Az FK Sztroityel Pripjaty egy 1983-as felvételen (Fotó: Daily Mail)

 

A MAGAS RANGÚ SZOVJET POLITIKUS GONDOLT EGY NAGYOT – A KEZDETEK

Az HBO és a Sky televíziós csatorna által készített ötrészes minisorozatnak köszönhetően a nemzetközi médiában felkapott téma lett Csernobil az utóbbi időben, de a katasztrófa részleteiről és pontos következményeiről még most sem tudunk mindent. Az ENSZ tanulmánya szerint az atomerőmű négyes reaktorának robbanásához köthető halálesetek száma meghaladja a négyezret, a Greenpeace adatai szerint viszont ez a szám 200 ezerre tehető a radioaktív sugárzás terjedése miatt.

Szintén keveset tudunk a katasztrófa előtti sportéletről. Pripjatyot – amely a Pripjaty folyóról kapta a nevét – 1970-ben alapították, kifejezetten a közelben lévő csernobili atomerőműben dolgozók számára. A közel 50 ezer lakosú település 1979-ben kapta meg a városi rangot, és egy 1986-os felmérés szerint a lakóinak átlagéletkora 26 év volt – minden ötödik lakosa 18 évnél fiatalabb volt. A demográfiai helyzete miatt Pripjatyban fontos szerepet kapott a sport: tíz konditerem, ugyanennyi lövőterem, három úszómedence és két futballpálya működött akkoriban a városban.

Az egyik tornaterem maradványai Pripjatyban – aktív volt a város sportélete a tragédia előtt (Fotó: AFP)


A váltott műszakban dolgozó munkásoknak szükségük volt szórakozásra, a városban található vidámpark melletti réten kezdtek el futballozni – derült ki Frederik Pohl 1987-es Csernobil című regényéből. Az 1970-es évek elején színre lépett Vaszilij Kizima Trofimovics – az elismert politikus a szovjet államtól utóbb megkapta az egyik legrangosabb kitüntetést, a Lenin-rendet –, az FK Sztroityel Pripjaty megálmodója és megalapítója.

A Sztroityel magyarra fordítva építőt, építőmunkást jelent, ami szimbolizálta, hogy a csapat játékosainak bizonyos hányada részt vett a csernobili erőmű építésében. Toboroztak még futballistákat a közeli Csisztogalovka városából, például a helyi gárda csapatkapitánya, Viktor Ponomarjov is átigazolt. A Sztroityel Pripjaty – amely zöld-fekete mezben játszott – beceneve „hóvirág” lett, mivel a legtöbb játékos 1981 telén csatlakozott a klubhoz.

A csernobili robbanás után szellemvárossá váló Pripjaty egyik fő látványossága – merthogy az HBO sorozatának debütálása óta közel duplájára nőtt a városba látogató turisták száma, egyes adatok szerint elérheti idén a 150 ezret is – az Avanhard Stadion, amely ötezer néző befogadására lett volna alkalmas. Csakhogy mérkőzést sohasem rendezhettek benne... 

Az elhagyatott Avanhard Stadion: 5000 néző befogadására lett volna alkalmas, de sosem játszottak benne mérkőzést


Karl Manuel Veth disszertációjában rámutatott: „a Szovjetunióban az összes klub állami tulajdonban volt, és mindegyiket szoros viszony fűzte egy minisztériumhoz, egy munkásszervezethez vagy egy bizonyos gyárhoz”. Esetünkben ugyebár az utóbbi illeszthető be a tézisbe.

VOLT VÁLOGATOTT JÁTÉKOS A CSAPAT ÉLÉN – SIKEREK ÉS TERVEK A KATASZTRÓFA ELŐTT

Az FK Sztroityel Pripjaty a kezdetekben a kijevi területi amatőr bajnokságban szerepelt. Trofimovics 1980-ban nagyot húzott, és kinevezte a csapat edzőjének a korábbi szovjet válogatott futballistát, Anatolij Sepelt. Az aktív pályafutását viszonylag korán, 31 évesen befejező tréner játékosként megfordult többek között a Dinamo Kijevben és a Dinamo Moszkvában is.

Trofimovics profi klubot akart Pripjatyban, politikai befolyásának köszönhetően Sepel mellett néhány kiváló játékost is sikerült leigazolnia. A rendszert azonban nem kerülhette meg: az FK Sztroityelnek az amatőr ligából kellett felküzdenie magát. Ennyi év távlatából nem egyszerű átlátni a korabeli szovjet futballpiramist, de valahogy így nézett ki: a mai Premjer-liga megfelelője a Szuperliga volt, ezalatt volt az első és másodosztály – eme három bajnokság számított profinak. Ezek után jöttek a különböző amatőr és regionális ligák, amelyek összefoglaló neve a Kollektivov Fizicseszkoj Kulturij, röviden KFK volt.

A Sztroityel a KFK kijevi regionális bajnokságában szerepelt. Kezdetben nem túl jól, 1982-es debütáló idényében utolsó lett a nyolccsapatos küzdelemben. Később viszont évről évre javult a teljesítménye, 1985-ben már második lett négy ponttal lemaradva a bajnok Ahtyirka mögött. Ebben az idényben ligacsúcsot is döntött a Sztroityel, a Lokomotiv Znamenkának hintett 13 gól az akkori legtöbb volt egy mérkőzésen. 

A természet átvette az uralmat (Fotó: Getty Images)


A sikereken felbuzdulva úgy döntöttek, a csapat megérdemel egy új stadiont. El is kezdődött az 5000 férőhelyes Avanhard Stadion építése, ennek átadását szimbolikus napra, május elsejére tették 1986-ban. „Az új stadion ugyanolyan fontos az embereknek, mint az új reaktor” – mondta akkoriban Trofimovics, utalva arra, hogy a csernobili atomerőművet is bővíteni szerették volna egy ötödik reaktorral.

A munka ünnepén a stadionavató-mérkőzés a Masinosztrojtyelj elleni kupaelődöntő lett volna, nyolc nappal később pedig már bajnokit rendeztek volna a stadionban. Sőt, korabeli beszámolók szerint utánpótlástornát is terveztek május elejére az Avanhard Stadionba. Ezek azonban az április 26-i sajnálatos események miatt elmaradtak.

A kijevi régió kupaelődöntőjének története híressé vált. Pripjatytól száz kilométerre, Borogyankában készült a Masinosztrojtyelj a mérkőzésre. Viktor Zilin edző állítólag utolsó esélyt kapott a klubvezetéstől, a Sztroityel ellen fináléba kellett volna vezetnie csapatát állása megtartásához. A Masinosztrojtyelj edzését azonban katonai helikopter zavarta meg, amely leszállt a pálya közepén, és tudatták Zilinnel, hogy a csapatnak nem kell elutaznia Pripjatyba. Azt persze nem közölték – ami híven tükrözi a korabeli viszonyokat –, hogy miért, jó ideig senki sem tudhatta meg, mi is történt valójában Csernobilban. A sors iróniája, hogy a Masinosztrojtyelj később megnyerte a döntőt.

A várostábla (Pripjaty) az egyike a kevés megmaradt emléknek (Fotó: AFP)


A csernobili atomerőműben (hivatalosan: Csernobili Vlagyimir Iljics Lenin Atomerőmű, amely Pripjaty és Csernobil mellett található) történt gőzrobbanás után Pripjatyot evakuálták – Valentyin Litvin csapatkapitány is segédkezett a munkálatokban –, az FK Sztroityel pedig visszalépett a bajnokságtól, és megszűnt.

ÚJJÁALAKULÁS ÉS MEGSZŰNÉS – A KLUB UTÓÉLETE

Pripjaty lakosságát a 45 kilométerre lévő Szlavutyicsba költöztették, ahol 1987-ben megalapították az FK Sztroityel Szlavutyics nevű csapatot, emléket állítva a pripjatyi gárdának. A megszűnt együttesből több játékos is átigazolt, első idényében a biztató harmadik helyen zárt a kijevi KFK-ban. A következő évad azonban borzalmasan sikerült, utolsó lett a klub, és alapítása után egy évvel meg is szűnt.

Hat esztendővel később, 1994-ben visszatért a labdarúgás a városba: létrejött az FK Szlavutyics, amelynek viszont már semmi köze sem volt a Sztroityelhez, illetve korábban megszűnő más helyi csapatokhoz. Csak annyiban hasonlított rájuk, hogy tiszavirág-életű volt: gyorsan sikeressé vált, feljutott az ukrán másodosztályba, így megkapta a profi státuszt – 1998-ban pedig meg is szűnt.

A csernobili atomerőmű napjainkban – a második, biztonságosabb acélszarkofággal (Fotó: AFP)


Az atomerőmű árnyékában alapított FK Sztroityel Pripjaty az örökkévalóságé lett, az Avanhard Stadion pedig mindmáig áll ugyan, de – ahogy fentebb is látható – eljárt fölötte az idő. A természet átvette felette az uralmat, a turisták számára immár látványosság.

Az 1986-os csernobili atomkatasztrófa a határok feszegetésének és az emberi élet törékenységének a szomorú szimbóluma lett.

(Felhasznált források: thesefootballtimesfutbolgrad