Dárdai Pál szerint Georges Leekens nehéz helyzetbe csöppent (Fotó: AFP)

 

„A célt mindig pozitívan kell kitűzni. A reális helyzet az, hogy adott három hasonló képességű együttes: a görög, a finn és a magyar. A negyedik csapatot, Észtországot pedig nem szabad lebecsülni, ugyanakkor ellenük nem lehet pontokat veszíteni – elemezte Dárdai Pál a mieink Nemzetek Ligája-csoportját. Apróságok döntenek majd, de szervezett, taktikus célfutballal megszerezhető a csoport első helye. Mindez ugyanakkor csak úgy működhet, ha a közönség ismét a csapat mögé áll. Különben nincs esély, megeszi a közeg a játékosokat, mert kevés a mentális erő. Amikor otthon dolgoztam, akkor minden összeállt: mind a média, mind a közönség erőt adott a játékosoknak. A nehéz szituációkban tudtak mibe kapaszkodni, s ettől a sok pozitív energiától lett végül egy sikeres történet. Most van egy új edző, mindenki motivált. Meg kell találni azt a csapatösszetételt, ahol a fiatal és a rutinos labdarúgók együtt tudnak szerepelni. Az új szövetségi kapitány megnézi, ki tud neki segíteni. S ahogy az elején említettem: pozitív hozzáállással nyerhető a csoport.”

Dárdai Pálnak feltették a kérdést: Georges Leekens, a magyar válogatott új szövetségi kapitánya kikérte-e a véleményét.

„Nem. De miről is kérné ki? Én már régen dolgoztam Magyarországon, csak egy legenda maradtam. Érdemes tudni, ha egy tréner átad egy csapatot, akkor a futballistákban hat-nyolc hónapig benne maradnak automatizmusok, impulzusok – utána ez eltűnik. Én is, amikor átvettem a Herthát, küzdöttem az előző edző »hagyatékával«, s azzal, hogy a saját képemre átalakítsam az együttest. Persze néha szerencséd van, kapsz egy jó csapatot, például Jürgen Klopptól mindig jó átvenni egy közösséget, mert remekül edzettek és profi filozófiával rendelkeznek. A magyar válogatottnál most sok minden szétcsúszott, Leekens nehéz helyzetbe csöppent. Nekem is ez a nehéz sors jutott, szét volt esve a csapat. Mindent újra kellett építeni. Ahogy néztem az utolsó felkészülési mérkőzéseket, úgy láttam, a csapategység nem volt az igazi. Sok mindent fel kell most építeni, remélem, lesz rá ereje, rutinja. De ott az edzői stáb, amely ebben segít neki.”

„Van egy keret, ahhoz kell igazítani a játékrendszert. Hiába van ugyanis egy preferált játékrendszer, ha nincsenek hozzá megfelelő játékosok. Vannak edzők, akik nagyobb hangsúlyt fektetnek a taktikai fegyelemre vagy a rizikóra, van, aki belemegy az adok-kapok játékba. Utóbbinál meg kell vizsgálni, mikor érdemes belemenni. A magyar válogatott Bernd Strock ideje alatt ezt Svájc vagy épp Belgium ellen megtette, nem biztos, hogy jól jött ki belőle. Ilyenkor mindig az húzza a rövidebbet, akiben nincs annyi dinamika, rutin” – folytatta Dárdai.

„Most Magyarországon lesz egy fiatal, tapasztalatlan társaság, amely előtt egy tapasztalt edző áll. Ez így hirtelenjében elég kevés, tehát ahhoz, hogy ez összeálljon – mi mást lehet tenni –, stabilizálni kell a védekezést, s abból megindulni. Ettől függetlenül ma már a labdabirtoklásra is meg kell lennie a vázlatnak. Azért kezdtem a védekezéssel, mert az egész csapat szét volt csúszva, s az a legegyszerűbb. Mikor három nap állt rendelkezésemre, a védekezést raktam össze, később a litvánoknak lazán rúgtunk egy félidő alatt négyet. A második félidőre kicseréltem nyolc embert, maradt a 4–0. Ha nem cserélem ki, akkor lehetett volna nyolc, tíz is a vége. Azon a mérkőzésen már olyan játékképek köszöntek vissza, amik jól néztek ki. Bernd Storcknak 2016 nyarán, az Európa-bajnokság előtt rengeteg ideje volt együtt dolgozni a társasággal, s ez látható volt. Nem szabad elfelejteni, ha a magyar csapat összejön, öt napot van együtt, abból egyik a regenerációé, három nap marad munkára. Ez idő alatt a legfontosabb a mentális felkészülés. A játékos legyen erős. S ehhez kell a magyar környezeten változtatni, abba az irányba, ahogy nálam megtörtént, ahogy engem segítettek. Ezáltal ugyanis a játékosok erősebbek lesznek, s akkor van lehetőség arra, hogy kis győzelmekkel, szorgalmas csapattal megint egy egység alakuljon ki.”

Dárdai Pál úgy véli, amíg az MLSZ nem alakít ki egy konkrét koncepciót az utánpótlásképzésre, addig felnőttszinten is fölösleges eredményeket várni.

„Kellene lennie egy filozófiának a Magyar Labdarúgó-szövetségnél, hogy mit akarnak látni, miért adják a pénzt. Ettől függetlenül a kluboknak lehet saját filozófiájuk, csak működjön! Az nem jó, hogy az egyik edző így, a másik úgy dolgozik. Ráadásul az egyik meg tudja mondani a másiknak, hogy mit kéne csinálnia, és fordítva. Azonban mind a kettő lusta, a gyerek közben képzetlen marad, nem tud dekázni. Én tizenegy-tizenkét éves koromban a fülemen pörgettem a labdát, ahogy a fiaim is, manapság nem látom ezt. S mindez oda vezet, hogy a gyereknek a finom motorikus mozgások terén tizenöt éves korára lemaradása lesz. Majd amikor bekerül a nyugati közegbe, ahol a nézők, a média, a pénz és a konkurencia miatt nyomáskényszer van rajta, akkor előjön, hogy fiatalon nem tanult meg úgy bánni a labdával, ahogy kellett volna. Továbbá nem futballozott abban a tempóban, amiben kellett volna. Mérkőzéshelyzetben az első labdaérintése kimegy az oldalvonalon túlra, ahogy a következő három is, ezután pedig jön a német gyerek, aki tudja, amit kell, mert betanulta. Meg kell fordítani a nézőpontot: egy nyolcévessel azért kell sokat foglalkozni, hogy az később valahova eljusson. A kritériumrendszert, az utánpótlás-fejlesztési programot elkészítettük, leadtuk, el kéne kezdeni dolgozni. De ez nem az én dolgom, ám amíg nem lesz filozófia, addig nincs miről beszélni.”

A Dárdai Pállal készült teljes interjút ide kattintva olvashatja el!