Megszokott látvány ez a Mersey-parton. A hatalmas játéktéren seregnyi gyerkőc vív ádáz csatát, a szemlélődő szülők szemében pedig büszkeség és aggodalom furcsa keveréke tükröződik. A ragyogó napsütés miatt Martin Waldron dizájnos napszemüvegének óvó rejtekébe burkolózik, de evertonos melegítőfelsője elárulja őt. „Maga az Everton megfigyelője?” – kérdezi egyszerre két nyolcévesforma fiú. „Igen” – válaszolja Waldron kurtán, mire az egyik gyerek majdnem megfullad a fagylaltjától.

De nincs idő hasztalan csevegésre. „A nyár őrült időszak a számomra – mondja Waldron. – Észak-Nyugaton ilyenkor több mint kétszáz tornát rendeznek. Van olyan hétvége, hogy nyolcvan megfigyelőt is mozgósítanom kell, mert minden pályán ott kell lennünk. Ez egy héten hét napot jelent, és mindig elérhetőnek kell lennem telefonon. Szerencsére a feleségem már megszokta...”

A megfigyelőknek alapvetően két csoportja létezik: a játékos- és a taktikai megfigyelő. Mindegy azonban, hogy az ember bimbódzó tehetségeket keres, vagy a leendő ellenfelekről készít megfigyelést, ez kőkemény munka. Egyszerre több meccset kell követni, osztályozni kell a játékosokat, le kell venni a lábukról a szülőket és az ügynököket, szerződéseket és jelentéseket készíteni.

A játékosmegfigyelők különleges életét bemutató cikk elolvasható a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!