Tomiszlav Szivics a vajdaságban folytatja (Fotó: Meder István)



Az augusztus 15-i rajton a vajdasági Adorján futballcsapata, az FK Tisza a Radnicski Zrenjanint fogadja. Hogy a szerb harmadosztályú együttesről e helyütt külön írunk, nemcsak azzal magyarázható, hogy a falut többségében magyarok lakják, hanem azzal is, hogy egy Magyar Kupa- és Ligakupa-győztes, a Kecskemétet 2008-ban az NB I-be juttató edző ült le a kispadjára.

Tomiszlav Szivics.

„Hogy miért vállaltam el egy harmadik ligás együttes irányítását? Azért, mert szeretek dolgozni – mondta el érdeklődésünkre az 53 éves szakember. – Hiába értem el korábban szép eredményeket, a Pakson töltött hat hónapot leszámítva az elmúlt három évben állás nélkül voltam, rettentően hiányzott már, hogy újra edzést tarthassak. Eljutottam odáig, hogy minden munka jobb annál, mint hogy ölbe tett kézzel üljön az ember. Az FK Tisza elnöke, Borsos Csaba eljött hozzám, megkért, hogy legyek a csapat edzője, de nemet mondtam. Eljött még egyszer, de ugyanúgy nemet mondtam. Amikor már harmadszor keresett fel, éreztem, hogy bízik bennem, hogy tényleg azt akarja, hogy Tomiszlav Szivics üljön az adorjáni kispadon. Olyan érzés kerített hatalmába, mint kétezerhétben, amikor Rózsa Pál meggyőzött arról, hogy legyek az NB II-es Kecskemét edzője. Az állapotok is hasonlóak, mint akkor voltak…"

„Nincsenek egyforma labdák, magas a fű, és a megkülönböztető pólókat is hiába keresem a szertárban. Van viszont egy lelkes, a munkára vevő társaság, a heti négy edzésen örömmel látom, hogy mindenki a maximumra törekszik. Az FK Tisza újonc a harmadosztályban, első lépésben a középmezőny elérése a cél. Bár ahhoz képest, hogy Rózsa Pál is azt kérte tőlem, három év alatt kerüljünk fel az élvonalba, az első ottani idényem végén feljutást ünnepelhettünk. Azt nem állítom, hogy jövőre már második ligás csapata lesz Adorjánnak, de valami azt súgja, jó lesz ez.”

Tomiszlav Szivics elmondta, a két hét múlva esedékes nyitányig az egyik legfontosabb feladatuk, hogy igazoljanak legalább két 2001-es vagy később született, ezen a szinten már bevethető futballistát. A szabály ugyanis kimondja: két fiatalnak kezdőként kell játszania.

„Ezt is megoldjuk! – zárta rövidre a témát a tréner. – Mint minden munkában, ebben is van kihívás. Nincs locsolórendszer, az öltöző sem modern, a körülmények valóban falusiak, de nekem ez nem új, korábban is megesett, hogy liba­legelőn kellett edzést tartanom… Meg kell találni a motivációt – és én meg is találtam. Szerbiában is szenzációt jelentett, hogy a harmadosztályban lettem edző, a lapok is foglalkoztak vele. Nem mindenki érti, hogy az a szakember, aki a szerb U21-es válogatottat kivezette az Európa-bajnokságra, és aki sikereket ért el Magyarországon is, miért nem kap munkát magasabb osztályban. Erre csak azt mondhatom: ez nem az én szégyenem. A szüleim arra tanítottak, hogy lopni és hazudni szégyen, dolgozni nem. Ennek szellemében teszem a dolgom. Nyilván van bennem dac is, meg akarom mutatni, hogy Tomiszlav Szivicset nem lehet leírni! Amíg otthon ültem, nem lettem rosszabb edző, sőt a legjobb korban és formában vagyok, csak az lebeg a szemem előtt, hogy gyerünk, alkossunk megint valami nagyot! S közben bízom abban, hogy amit a sors elvett tőlem, egyszer még visszakapom.”