A rabszolga dédunokájától Túlióig - kis Copa-história

MARTONOSI ÁRPÁDMARTONOSI ÁRPÁD
Vágólapra másolva!
2011.07.05. 14:24
null
Diego Maradona háromszor játszott Copa Américán, de nem tudta győzelemre vezetni Argentínát <br />(Fotó: Action Images)
Sportlegek sorozatunk mostani részét a Copa Américának szenteltük. Dél-Amerika legjelentősebb, nemzeti csapatok számára kiírt labdarúgótornáját mutatjuk be a legérdekesebb történeteket, tényeket, játékosokat és mérkőzéseket, valamint a legfontosabb mérföldköveket a középpontba állítva.

A függetlenségének centenáriumát ünneplő Argentína külügyminisztériuma 1916-ban meghívta a szomszédos Chile, Uruguay és Brazília válogatottját, ezzel pedig megszületett a legnagyobb múltra visszatekintő, mindmáig megrendezett, nemzeti csapatok közötti labdarúgótorna – amelyet akkor még nem Copa Américának hívtak, de az egyszerűség kedvéért a cikkben végig ezen a néven szerepel.

Isabelino Gradín
Isabelino Gradín

Az uruguayiak udvariatlan vendégeknek bizonyultak, mivel a házigazdák elől elhappolták az aranyérmet. A viadal sztárja és gólkirálya a győztes csapatot erősítő 19 éves Isabelino Gradín volt, aki később atlétikában is a csúcsra ért Dél-Amerikában, négy aranyat nyerve 200, illetve 400 méteres síkfutásban.

Afrikából behurcolt rabszolgák dédunokájaként látta meg a napvilágot Montevideóban, és színes bőrű játékosként bizony a rasszizmussal is meg kellett küzdenie, csakúgy, mint Juan Delgado nevű csapattársának. A chileiek például az Uruguay elleni meccsük előtt és után is panaszkodtak, mondván, ellenfelük sportszerűtlen módon „afrikai" játékosokat is szerepeltet. A rasszista hangok még inkább felerősödtek, miután Uruguay 4–0-ra megverte Chilét, többek között Gradín két góljával.

„BOCS MESTER, A DÖNTŐRE MÁR NEM TUDUNK MARADNI"

A második kiírást szintén az uruguayiak nyerték meg, akik ezúttal már magasba emelhették a trófeát is, amelyet 3000 svájci frankért szerzett be a Conmebol. Az aranyéremről döntő mérkőzést Argentína hendikeppel kezdte, mivel időközben több játékosa hazament, hogy civil foglalkozásában felvegye a munkát...

A 40 MILLIÓS KÉRDÉS: HÁNY GÓLT SZERZETT FRIEDENREICH

Arthur Friedenreich 43 évesen a Flamengóból vonult vissza. Több mint 1200 mérkőzésen több mint 1200-szor volt eredményes. Pontos, hiteles adatok nem állnak rendelkezésre ezzel kapcsolatban, bár egyes források szerint 1239 meccsen 1329 gólt szerzett – a Pelé-hívők szerint azonban 1329 mérkőzésen 1239 gólt...

A brazilok 1919-ben megakadályozták Uruguayt a triplázásban, miután a döntőben 1–0-ra legyőzték a címvédőt. A rendes játékidőben nem esett gól, ahogyan az első, kétszer 15 perces hosszabbításban sem. A második ráadásban, a 122. percben aztán Arthur Friedenreich megszerezte a találkozó egyetlen találatát, amellyel Brazília megnyerte a 150 percével minden idők leghosszabb Copa-meccsét.

Akkoriban még a legnagyobb dél-amerikai országban is a fehér játékosokat preferálták, így sok fekete brazil szurkoló az uruguayi Gradínt biztatta, hiába játszott az ellenfélnél. A lelküknek talán jót tett, hogy győztes góljukat végül az a Friedenreich szerezte, akinek az apja egy Németországból kivándorolt üzletember, az édesanyja viszont egy felszabadított rabszolga lánya volt, aki mosónőként dolgozott.

AZ NSO AJÁNLJA
Copa América 2011

Az 1921-es kiírás két sztárjának a végső győztes argentin válogatott két tagja számított: a kapus Américo Tesoriere nem kapott egyetlent gólt sem, Julio Libonatti pedig megszerezte a gólkirályi címet. Utóbbi lett két év múlva az első dél-amerikai labdarúgó, aki hivatalosan Itáliába igazolt, sőt később az olasz válogatottban is bemutatkozott.

A Copa América több rekordja is a húszas évekből származik, és néhány ezek közül jó eséllyel már sosem dől meg. 1925-ben Argentínában minden idők legkevesebb résztvevője állt rajthoz, mivel Chile és Uruguay visszalépett. A házigazdákon kívül így csak Paraguay és Brazília lépett színre.

Peru először 1927-ben volt tagja a mezőnynek (egyből rendezőként), s ezen a tornán a hat mérkőzés 37 gólt hozott, a 6.17-es átlag pedig azóta is a legmagasabbnak számít a viadal történetében.

ÉS AKKOR JÖTT – AZ ELSŐ CSERE

Formabontónak számított az 1935-ös kiírás is, hiszen ekkor engedélyezték először a cserét a mérkőzéseken. Január 6-án a chilei Enrique Sorrel váltotta Arturo Carmonát az Argentína elleni meccsen, ez volt a Copa América első meccs közbeni cseréje.


Újításból 1937-ben sem volt hiány. A Copa addig nem látott módon már az előző év végén, azaz 1936-ban kezdetét vette. Ekkor állították ki az első játékost – az uruguayi Juan Emilio Piriz személyében –, ekkor rendezték az első esti mérkőzést, és minden addiginál több, konkrétan hat válogatott lépett pályára. Végül a házigazda argentinok örülhettek, miután kétszer is legyőzték a második helyen végző Brazíliát.

TOVÁBBI COPA-REKORDOK

A legnagyobb különbségű győzelmet Argentína aratta, 12:0-ra megverve Ecuadort 1942-ben.

A Chile fővárosában, Santiagóban található Nemzeti Stadion adott otthont eddig a legtöbb, szám szerint 68 mérkőzésnek a torna történetében. A második helyen a montevideói Centenáriumi Stadion áll 65 meccsel.

A Copa történetének legjobb góllövője az argentin Norberto Méndez és a brazil Zizinho. Mindketten 17-szer voltak összesen eredményesek.

Argentína 1945-ben, 1946-ban és 1947-ben máig egyedülálló módon egymás után háromszor végzett az élen, ám a negyedik sikerre meg sem adta magának az esélyt. Az albiceleste ugyanis el sem utazott Brazíliába, mert az argentin bajnokság éppen a finiséhez érkezett...

Ekkor született meg a finálék legnagyobb különbségű győzelme: a selecao Paraguay 7–0-s kiütésével kedveskedett a hazai szurkolóknak.

Paraguay négy évvel később hazai pályán szerepelhetett volna, de 1924-hez hasonlóan ezúttal is le kellett erről mondania infrastrukturális hiányosságok miatt. A piros-fehérek azonban idegenben – Peru vállalta beugróként a rendezést – sem jöttek zavarba, és megszerezték első Copa-trófeájukat.

A santiagói Nemzeti Stadion
A santiagói Nemzeti Stadion

Nem kevesebb mint nyolc év kihagyás után rendeztek ismét Copa Américát 1975-ben. A megszokottól eltérően ekkor nem volt egy konkrét házigazda, és ebben az évben vett részt először a Conmebol mind a tíz tagországa. A perui labdarúgás történetének legnagyobb alakja, Teófilo Cubillas csak ezen az egy Copán vett részt, és ha már ott volt, aranyéremhez segítette hazája nemzeti csapatát.

RENDSZERESSÉG? AZ MEG MI?

Az eredeti tervek szerint minden évben megrendezték volna a Copa Américát, ám 1916 és 1917 után a harmadik tornára csak 1919-ben került sor, mivel a házigazda Brazíliában 1918-ban influenzajárvány tört ki. Ezt követően 1927-ig sikerült tartani az éves ritmust, ám a későbbiekben a Copa América rászolgált a „legrendszertelenebbül megrendezett futballtorna" elnevezésre. A leghosszabb szünet az 1967-es és az 1975-es viadal között telt el, a másik végletet pedig 1959 jelentette, amikor kétszer is lebonyolították a kontinenstornát.

Fontos változásokat hozott 1987 a dél-amerikai futballbajnokság történetében. Húsz esztendő elteltével került rá sor újra egyetlen, közös helyszínen (Argentínában), kötelezővé tették a tíz válogatott számára a részvételt, s elkezdték sugározni a mérkőzéseket Európában és Észak-Amerikában.

1989-ben negyven év után rendezett és nyert ismét Copát Brazília, amelyben ekkor Bebeto és Romário volt a két csatársztár. Az aranyéremről döntő, s 1–0-ra végződő összecsapáson utóbbi szerezte az egyetlen találatot a Maracanában Uruguay ellen, mégpedig 170 ezer néző előtt. Ennél többen egy Copa-meccset sem láttak a helyszínen.

A 36. kiírás alkalmával 1993-ban új „arcok" jelentek meg, mivel a Conmebol meghívta Mexikó és az Egyesült Államok nemzeti együttesét is. A vérfrissítés bevált, hiszen a Hugo Sánchezzel felálló mexikóiak rögtön az első alkalommal a fináléig meneteltek, igaz, ott 2–1-re kikaptak a nagy esélyes argentinoktól. A kupagyőztes soraiban megtalálhattuk többek között Fernando Redondót, Diego Simeonét vagy a döntőben duplázó Gabriel Batistutát is.

Az argentinoknak 1991 és 1993 után 1995-ben is aranyesélyes csapatuk volt, ám a triplázásban Brazília megakadályozta őket. A két ősi rivális a negyeddöntőben találkozott egymással, és a 81. percig az albiceleste tűnt nyerőnek (2–1-re vezetett), ám akkor jött a csereként beállt Túlio – aki 2002-ben Magyar Kupát nyert az Újpesttel – és kiegyenlített, miután szó szerint lekezelt egy beadást. Tizenegyesekkel a selecao jutott tovább, ám a finálét elbukta Uruguayjal szemben, amely hetedszer is otthon tartotta a trófeát rendezőként.

TÚLIO KEZESKEDETT AZ ARGENTINOK BÚCSÚJÁRÓL

Négy évvel később Uruguay ismét döntőt játszhatott, méghozzá úgy, hogy előtte egy mérkőzést nyert csak meg, ezt a bravúrt pedig sem előtte, sem azóta nem vitte véghez egy csapat sem. A záró meccsen aztán a Vanderlei Luxemburgo irányította brazilok 3–0-s csapást mértek a celestére, míg az első nem amerikai válogatottként részt vevő Japán nem jutott tovább a csoportjából.

A LEGNAGYOBBAKNAK NEM SIKERÜLT

Érdekesség, hogy a sokak által a valaha élt két legjobbnak tartott labdarúgó egyszer sem tudta megnyerni a Copa Américát. Pelé csak 1959-ben játszott (az az évi első kiírás alkalmával), és nyolc találattal ugyan gólkirály lett, de a brazilok Argentína mögött csak másodikak lettek.

Diego Maradona sem emelhette magasba a Copa-trófeát, pedig ő háromszor is (1979, 1987 és 1989) megpróbálkozhatott ezzel.

COPA AMÉRICA-ÉREMTÁBLÁZAT
arany ezüst bronz
1. Argentína 14 12 4
2. Uruguay 14 6 9
3. Brazília 8 11 7
4. Paraguay 2 5 7
5. Peru 2 6
6. Kolumbia 1 1 3
7. Bolívia 1 1
8. Chile 4 5
9. Mexikó 2 3
10. Honduras 1
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik