A kis Griezmann, bal oldalt alul, 2010-ben. Fent balról a második Loic Nego (Fotók: AFP)

 

MADÁRCSONTÚ SZÉLSŐT? NEM, KÖSZ…
Antoine Griezmann – Auxerre, Lyon, Saint-Étienne, Metz, Sochaux, Montpellier, Arsenal, Tottenham

Nem vitás, a saját bevallása szerint csúcsformában is csak 61 kilogrammot nyomó Antoine Griezmann nem tipikus futballistaalkat, ennek ellenére sokan szívják ma a fogukat, hogy nem igazolták le annak idején az orruk előtt lévő tehetséget. A remek utánpótlás-nevelő egyesület Auxerre-nél megröntgenezték az ifjú labdarúgó csuklóját, hogy lássák, nő-e még a tini, az eredmény láttán lemondtak róla, pedig előtte egy hónapon át tesztelték. Az Olympique Lyonnal már jobban járt Griezmann, legalábbis először, ugyanis az OL egy kétéves, a szövetség által is regisztrált opciós szerződést kötött a 14 éves szélsővel és annak maconi csapatával, de végül büntetést fizetett azért, hogy mégse szerződtesse őt, mert az ötfős illetékes bizottság két tagja sem támogatta az átigazolását.

Lehetett benne valami, mert a Sochaux, a Saint-Étienne, majd a Metz is visszautasította a kis Griezmannt, aki mérgében a Lens-hoz már el sem ment. Később a Montpellier-t sem győzte meg, de az ottani válogatón kiszúrta őt a Real Sociedad.

A Metz anno a fiatal Michel Platinit sem szerződtette annak elégtelennek nyilvánított tüdőkapacitása miatt. Ebben lehetett is valami, mert a nagy Michel viszonylag korán, 32 évesen visszavonult, néhány jelentéktelen címmel a háta mögött…

Griezmann a befutása után majdnem a Tottenhamhez igazolt, de az angolok nem akarták kifizetni a 30 millió eurós kivásárlási árat, csak 25 milliót ajánlottak, és erre rálicitált az Atlético Madrid. Az Arsenalhoz is ment volna a francia, de ügynöke hiába rágta Arsene Wenger és tanácsadója, Gilles Grimandi fülét. Húszévesen a Barca is hívta, de Griezmann tudta, Guardiola csak a tartalékoknál számolna vele, így nemet mondott. Ellenben spanyolországi, San Sebastián-i neveltetése miatt lehet még az Athletic Bilbao tagja is egyszer!

Persze… (Forrás: viaggiermeneutici.com/2017/05/23/se-totti-avesse-giocato-nella-lazio)


MAJD PONT AZ ŐSI ELLENFÉLHEZ, FIAM…
Alessandro Nesta – AS Roma
Francesco Totti – Lazio

A későbbi Lazio-ikon, Nesta 9 évesen majdnem a nagy riválishoz, az AS Romához került a Cinecitta kölyökcsapatától, csakhogy édesapja, a vasutas Giuseppe visszautasította a tízmillió lírával, azaz jó 7000 mai eurónyi összeggel is járó ajánlatot, mondván, ő vérbeli Lazio-drukker, így erről hallani sem akar!

Kitartása hamarosan, azaz még 1985-ben meghozta az eredményt, egy próbajáték után a kis Nestát felvette a Lazio, ahol középpályásból, szélsőből védő lett, majd amikor egy edzésen a lelkes zöldfülű darabokra törte Paul Gascoigne lábát, „egyrúgásra” világhírűvé vált.

Jóval később majdnem aláírt az Interhez, de elnöke, Sergio Cragnotti megmakacsolta magát, a pénz mellett cserébe Cristiano Zanettit vagy Stéphane Dalmat-t kérte, ám egyiket sem engedték el Milánóból. Szerintünk rosszul tették. Akkor, azaz 2002-ben a Juventusszal is megegyezett a Lazio, de onnan meg a 28 millió eurón felül kialkudott Edgar Davids nem akart elmozdulni, mert nem tetszett neki a Lazio, inkább a Romához ment volna…

Francesco Totti majdnem a Lazio zsenije lett, harmadik klubja, a Lodigiani már megegyezett a sasos egylettel, amikor a kis Totti édesanyja, Fiorella felkereste a Roma klasszisának, Giuseppe Giannininek az édesapját, az edző Gildót, hogy ők vigyék el a kis Francescót, ne a Lazio. A „farkasok” korábban hallottak már a kis tehetségről, és meggyőzték a Lodigianit. Második nekifutásra, lévén néhány évvel előtte id. Giannini már futott egy kört az ügyében, de akkor Tottiék még szavukat adták a kis klubnak a maradásra.

Totti később csak egyszer ingott meg hűségében, de akkor nagyon: később maga is elismerte, hogy 2004-ben nagyon közel állt a Real Madridhoz, de családja és barátai lebeszélték a váltásról.

A SZÜLŐI ÉRZÉS MINDENHOL NÉPSZERŰ

Emilio Butragueno kis híján az Atlético éke lett, még serdülőként volt ott ugyanis próbajátékon, és meg is felelt, de édesapja Real-szurkolóként végül a város másik gigászához vitte csemetéjét, ahol próbajátékot kért a remek csatár, Juanito édesapjától. A pelyhedző állú kis Keselyű mesterhármassal igazolta az atyai szimatot.

Erik Lamela kevés híján Barcelonában szerzett nevet magának, ugyanis a katalánok 2004-ben a 12 esztendős argentin családjának munkát és évi 100 ezer eurót ajánlottak fel, ha oda költöznek – a River Plate egy fillért sem ígért saját nevelésének egy új szerződésére, csak a következő vételár húsz százalékát. Az atya a maradás mellett döntött, természetesen a kicsi érdekében – akiért az AS Roma összesen 17 milliót fizetett a Rivernek.

A Manchester United az 1970-es évek végén többször is hívott egy ügyes kis csatárkát, egy bizonyos Ian Rusht, de mivel a walesi játékospalánta édesapja már a szavát adta a Chesternek, hogy gyermeke ott folytatja, rendre nemet mondott az MU-nak.

2005-ben Nuri Sahinnak ajánlatot tett az Arsenal, de a 16 éves középpályást nem engedte el a családja Londonba. „Ezután legalább a Dortmund is észrevette, hogy milyen értékes vagyok” – nézte a pozitív oldalt a játékos, aki még a 17. születésnapja előtt bemutatkozhatott a Bundesligában, ezzel a mai napig rekorder!

Juhász Istvánt Alsónémediből a Csepel az ötvenes évek végén komoly összegért, harmincezer forintért vitte volna, de a családfő az asztalra csapott: a dupláját fizeti a Ferencvárosnak, ha elviszi a fiát! Szerencsére egy toborzón ingyen is megfelelt.

A legérdekesebb eset Dimitar Berbatové, akit még odahaza, Bulgáriában elraboltatott egy rámenős klubtulajdonos, Georgi Ilijev, és azt követelte tőle, hogy írjon alá csapatához, a Kjusztendilhez. Nem voltak elég óvatosak az ügyben eljáró hívogatólegények: a kis Berbatov a kocsiban telefonhoz jutott, tárcsázta az apját, aki magából kikelve felhívta Ilijevet. A csatár maradt a CSZKA Szófiában, azaz a szülő sem akárki lehetett. A leggazdagabb bolgárt, Ilijevet meg 2005-ben a saját szállodájában lelőtte egy mesterlövész, aki még Berbatovnál is sokkal hatékonyabban célzott…

Berbatov 2008-ban a Tottenhamtől majdnem a Manchester Cityhez igazolt, de amikor leszállt a manchesteri repülőtéren, hogy személyesen találkozzon leendő főnökeivel, nem más várta, mint… Sir Alex Ferguson!

A folytatás közismert.



Malcomot a biztonság kedvéért az AS Roma küldöttsége maga várta az orvosi vizsgálatokra és az aláírásra, virágokkal, rododendronokkal és bonbonnal, de sokáig ültek a váróban, egyre idegesebben: a magángép el sem indult Bordeaux-ból, mert a brazil szélsőt elhappolta az FC Barcelona. Pedig az olaszok megegyeztek a franciákkal a 32 millió eurós üzletben, ezt be is jelentették hivatalosan, ám a spanyolok rádobtak még kilencmilliónyi készpénzt és egymilliónyi bónuszt.

Malcom maga elment a reptérre, ahol az ügynöke nem jelent meg, majd telefonon üzent, hogy vissza minden, Barcelona lesz az úti cél.

A legrejtélyesebb repülős eset Kálnoki-Kis Dávidé, aki maga vallotta meg, miért nem került 2018-ban Újpestről Izraelbe: „Ügynökeim megállapodtak a klubbal, ki kellett volna repülni és aláírni. Itt halt el a dolog…”

Sokkal régebben egy kapusnak már repülőjegyet is küldött az AS Roma: a sokszoros válogatott játékost, az akkor Újpesten futballozó Tóth Györgyöt hiába hívta, Zsengellér Gyulát is bevetve az olasz klub, mert nem engedték el a belügyi vezetők a futballistát. Nem sokkal szegény Szűcs Sándor kivégzése után eszébe sem jutott Tóthnak a szökés – fia, a szintén remek kapus Tóth Zoltán bátrabb volt, bátrabb lehetett, mert disszidált egy spanyolországi túra közben (Östreicher Emil segítségével, aki a labdarúgó után nyomozó helyi rendőröknek abszolúte véletlenül Szentmihályi Antal fényképét adta oda).

Zimbabwében sem volt mindig fenékig kakaóbab az élet: a válogatott Elisha Banda 1986-ban el akarta hagyni a légierő csapatát, mire pár katona elhurcolta, megkínozta, majd összekötözve kidobta egy elhagyatott területen. Több volt ez a „bandázás”, mint szóbeli figyelmeztetés!

2003-ban nem sok kellett volna… (Forrás: The42.ie)


ÉS HA MÁR GRIEZMANN-NÁL SZÓBA KERÜLT A PRÓBAJÁTÉK!

Franco Baresit testvérével, Giuseppével ellentétben kirostálta az Inter, mondván, az öcsi túlságosan is vékony a profi futballhoz, Mathieu Valbuena így járt Bordeaux-ban. David Beckham a Barca orra előtt futballozott néhány héten át, ugyanis a klub ificsapatával edzett egy angliai tehetségkutató nyerteseként, de sem ott, sem a Leyton Orientnél, a Norwich Citynél és a Tottenhamnél nem tett mély benyomást senkire sem (2003-ban már tejjel és mezzel folyó Kánaánt ígértek neki Katalóniában, de végül egészen máshol folytatta).

Ellenben igazán emlékezetes lett az MTK-nál Bernardo Frizoni próbajátéka, lévén a brazil egy edzésen elcsúszva akkorát rúgott Garami Józsefbe, hogy a mester majdnem kórházba került. Nem meglepő módon a vezetőség nem kínált szerződést Frizoninak.

Frizoni és Garami még mindig jobban járt, mint az eredeti, azaz a brazil Ronaldo, aki kissrácként a Flamengónak, a Sao Paulónak és a Sao Cristovaónak nem kellett, ráadásul nem elég, hogy az előbbi helyen az első próbajátékon nem foglalkoztak vele, a második kísérlet előtt még ki is rabolták az utcán, elvéve az óráját – több próbálkozást pedig nem tudott fedezni a családi kassza, nem futotta ugyanis buszjegyekre…

Nagyjából ebben az időben a később a világbajnok Jairzinho által klubhoz juttatott Ronaldo leendő madridi csapattársa, a már serdülőként is zseninek tartott Raúl kapott volna utazási költségtérítést, meg mellé még havi nyolcezer pesetát, azaz bő tízezer forintot is az Atlético Madridtól – a 15 éves csatár szüleihez ekkor remek érzékkel megérkezett a Real Madrid elnöke, Ramón Mendoza, és jóval ütősebb ajánlattal állt elő. Megérte…

Az Atlético első emberének, Jesús Gil y Gilnek a rövidlátására jellemző, hogy nemcsak Raúlról mondott le, de a gólrekordot elérő csapatot (volt olyan hónap, amikor 175 gólt rúgtak), sőt az egész utánpótlást megszüntette!

Salamon Miklós részt vett a Torpedo Moszkvával egy ciprusi felkészülési tornán 2002-ben, de a védő lesérült, az oroszok meg elveszítették a bizalmukat benne, pedig előtte már megegyeztek a Dunaferr-rel is. Salamon a Győrhöz távozott, és még évekig futballozott. A Torpedo vitte volna akkor Juhár Tamást is, aki azonban nemet mondott a próbajátékra. Néhány nappal később Waltner Róbert olyannyira megfelelt a Hannovernél, hogy két gólt lőtt egy portugáliai próbameccsen, egyetlen félidő alatt – aztán kulloghatott haza, mert klubja, a Zalaegerszeg nem adott engedélyt a vendégfellépésre. A csatár hamarosan a Boca Juniorsszal és évi 150 ezer dolláros fizetéssel vigasztalódhatott.

A későbbi brazil válogatott Dante sorra járta, és járta meg a brazil klubokat, és amikor elfogyott a családja pénze, eladta kedvenc játékkonzolját, hogy 2500 kilométert utazzon, és a Juventudénél tegyen egy utolsó próbát. Összejött, talán azért is, mert nem maradt elég pénze a hazaútra?

A döntés általában elég egyszerű, ha már sikerült a próbajáték. „Azért igazoltam a Manchester Cityhez, mert ott kaptam szerződést a próbajáték után. Voltam a Manchester Unitednél is, ott meg nem kaptam” – vallott arról Kasper Schmeichel, hogy miért nem lépett atyja örökébe.

Demba Ba a Watford, Barnsley, Swansea, Lyon, Auxerre utat járta meg hiába a harmadosztályú Rouen előtt, azóta 31.3 millió eurót fizettek érte későbbi kenyéradói, Jan Oblakot a Fulham egy hétig tesztelgette, de aztán nem tett érte egy lépést sem, mehetett a Benficához. A Fulham 2008-ban nagyon olcsón megvehette volna Samir Handanovicot, de nem adott érte ötmillió eurót, nemrégiben a France Football tíz legjobb kapusa közé mind a ketten bekerültek…

Michael Carrick megfelelt a Newcastle Unitednél, felvették a serdülőkhöz, ám aztán eltanácsolták. Sok-sok év után, 2004-ben hívta vissza őt az NU, de talán a régi rossz emlékek miatt már ő adott kosarat (nem mellesleg elsőre a Tottenhamnek is, az Arsenal miatt, már megegyezett ugyanis Wengerrel, de aztán befutott ott Cesc Fabregas, a megzavarodott középpályásnak meg egy újabb Tottenham-ajánlat).

A későbbi aranylabdások közül Ihor Bjelanov egy odesszai sportiskolának, Kevin Keegan a Coventrynek volt kevéske. Joey Barton az Evertonnak és a Nottingham Forestnek nem kellett tizenévesen, Kenny Dalglishból a West Ham nem kért, az ifjú Steve Bruce szolgálataiból a Newcastle United, a Derby, a Sheffield Wednesday, a Sunderland, a Burnley és a Middlesbrough sem, ő és Peter Beardsey együtt nem volt elég jó a harmadosztályú Gillinghamnek.

Roy Keane-t az 1980-as években az összes akkori profi angol csapat visszautasította, mert az ír mind a 92 helyre írt egy próbajátékot kérő levelet, de sehová sem hívták el. 

Alan Shearert a Newcastle United tanácsolta el, vezeklésként később világrekordot döntött a visszahozataláért. Ez alkalommal ne a klubot kárhoztassuk, legalábbis a legenda szerint, mert amikor a kis Alan megtudta, hogy a „szarkák” csak kapust keresnek, akkor jobb híján beállt a gólvonalra. Nem ő lett az új Peter Shilton.

Griezmann is majdnem kapus lett, de amikor a zord atyja megtudta, hogy a drága futballtáborban „csak” kapusként foglalkoztatták, azonnali posztmódosítást irányzott elő.

AJÁNLÓ
Bergkamp, az meg ki? Kinek kell egy Rúgdalabdát Karlosz? 
Gullit ingyen sem kellett, Maradona inkább katona lett, nem a Juventusé
A Bayern elleni csodagól szerzője hiába villogott a Bayern mezében 
A Real-csatár megvétele ellen az utcán tüntettek a Barca szurkolói 
A szexbomba világbajnok védőt hozott a Fiorentinának
Tűzoltóautóval fogták a Milan-csatárt, akit végül a Juve ajándékozott el  
Nem adott kölcsön a Ferencváros a csatárnak, mérgében eligazolt
Amikor a Ferencváros nem adta kölcsön az ászát a Barcelonának
Győzött a korszellem: a Juve, a Milan és az MU is lemaradt a magyar zseniről
Szoboszlainak talán összejön, elődje lemaradt a Juve, Milan, Napoli trióról
Az ördöngös szélső, aki nem szeretett parancsra masírozni
A majdnem-átigazolások nem éppen meztelen történetei
A Real Madrid három magyar játékost is hívott, de a rendszer... 
Hogyan szerződött le az angol válogatott kapusa? Naná, hogy részegen…
Zidane-ból Ferguson sem kért, Dárdaiért két Hoeness harcolt 
A Milan nászutat ígért Sztáninak, a magyar edző aranylabdást rejtett el