Laktátteszt, ingafutás, mérések – így csinálják a nagy futballklubok

Vágólapra másolva!
2018.05.31. 09:19
null
Frankfurtban más utakon járnak, mint az Arsenal: csak a mérés után érdeklődnek a játékosok hogyléte felől (Fotó: AFP)
Inkább egy kihagyott edzés, mint két-három hónapos sérülés – hirdeti az erőnléti szakemberek filozófiája az Arsenalnál, míg Németországban továbbra is a laktáttesztben bíznak.

 

Képzeljük el a jelenetet: az Arsenal labdarúgói átöltöznek az edzés előtt, a pulzuspántok felcsatolása után éppen kilépnének az öltöző ajtaján, amikor Mesut Özil vagy éppen Jack Wilshere elé odaáll a közelmúltban kinevezett Unai Emery, és azt mondja, hogy ma nem kell edzened, inkább menj haza. Elsőre szürreálisnak tűnhet a jelenet, ám a valóság talán ennél is megdöbbentőbb: ez bevett gyakorlat a londoni sztárcsapatnál.

ELEINTE CSAK MEGFIGYELNEK

A menedzserek a nap végén a nyers számok helyett a tömör kivonatot várják az erőnléti edzőktől, mégis érdemes kiemelni néhány adatot.

4-6 játékos jut egy erőnléti edzőre az Arsenalnál.

3 csoportban dolgoznak a terhelhetőség szempontjából a futballisták az Arsenal edzésén.

20 mikroliternyi vér már elegendő a laktátteszthez.

80-90 méteres sprintekkel tesztelik az időszakos mérések során Mesut Özilt és társait.

6 hónapig tart, amíg felállítják az újonnan szerződtetett labdarúgók profilját a kluboknál. A kezdeti időszakban az erőnléti stáb tagjai csak figyelnek és adatot gyűjtenek, nem szólnak bele a játékos életmódjába.

1-5: eddig terjed a szubjektív skála a londoni klubnál. A játékosoknak kiosztott kérdőíven, mondjuk a „Mennyire volt pihentető az alvás?" kérdésre ebben a tartományban válaszolhatnak a labdarúgók.

Többek között erről tartott előadást a kétnapos londoni konferencián Tom Allen, az Arsenal sporttudományi osztályának vezetője, valamint Martin Spohrer, a Német Kupa döntőjében a Bayern Münchent legyőző (3–1) Frankfurt egyik erőnléti edzője. A programsorozatot a pulzusméréssel foglalkozó finn FirstBeat szervezte, a meghívottak között pedig ott volt Erdélyi Nándor, az edzéstervezéssel és teljesítményelemzéssel foglalkozó Ensport szakmai vezetője is, aki kilenc éve foglalkozik állóképességi sportolókkal. A korábbi országos triatlonbajnok lapunknak is beszámolt angliai tapasztalatairól, s elmondta, az európai élcsapatoknál a legfontosabb kritérium, hogy a labdarúgók teljesítményét sérülésmentesen növeljék. Ehhez viszont mérni kell, elemezni és összedolgozni.

„A finn cég az Arsenal és a Frankfurt mellett a két manchesteri óriásklubbal, valamint a Liverpoollal is együtt dolgozik, vagyis a mérések váza valamennyi klubnál megegyezik – mesélte lapunknak Erdélyi Nándor. – A londoni klubnál a játékosok minden reggel kitöltenek egy szubjektív kérdőívet arra vonatkozóan, hogy érzik magukat, mennyit aludtak, mennyire fáradtak. Ezt követően a fizikai felkészítésért felelős stáb elvégzi rajtuk a regenerációs méréseket, a játékosok felveszik a pulzuspántokat, és három-öt percre lefekszenek a földre. Miközben nyugodt körülmények között lélegeznek, a rendszer méri a pulzusukat. A szakemberek percek alatt kézhez kapják az eredményeket, összevetik a korábbi adatokkal, és azonnal három csoportra osztják a keretet. Az egyik társaságnak a normál edzésmunkát javasolják, a másiknak nagyobb terhelést írnak elő, a harmadiknak pedig könnyített munkát – utóbbinál előfordulhat, hogy azt kérik a menedzsertől, küldje haza a túlterhelt játékost. Inkább egy napra essen ki a munkából, minthogy túlterheltség miatt két-három hónapra megsérüljön."

A nap tehát mérésekkel indul. A fizikai felkészítésért felelős szakemberek villámgyorsan elemeznek, a friss adatokat összevetik a korábbi eredményekkel, majd egyénre lebontott javaslatot tesznek a labdarúgók aznapi edzésmunkájára. A gyakorlás alatt szintén mérik a futballisták élettani adatait, majd a tréning vége után ismét kezdődik az elemzés. Megkapták-e az előírt terhelést? Hogyan reagált erre a szerveztük? Milyen állapotban várják a másnap reggelt? Ezt követően elkészül az írásos jelentés, amit napi szinten(!) letesznek a menedzser asztalára.

Erdélyi Nándor szerint a klubok nyitottak minden újításra (Fotó: Koncz György)
Erdélyi Nándor szerint a klubok nyitottak minden újításra (Fotó: Koncz György)

„Az egyik legnehezebb feladat, hogy a számtengerből, a pulzusmérésekből, a GPS-adatokból és az egyéb élettani mérésekből kiolvassák a lényeget – folytatta Erdélyi Nándor. – Az eredményekre lehet támaszkodni, de félre is vezethetik az avatatlan szemeket. A vezetőedző viszont nem kíváncsi az összes részletre, ő a nap végén tömör, lényegre törő írásos beszámolót vár egyénekre lebontva. Ehhez megfelelő létszám kell, az Arsenalnál minimum öt erőnléti szakember dolgozik."

GÁBRIS CSABA, A HALADÁS ERŐNLÉTI EDZŐJE

„Technikai felszereltségben Magyarországnak nincs nagy lemaradása, a pulzuspántok és a GPS-műszerek itthon is rendelkezésre állnak, de abba nem látok bele, hány klubnál használják ezeket. Az pedig sporttudományi kérdés, hogy ahol mérnek, ott képesek-e az eredmények megfelelő értékelésére. Sajnos az erőnléti szakemberek terén meg sem közelítjük nyugatot, itthon többnyire egyetlen erőnléti edző jut az egész keretre, illetve egy masszőr és egy fizioterapeuta. Így nagyon nehéz egyénileg foglalkozni a játékosokkal, és mindenkit részletesen és gyorsan elemezni."

A napi rutin mellett ott vannak az időszakos felmérések is. A londoni klubnál a hosszabb távú fejlődés feltérképezésére két tesztet alkalmaznak. Az egyik a szubmaximális mérés, amelynek során nyolcvan-kilencven méteres sprintekkel a teljesítőképességük határáig dolgoztatják a labdarúgókat, a másik pedig az ingafutás, ahol azt nézik, mennyire egyenletes a játékos terhelhetősége. Mindkét esetben a pulzus és a megtett távolság közötti összefüggést vizsgálják.

A Német Kupát nyerő Frankfurtnál némiképp eltérő módszerekben hisznek, és mivel a klub erőnléti stábjának vezetője nyáron követi Niko Kovacot a Bayern Münchenhez, a bajorok fizikai felkészítésének alapelveiből is ízelítőt kaphatunk.

„A reggeli mérések, az elemzések, a csoportos foglalkozások és az írásos beszámoló a Frankfurtnál sem újdonság. Ám a két futballkultúra között lényeges különbség van: az angolok kérdeznek, majd megmérik az adatokat. Ezzel szemben a németek előbb mérnek, csak utána érdeklődnek a labdarúgóknál. Ők a számokban hisznek, a játékosok nem kapnak kérdőívet, ellenben az alváshoz egy tapaszt kell felhelyezniük a testükre, amely az összes élettani adatot elküldi az erőnléti stábnak."

Az időszakos méréseket Angliával ellentétben nem a pályán, hanem laborban, futópadon végzik, s a szigetországgal ellentétben előszeretettel használják a laktáttesztet (erről bővebben keretes írásunkban).

„Abban mindkét klubnál egyetértettek, hogy mérni kell, legfeljebb a módszerekben van eltérés. Az angolok az ingafutásban és a pulzusban hisznek, a németek a laborban és a laktátban. Nincs csodaszer, ha lenne, mindenki az alapján tesztelné a játékosokat. A szakemberek folyamatosan képzik magukat, ha egy újdonsággal találkoznak, azt tesztelik, megismerik, majd eldöntik, hogy beépítik-e a napi munkába. Tudják magukról, hogy profik, de mivel még jobbak akarnak lenni, minden újításra nyitottak."

ELAVULT VAGY HASZNOS MÓDSZER?

Amikor Bernd Storck előbb sportigazgatóként, majd szövetségi kapitányként vállalt szerepet a magyar labdarúgásban, több módszert is igyekezett bevezetni a napi munka és a hazai képzés kapcsán. Az egyik ilyen a laktátteszt volt, amely a szervezetnek a terhelésre adott válaszát, a regeneráció időtartamát mutatja meg. A volt szövetségi kapitány ezt rendszeresen alkalmazta a válogatottnál, és a klubok oldaláról is elvárta, hogy mérjék a játékosok mutatóit ezen a téren. Sokan a kezdetektől legyintettek erre, mondván, ez már Németországban is idejétmúlt módszernek számít. Sőt, az Arsenalnal sem kérnek belőle.

Martin Spohrer beszámolója szerint a Frankfurtnál és a német futballkultúrában a mai napig alkalmazzák. Hol az igazság?

„Aki szerint a laktátteszt elavult, az nem ért a szakmához – mondta Erdélyi Nándor. – Az ért hozzá, aki látja a teszt előnyeit és hátrányait, majd ennek tudatában, a módszer sebezhetősége miatt esetleg úgy dönt, hogy nem kér belőle. Tény, benne van a pakliban, hogy egy sprint utáni mérésnél fals eredményeket kapunk, de hiba lenne, ha emiatt az egész módszerre legyintenénk. Egyetlen mérési folyamat sem hibátlan. Hogy elavult lenne? Az emberi szervezet kétszáz évvel ezelőtt is termelt laktátot, és húsz év múlva is termel."

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik