Az amerikai válogatottsági rekorder, Tim Howard befejezte (Fotó: ussoccer.com)

Amikor évekkel ezelőtt elkezdte a futballkarrierjét, Tim Howardnak egyetlen célja volt: játszani a játékot, amit szenvedélyesen szeretett. Sosem álmodott volna arról, hogy vezéregyéniségként, mérkőzéseket döntően befolyásoló játékosként, rekordhalmozóként és igazi ikonként gondolnak majd rá, olyan emberként, akivé figyelemre méltó, 20 éves klub- és válogatottbeli karrierje tette.

Nehéz felkészülni arra, milyen is lesz a pályafutásod. Csak annyit tehetsz, hogy lehajtod a fejed, reménykedsz a legjobbakban, és megpróbálsz a legjobban játszani. Volt olyan időszak a karrieremben, amikor mindent csak túlélni akartam, csak a következő szombat, a következő meccs számított, hogy aztán a következő hétvégén is játszhassak” – idézi a ussoccer.com a búcsúzó Howardot.

Megszámlálhatatlan heteken jutott így túl az első profi védésétől, amit épp utolsó csapata, a Colorado Rapids ellen mutatott be még 1998-ban a MetroStars színeiben (ma: New York Red Bulls). Howard védett a Manchester Unitedban, az Evertonban és persze az amerikai nemzeti csapatban. Alapszakasz- és playoffmérkőzésekkel, kupa- és nemzetközi kupameccsekkel, no meg a válogatott fellépésekkel együtt a kapus vasárnap este az LA FC ellen a 815. hivatalos találkozóját játszotta le. S egyben az utolsót.

Howard már fiatalon a kapuban találta magát (Fotó: ussoccer.com)

Senkit sem lepett meg a karrierjével, mindig is ez volt az ambíciója – mondta J. D. Martin, aki Howarddal együtt nőtt fel North Brunswickban, New Jersey utcáin. – Mindig is lenyűgöző volt a munkához való hozzáállása. Leültél vele beszélgetni a futballról, és nem volt olyan, amit ne tudott volna. Az öltözőben mindig nagy tisztelet övezte. Rendkívül motiváló és inspiráló figura volt már akkor is.”

 

FFT: Tim Howard, aki magyar nagyszülei nevét tetováltatta a mellkasára

Mint megannyi gyerek, Howard is szabadidős sportként kezdte a futballt, még jóval azelőtt, hogy ahogyan azt anno édesanyja, Esther Howard (avagy leánykori nevén: Fekete Eszter) többször is mesélte, minden vágya ellenére a kapuban találta volna magát.

„Nagyon tehetséges sportoló a fiam – mondta az édesanya a FourFourTwo-nak –, ezt ajándékként kapta a Jóistentől. Pont azért irányítottuk a foci felé, mert úgy éreztük, hogy ott nagyobb a lehetőség az érvényesülésre, mert kevesebben vannak. Nagyon szerette a kosárlabdát is, de több millió gyerek kosárlabdázik az országban.”

MAGYAR NEVEK A MELLKASÁN

Tim Howard magyar nagyszülei, Fekete Pál és Éva nevét a mellkasára tetováltatta. A Fekete házaspár két kisgyerekkel 1956. december 2-án indult el Budapestről. Már le volt zárva a határ, ráadásul hóviharba kerültek, így eltévedtek, és nem jutottak át. A második kísérlet már sikerült, és december végén le is szállt velük a repülőgép a New Brunswick melletti katonai támaszponton: azért ide jöttek, mert a nagyszülők már itt laktak a második világháború vége óta, és garantáltak a friss kitelepedőknek munkahelyet és lakhatást.

A válogatott kapus nagyszülei mindketten kutatóként dolgoztak: Fekete Éva a Rutgers Egyetem mikrobiológia szakán, Fekete Pál pedig a Johnson & Johnson gyógyszervállalatnál. Gyári munkásként került a céghez, aztán ahogy megtanult angolul, kutató lett – 59 éves korában a legmagasabb rangú szakemberként ment nyugdíjba. Tevékenyen részt vettek az emigráció szervezésében is, megalapították a Magyar Öregdiák Szövetséget, támogatták a magyar disszidens írókat és művészeket, és Magyarországon élő ellenzéki gondolkodásúaknak szerveztek utakat Amerikába.

Haza eleinte nem mertek menni: Fekete Pált a családi emlékezet szerint halálra – vagy legalábbis életfogytiglanra – ítélték az akkori Magyarországon amiatt, hogy közreműködött a forradalomban – idézte fel januári riportjában a FourFourTwo Howardról.

Az eredményei magukért beszélnek: 121 pályára lépésével az amerikai felnőttválogatott rekordere, már 2001-ben, csupán 21 évesen az MLS legjobb kapusa, a 2009-es Konföderációs kupa legjobb kapusa (különösképpen az Európa-bajnok spanyolok elleni, elődöntős teljesítményének köszönhetően), kétszer is az év amerikai labdarúgója (2008, 2014), emellett háromszoros világbajnoki résztvevő.

Howard úgy vonulhat vissza, hogy az amerikai válogatottban ő lépett pályára a legtöbbször kezdőként (119), övé a legtöbb győztes meccs (62). A szintén 2019-ben visszavonult DaMarcus Beasley-vel holtversenyben ő szerepelt a leghosszabb ideig az amerikai válogatottban: 16 naptári évben is pályára lépett.

Technikailag nyers volt, és rengeteget kellett tanulnia, de az atlétikai képességei olyanok voltak, amit egyetlen tizenkét éves kapusnál sem láttam korábban. Azóta is együtt dolgozunk” – mesélte Tim Mulqueen, aki a St. Joseph középiskolában tartott hétről hétre foglalkozásokat az ifjú Howardnak.

Előbb a New Jersey Imperialsnél, majd a MetroStarsnál is együtt dolgozott a két Tim, akik immáron három évtizede jó barátok.

Nagyon nehéz ezt szavakkal leírni – felelte Mulqueen a kérdésre, milyen is kettejük viszonya. – Nagyon szoros a kapcsolatunk. Jóval túl van a játékos-edző viszonyon. Testvérekként tekintünk egymásra. Tizenkét évesen a középiskolában látni, majd bekapcsolni a tévét és a Manchester Unitedban és az Evertonban figyelni, majd látni azt is, ahogyan egy világbajnoki meccsen tizenöt sikeres védést mutat be Belgium ellen… Ez olyasféle büszkeség, amit az apák érezhetnek, mikor a gyermekük pont olyan felnőtt lesz, amilyennek remélték.”

2002-ben, az Ecuador ellen 1–0-ra megnyert találkozón debütált az amerikai válogatottban (Fotó: ussoccer.com)

Istenadta tehetsége ellenére Howard sohasem számított arra, hogy ezüst tálcán kapjon bármit is.

Az már elsőre egyértelmű volt, hogy igazán atletikus alkat. Örömmel töltötte el a pozíciója. És mindig tanulni akart. Elképesztően keményen dolgozott. Igazán üdítő volt látni ezt a fiatal kölyköt. És kicsit olyan volt, mint a szivacs. Próbált mindent magába szívni. Állandóan kérdezett, mindenről tudni akart” – jellemezte Howardot a csaknem tíz évvel idősebb, 100-szoros válogatott Tony Meola, aki a MetroStarsnál futballozott először együtt a kapussal.

Howard 1998. augusztus 18-án mutatkozott be a profik között. Csapata 4–1-re legyőzte a Coloradót – az eltiltott Meola nélkül is.

Bemelegítés közben Tab Ramos, aki azóta már az U20-as amerikai válogatott szövetségi edzője, csak annyit mondott 19 éves csapattársának: „nyugi, nem ez lesz a legfontosabb meccs, amin valaha védeni fogsz.”

A próféta szólt belőle…

Howardnak három idény alatt 45 bajnoki jutott az MU-ban (Fotó: AFP)

A győzelem után még egy fontos üzenet várt Howardra. Meola ugyanis az öltözőszekrényén hagyott egy cetlit. „Tim! Nagyszerű munka volt. Csak így tovább. Tony Meola” – állt a papíroson a nem túl kreatív, ám annál motiválóbb értékelés, amit Howard azóta is őriz.

Biztos ami biztos, eltettem. Rengeteget jelentett számomra az üzenet. A fickó sokkal-sokkal nagyobb támogatást adott, mint reméltem volna tőle” – tekintett vissza a kapus.

12 éves korában Howardot Tourette-szindrómával diagnosztizálták. A MetroStars játékosa volt, amikor betegsége nyilvánosságra került, s ő sorstársai egyik fő szóvivőjévé avanzsált.

Fontos, hogy a gyerekek láthatják őt és rajta keresztül azt is, hogy a betegségüket nem kell száz százalékig negatívan megélniük – idézte Howard édesanyját a ussoccer.com.

A kapus az utolsó aktív idényében rendkívül sok karitatív tevékenységet vállalt. A hazai meccseken például Tourette-szindrómás gyerekeket látott vendégül.

A szülők kérdezhettek tőle a tapasztalatairól. Elmesélte a történetét, ugyan a gyerekek nem feltétlen értettek ebből mindent, mert még kicsik, a szülőknek viszont megnyugvás lehetett látni valakit, aki hasonló cipőben jár, mint ők – idézte fel Martin. – Tim odalépett a gyerekekhez és bemutatott, »ő a legjobb barátom, J. D. Sosem érdekelte, hogy TS-es vagyok.« Mint mindig, most is próbált egy csomó fiatalnak inspirációt adni.

Ugyan hosszabbításban 2–1-re kikaptak, Howard a Belgium ellen bemutatott 15 védésével vb-rekordot állított fel 2014-ben (Fotó: ussoccer.com)

Nem volt mindig álomszerű Howard karrierje. 2005-ben például egy mind a mai napig emlékezetes, egész pályás kapusgólt kapott a Bajnokok Ligájában, ezzel elveszítette helyét a Manchester United kezdőcsapatában is.

Nem csak csupa napfény és szivárvány az élet – emlékezett vissza Mulqueen. – Egyszerűen kikerült a csapatból és a Unitednél azt mondták, innentől külön utakon folytatjuk. Újra kellett kezdenünk a karrierjét az Evertonnál. Egy olyan srácról beszélünk, aki kitartó volt és felállt a padlóról, majd kiállta az idő próbáját, tartósan jó teljesítményt tudott nyújtani, igazán magas szinten. Ez tette számomra nagyszerű játékossá.”

Mint megannyi édesanyából, Esther Howardból is csak úgy sugárzik a büszkeség, ha a fiáról beszél. A pályán elért eredményei lenyűgözőek, de mindaz, amit a futball mellett elért, még lenyűgözőbbé teszik a pályafutását.

Rendkívül büszke vagyok rá. Először is amiatt, amilyen ember lett. Olyan jó lelke van. Csodálatos apa, csodálom azért, amilyen apja a gyermekeinek. Még akkor is, ha a gyerekek kicsik voltak, amikor Laurennel elváltak, mindent megtett azért, hogy ott legyen nekik. Néha húsz órát utazik azért, hogy egy fél napot velük tölthessen. Nagyon-nagyon jó lesz nekik, most hogy visszavonul, még többet lehet a gyerekeivel.”

Howard, az ember legalább olyan lenyűgöző, mint Howard, a kapus.

Howard az Evertonnál építette fel magát újra (Fotó: AFP)
Amikor a United kitette az amerikait, David Moyes volt az Everton menedzsere. Ő adott neki új lehetőséget, először kölcsönben, majd végleg szerződtetve őt. Howard igazi otthonra lelt a liverpooliaknál, 2006 és 2017 között a klubnál 354 bajnoki mérkőzésen (414 tétmeccsen) lépett pályára.

A legjobb emlékeim, Tim, nem a játékodhoz kapcsolódnak, hanem ahhoz, amilyen ember voltál nálunk. Arról, ahogyan felépítetted magad, ahogyan az edzéseken dolgoztál, ahogyan támogattál, ha kellett, arról az elköteleződésről, amivel a klubot szolgáltad és arról az imádatról, ahogyan a szurkolók szerettek ezért. Nem hinném, hogy ezek az emlékek valaha is megfakulnak, jó ideig ott él még mindannyiunkban” – vett érzelmes búcsút visszavonulása alkalmából a kapustól a skót menedzser.

Csak a legjobbakat tudjuk kívánni neked, és alig várom, hogy kiderüljön, mit tartogat számodra a jövő. Az egyetlen dolog, amiben biztos vagyok, hogy bármibe fogsz, fényes sikered lesz benne.”

MAGYAROS EMLÉKEK
„A kedvenc ételem a »csirkepaprikás« (ezt is magyarul mondta – a szerző). A szavakkal már gondban vagyok, mert édesanyám próbált ugyan engem és a bátyámat magyarul tanítani, de mi nem voltunk túl jók ebben. De ha bárhol magyar szót hallok a világban, azt felismerem, mert a gyerekkoromra emlékeztet. A nagyszüleim és az édesanyám együtt mindig magyarul beszéltek” – mesélte magyaros emlékeiről Howard a már említett FFT-riportban. 
Howard (a képen jobbra tőle édesanyja, Esther Howard) amerikai válogatottsági rekorderként köszönhetett el (Fotó: AFP)

Howard ugyan a kesztyűit szögre akasztja, de nem szakad el a futballtól. Az amerikai televíziós közvetítések szakkommentátora lesz a következő idénytől. Emellett társtulajdonosa lett a United Soccer League-ben (USL, amerikai másodosztály) épp az első évadát teljesítő Memphis 901 FC-nek. 

Ez most a legnagyobb szenvedélyem. Lehetőséget kaptam, hogy a tapasztalataimmal segítsek egy csapat, egy klub felépítésében. Amint visszatérek Memphisbe, a szerepem kibővül. Minden nap ott leszek az irodában, a pályákon, ügynökkel egyeztetek, próbálok játékosokat megnyerni a csapatnak, beletanulni még jobban az operatív feladatokba” – tekintett előre.

Szerettem volna, ha nyolcvanéves koromig futballozhatok, de a dolgok nem így működnek. A testem mást mondott” – nyilatkozta búcsúzóul az LA Times-nak.

Azt kell mondjam, ő az amerikai történelem legjobb kapusa– tisztelgett előtte az utolsó kapus, akivel szembenézett, a felnőttválogatott keretébe épp idén bekerülő, 26 éves Tyler Miller, a Los Angeles FC labdarúgója.

Howard kezdőként végigjátszotta búcsúmeccsét. Az LA FC nem bánt kesztyűs kézzel a 40 éves kapussal: a hazaiak háromszor is bevették a kapuját. A Colorado 3–1-es vereséget szenvedett, és ezzel a Nyugati főcsoport 9. helyén zárt, azaz nem jutott be a rájátszásba.

HOWARD EGYIK, HA NEM LEGJOBB MECCSE A VÁLOGATOTTBAN (2014, VB, BELGIUM ELLEN)


(A USsoccer.com alapján.)