez pedig nem tanulható, ez vagy megvan valakiben, vagy nincs."

A portugálnak nemcsak karizmája, hatalmas szakmai tudása is volt, és kiváló érzékkel alakította ki az edzői stábját. Olyan szakembereket gyűjtött maga köré, akik hasonlóan gondolkodtak a futballról. A labdarúgóit pedig elképesztő fanatizmussal ösztönözte.

Porto-tabló Mourinhóval és Buzsákyval
Porto-tabló Mourinhóval és Buzsákyval

„Harminckilenc éves volt, amikor kinevezték a Porto élére, az idősebb játékosokkal szinte egy generációhoz tartozott – folytatta Buzsáky Ákos. – Emiatt értelemszerűen több labdarúgóval is azonos volt az érdeklődési köre. A pályán kívül is megtalálták a közös hangot, de az edzéseken és a meccseken egy percig sem volt kérdéses, ki a főnök. Az egyik legnagyobb erénye, hogy olyan játékosokat tud motiválni, akiket rajta kívül senki. Nézzék meg, hogy Frank Lampard, Didier Drogba vagy John Terry melyik edzőnél nyújtott olyan teljesítményt, mint amikor ő ült a Chelsea kispadján. Marco Materazzit senkinek sem kell bemutatni, a kőkemény hátvéd mégis elsírta magát, amikor José Mourinho elhagyta az Intert. Mivel mindig is játékospárti edző volt, ért ahhoz, hogy maga mellé állítsa a futballistákat, akik tűzbe mennek érte."

ARANYKÖPÉSEK – JOSÉ MOURINHO...
…amikor csapata játékát kritizálták:
„Nem az a fontos, hogyan futballozunk. Ha neked Ferrarid van, nekem pedig egy átlagos kocsim, csak akkor győzhetlek le a versenyen, ha kiszúrom az autód kerekét vagy cukrot öntök a tankjába.”

…az életrajzi filmjéről:
„Ha egyszer filmet forgatnak az életemről, szerintem George Clooneynak kellene engem alakítania. Nagyszerű színész, és a feleségem szerint is ő lenne az ideális választás.”

…önmagáról:
„José Mourinho vagyok, és ez már sohasem változik. Minden csapathoz az erényeimmel és a hibáimmal együtt érkezem.”

A Manchester United jelenlegi menedzsere a sikerei mellett idővel a nyilatkozatai, valamint az ellenfél vezetőedzőivel vívott szópárbajok miatt is a figyelem középpontjába került.

„Nem mondanám nagyképűnek vagy arrogánsnak, szerintem csak őszinte. A pályán kívül felettébb csendes, nem az a típus, aki üvegvázákat tör otthon. De ahogy a játékosainak, a sajtó munkatársainak is kendőzetlenül elmondja a véleményét. Nem gondolom, hogy többet üzenget a kollégáinál, de ha ő tesz egy csípősebb megjegyzést, arra azonnal ugranak az újságírók, míg másoknál talán le sem írják. Velem is mindig őszinte volt, fiatal játékosként többször lehetőséget kaptam tőle, az idény végén pedig megkérdezte, mit szeretnék: maradni vagy kölcsönben futballozni. Rám bízta a döntést, én pedig a több játéklehetőség miatt elfogadtam az Académica Coimbra ajánlatát. Ha maradok, ma vélhetően Bajnokok Ligája-győztes játékosnak vallhatnám magam."

A topcsapatokban futballozó klasszisokat nem pusztán hangzatos öltözői beszédekkel, valamint váratlan taktikai húzásokkal lehet megnyerni, hanem a játékos és edző között folyó különmeccseken is. Egyszer úgy esett, hogy a többek között Vítor Baíával, Ricardo Carvalhóval, Decóval és Jorge Costával felálló Porto programjában napi két edzés szerepelt, a délelőtti gyakorlás után pedig a labdarúgók átvonultak ebédelni az edzőkomplexum közelében álló étterembe.

NÉVJEGY
JOSÉ MOURINHO
Születési hely/idő: Setúbal,
1963. január 26.
Nemzetisége: portugál
Klubjai játékosként: Rio Ave (1980–1982), Belenenses (1982–1983), Sesimbra (1983–1985), Comércio e Indústria (1985–1987)
Klubjai vezetőedzőként: Benfica (2000. szeptember–december), Uniao de Leiria (2001–2002), Porto (2002–2004), Chelsea (2004–2007, 2013–2015), Internazionale (2008–2010), Real Madrid (2010–2013), Manchester United (2016–)
Sikerei vezetőedzőként: 2x Bajnokok Ligája-győztes (2004, 2010), UEFA-kupa-győztes (2003), Európa-liga-győztes (2017), 3x angol bajnok (2005, 2006, 2015), 2x olasz bajnok (2009, 2010), 2x portugál bajnok (2003, 2004), spanyol bajnok (2012), FA-kupa-győztes (2007), Olasz Kupa-győztes (2010), Spanyol Kupa-győztes (2011), Portugál Kupa-győztes (2003), 4x angol Ligakupa-győztes (2005, 2007, 2015, 2017), 2x angol Szuperkupa-győztes (2005, 2016), olasz Szuperkupa-győztes (2008), spanyol Szuperkupa-győztes (2012)

„Portugál szokás, hogy a kávét nagyjából huszonöt százalékos alkoholtartalmú borral öblítik le. Nos, a játékosok egy része ebből lehúzott nyolc-tíz adagot, és mire visszaértünk az edzőközpontba, a fél csapat be volt rúgva. Az öltözőben mindenkinek ki volt készítve a kitisztított felszerelése, amelyeket nagy jókedvükben összefújtak borotvahabbal, majd elindultunk a pályára. Volt, aki alsónadrágban és stoplisban várta a második edzést, más papucsban ment ki, akadt, aki egy szál pólóban.

A délutáni kezdés időpontjában ez a kép fogadta Josét, aki végignézett a csapaton, majd elmosolyodott. Pénzbüntetés és fegyelmi helyett csak annyit mondott, hogy mindenki használja ki az edzőközpont wellnesshelyiségeit. Akinek izzadnia kell, az menjen a szaunába, aki szeretne felfrissülni, az üljön a pezsgőfürdőbe, a masszőrök is rendelkezésre állnak, de másnap reggelre mindenki tegye rendbe magát. A következő napon szóba sem került az eset, mi is tudtuk, hogy ilyen többet nem fordulhat elő. Ezek után viszont meghaltunk érte a pályán. A játékosok csínytevései az edzőt is próbára teszik, ő viszont tovább növelte a tekintélyét a csapat előtt. Egyszerűen olyan környezetet és hangulatot teremt, amiért a végsőkig küzdesz, és mindent megteszel, hogy ott maradhass."

„GARETH BALE? AZÓTA IS NYÚJTOK...”
Buzsáky Ákos a Plymouth Argyle, a Portsmouth, a Barnsley és a Queens Park Rangers színeiben 197-szer lépett pályára az angol másodosztályban, a QPR-ban tizennyolc Premier League-meccs jutott neki. Habár angliai pályája során 2008 és 2012 között négyszer játszott a Chelsea ellen, azokon a találkozókon nem a portugál szakvezető irányította a londoniakat, ezért a találkozás elmaradt. Valaki mással viszont összefutott a pályán...

„A QPR színeiben az egyik bajnokin a Tottenhamet fogadtuk, az utolsó húsz percre álltam be bal oldali középpályásként – idézte fel emlékeit Buzsáky Ákos. – Az ellenfélnél Aaron Lennon játszott a jobb oldalon, de mivel nem bírta velem tartani a lépést, a Tottenham menedzsere megcserélte a szélsőit, így került az én oldalamra egy bizonyos Gareth Bale. Gyakorlatilag azóta is a hátsó combizmomat nyújtom, mert annyit sem előtte, sem utána nem sprinteltem egyetlen mérkőzésen sem. Jobban mondva, igyekeztem úgy tenni mellette, mintha gyorsan futnék. Mivel nehezen vettem fel a sebességét, nem mentem közel hozzá, inkább megvártam, amíg megtolja a labdát, én pedig próbáltam a megfelelő ütemben kilépni rá. Olykor sikerült elvennem tőle a labdát, de finoman fogalmazva sem keserítettem meg az életét."

A meccset ugyanakkor 1–0-ra a QPR nyerte meg.

 

 

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik