Kinyújtott kar, avagy kiből lehet jó csapatkapitány?

Korábban írtunk arról, az NB I-es kluboknál mi a csapatkapitányok szerepe, milyen feladatok hárulnak rájuk – most megnéztük külföldi szemmel is.

Mert örökös vita tárgya, hogy a futballban mekkora jelentősége van egy csapatkapitánynak.

Ha csak a szabálykönyvet vesszük alapul, gyakorlatilag nem sok, hiszen hivatalosan csak a mérkőzés, illetve egy esetleges tizenegyespárbaj előtt vállal szerepet a pénzfeldobásnál. Netán a játékvezető hozzá fordul, ha úgy érzi, jeleznie kell, nyugtassa meg társait.

Természetesen attól még, mert nincs sok formális szerepük, mégis fontos tisztség ez egy csapatban, ami adott esetben a pályán kívül is sok felelősséggel jár.

A kapitányok ugyanis valahol a klub arcai, szimbólumai is, egy-egy legendás játékos legalább olyan emblematikus jelképe egy csapatnak, mint mondjuk a mez színe.

Elég csak Franz Beckenbauert, Johan Cruyffot, Steven Gerrardot, Paolo Maldinit vagy Francesco Tottit említeni.

Abban igazából szinte mindenki egyetért, hogy erre a posztra olyan futballista kell, aki rutinos, hallgatnak rá, kommunikatív, képes irányítani, felpörgetni társait a pályán, és a szenvedély, valamint a higgadtság is megfelelő mértékben jellemző rá. Kvázi az edző kinyújtott keze.

„Ez nemcsak hatalmas felelősséggel jár, hanem már-már átpolitizált szerepkör egy futballklubon belül – írta blogján a QPR korábbi csapatkapitánya, Joey Barton. – A csapatkapitány az edző és a játékosok közötti kapcsolattartó is, de néhány klubnál, így az akkor átalakuló QPR-nál is többről volt szó. A vezetőség sok esetben kikéri a csapatkapitány véleményét is, például az új edzőközpont megtervezésekor vagy az akadémiával kapcsolatban. Viszont érdekes, mi volt a legfontosabb feladatom, amikor kineveztek. Kértem hat dugót a játékosok fürdőjébe, mert addig a futballisták vécépapírral tömködték el a lefolyót, ha fürödni akartak."

Európai kollégákkal folytatott beszélgetéseink során a tapasztalatot is fontos tényezőként említették, de akad, ahol az életkor nem számít. Fernando Torres 19 évesen lett az Atlético Madrid csapatkapitánya, Francesco Totti 21 évesen a Romáé, és Izlandon is fiatal vezetőt választottak.

„Izlandon régebben mindig valamelyik idősebb játékosé volt a megtiszteltetés, de öt évvel ezelőtt az akkor huszonkét éves Aron Gunnarsson lett a csapatkapitány, aki egyértelmű vezére volt az akkoriban formálódó fiatal csapatnak, és még mindig ő a cséká" – mondta lapunknak Vidir Sigurdsson, az izlandi Morgunbladid újságírója. Az izlandi szövetség korábbi képzési igazgatója egy néhány évvel ezelőtti előadásában egyébként kiemelte, a külföldön játszó honfitársai közül meglepően sokan lettek csapatkapitányok, ez pedig a szigetországi futballisták jó mentalitásának bizonyítéka.

Mivel a csapatkapitányi karszalag tulajdonképpen egyfajta magasabb státust kölcsönöz viselőjének, az sem példa nélküli, hogy „csaliként", motiváló eszközként osztják ki. Erre szlovén kollégánk mondott egy példát.

„Robert Koren, Szlovénia történetének első vb-gólszerzője nem akart Matjaz Kek keze alatt játszani, voltak gondjaik, nem értették meg egymást – mondta az Ekipának dolgozó Jure Bohoric. – Ekkor Kek fogta magát és elutazott Angliába, hogy meglátogassa Korent, aki a West Bromwichban játszott. Állítólag nagyon hosszan beszélgettek, aztán hogy, hogy nem, Koren visszatért a válogatottba, és rögtön csapatkapitány lett. Úgy látszik, ez volt a feltétele és ezt az edző teljesítette. Most Bostjan Cesar viseli a karszalagot, ő az első százszoros szlovén válogatott, úgyhogy logikus döntés volt.”