Puskás Ferenc négyszer talált be az Eintracht elleni 1960-as BEK-döntőben – egyszer fejjel is

 

Egy alig több mint 80 évvel ezelőtt esett gól kívánkozik az élre: 1937-ben a Közép-európai Kupa (KK) döntőjében FTC–Lazio mérkőzéseket rendeztek. Az Üllői úti első meccsen dr. Sárosi György 3 góljával a Fradi 4:2-re győzött, a római visszavágón viszont – 2:1-es zöld-fehér vezetés után – Silvio Piola triplájával a Lazio behozta hátrányát (4:2), ám ismét csak Sárosi vezérletével az FTC végül 5:4-re nyert.


„Gyurka” harmadik, győztes gólja fantasztikus volt: Kemény Tibor beadása elszállt a középcsatár feje fölött, egészen a jobbszélső Táncos Mihályig, aki visszaívelte, és az öt és feles táján a balösszekötő helyén a kapunak háttal álló középcsatár jobb lábbal hirtelen kapura húzta a labdát, amely a dermedten álló kapus, Provera és a jobb kapufa között a félmagasan a hálóba vágódott. A magyar csapatok a KK történetében 15 alkalommal nyerték meg a tornát (Vasas: 6, FTC, Újpest, Tatabánya: 2-2, Vörös Lobogó, MTK, Bp. Honvéd: 1-1), egyszer országok csapatai között írták ki a sorozatot, ebben Magyarország lett a legjobb. Az Újpest végrehajtotta azt a bravúrt, hogy 1929 őszen megnyerte a KK-t, 1930-ban bajnok lett, majd még ugyanezen esztendő nyarán Genfben a Bajnokok Tornáján is a legjobbnak bizonyult. Mindkét nemzetközi tornán a döntőben a Slavia Prahát múlták felül a lila-fehérek, az utóbbin – a BT-n a spanyol Irun, a holland Go Ahead és a svájci Servette legyőzése után – 3:0-ra, a meccsen a középfedezetből középcsatárrá előlépő Köves-Kvasz János szerezte mindhárom gólt, a második és harmadik közül az egyik szebb volt, mint a másik. A második előtt Volentik Béla 25 méterről lőtt, Köves „körülbelül 12 méterre áll a kaputól, beleteszi a lövésbe a lábát (...) Planicka a villámgyors akcióval szemben tehetetlen volt." A harmadiknál „a 16-oson álló Köves hatalmas bombát küld a sarokba”.

Karába János gólja nem hiányzott sorozatunkból, a Vásárvárosok Kupája (VVK) 1964–1965-ös kiírásában ő lőtte az elsőt az FTC–Manchester United elődöntő harmadik, 2:1-re megnyert mérkőzésén. A Juventus elleni finálé egyetlen gólját Fenyvesi Máté fejelte Torinóban. Akárhogy is csűrjük-csavarjuk, a KK-t leszámítva ez a gól hozta a magyar futballtörténet egyetlen kupagyőzelmét. Fenyvesi a Nemzeti Sportban 80. születésnapja alkalmából megjelent interjúban így emlékezett. „Albert Flórit végig fellökdösték, így nem ért oda a labdákra. Kifigyeltem, hogy a beadások mögötte leesnek, mert a bekkek csak Flórira figyeltek. Egy ilyen alkalommal csukafejessel bedobtam magam. Szegény Albert nem is látta, hogy gól lett, pattant fel a földről, ment volna reklamálni, de Rákosi Gyuszi szólt, várjál, Tüske befejelte. Flóri csak annyit mondott, na akkor mehetnek kezdeni.” Noha magyar klubcsapat egyetlen alkalommal nyert a nemzetközi kupában, magyar játékosok voltak még részesei VVK-sikernek. Az 1959–1960-as kiírásban a Birmingham és a Barcelona vívta a döntőt. Az első meccs 0:0 lett, ezen játszott Kocsis Sándor, a barcelonai 4:1 során pedig Kubala László és Czibor Zoltán lépett pályára, az utóbbi két gólja nagyon kellett a 4:1-es sikerhez és a kupagyőzelemhez. A második különösen szép volt: a 16-os bal sarka környékéről bombázott a kapu bal oldalába.

Az Ú. Dózsa is bejutott a VVK utóda, az EVK döntőjébe 1969-ben, de az első mérkőzésen idegenben 3:0-s vereséget szenvedett a Newcatle Unitedtől. A június 11-én a Megyeri úton rendezett visszavágón Bene Ferenc már korán vezetést szerzett, sőt! „A 44. percben egy Dózsa-támadás alkalmával Bene elvesztette a labdát, de az angol védőkről Göröcs elé pattant, aki tipikus Göröcs-alakítással kicselezte az egész angol védelmet, és noha bal oldalra kisodródott, mintegy 6 méterről remek gólt lőtt a hiába vetődő McFaul hasa alá." Ám az Újpest hiába vezetett 2:0-ra, nem sikerült behozni a háromgólos hátrányt, a második játékrészben a Newcastle fordított, 3:2-re győzött. Az UEFA-kupa 1984–1985-ös kiírásának döntőjében is az első meccsen lényegében eldőlt a kupa sorsa. A Real Madrid Székesfehérváron 3–0-ra legyőzte a Videotont, a visszavágón viszont a Vidi 1–0-ra nyert a Bernabéuban. A 86. percben a hazai kaputól 16 méterre Májer Lajos elé került a labda. „A csatár egyből lőtt, s a labda bombaként vágódott a bal felső sarokba.”

A Kupagyőztesek Európa-kupájának 1964-es fináléjában hiába lőtt az MTK három gólt (Sándor Károly 2, Kuti István) a Sportingnak, mégsem a kék-fehéreké lett a kupa. A meccs 3:3-as döntetlennel végződött, a megismételt találkozón a kék-fehérek 1:0-s vereséget szenvedtek. 

Az 1960-as BEK-döntőben Glasgow-ban a Real Madrid minden idők gólokban leggazdagabb fináléjában 7:3-ra győzött az Eintracht Frankfurt ellen. Puskás Ferenc a futballtörténelemben egyedülálló módon szerzett négy gólt BEK-döntőben. Két hasonló góllal foglalta keretbe teljesítményét: a második 11-esből, a harmadik tőle ritka módon fejesből született, az elsőt a 45. percben gyilkos erővel vágta a rövid felső sarokba, akárcsak a negyediket a 71. percben, csak az utóbbit kicsit távolabbról, 15 méterről. Az 1960. május 18-án lejátszott fináléról két nappal később a címlapon kis cikkben számolt be a Népsport, a magyar csatár neve csak a góllövők között szerepelt... Két évvel később 1962. május 2-án Amszterdamban a Benfica elleni döntőben ő lőtte az első két gólt – a másodikat 25 méterről pattogós lövéssel – 2:2 után szép labdaátvétel után küldte a labdát laposan, 15 méterről a portugál kapuba. Ám ezt követően csak az ellenfél szerzett gólt, a Benfica 5:3-mal nyerte meg a kupát. Zsolt István – igen, a játékvezető – nem ájult el Öcsi három góljától, higgadt maradt Népsport-tudósításában. „A Real Madridban Puskás előretolt középcsatárt játszott, és Gento segített neki a bal szélen.”

Az 1960-as BEK-döntő góljai

Az 1961-es BEK-döntőben Bernben a Barcelona – Kubalával, Kocsissal és Cziborral a csatársorban – ugyancsak a Benfica ellen játszott. Az első gólt a Barca szerezte, a jobbösszekötő Kocka a 21. percben 5 méterről fejelt a jobb sarokba. Ám a Guttmann Béla által dirigált portugál bajnok megfordította a mérkőzést, 3:1-re vezetett, amikor a 75. percben Czibor 24 méterről ballal óriási bombát zúdított a jobb felső sarokba, ezzel alakult ki a 3:2-es végeredmény. Kocsis és Czibor ugyanúgy 3:2-es vereséggel hagyta el a Wankdorf Stadiont, mint az 1954-es vb-döntő után, hiába lőtt a balszélső gólt mindkét mérkőzésen... Sőt, ugyanabban az öltözőben készültek, mint magyar válogatottként. Nem csoda, hogy Kocsis megjegyezte Czibornak: „Itt átok ül rajtunk!"

Igen, átok ült, mert az 1954-es vb-döntőben Puskás és Czibor góljával hiába vezettünk 2:0-ra, az eredmény ismert. Ez a vereség fájdalmasabb, mint az 1938-as párizsi fináléban az olaszoktól elszenvedett 4:2-es vereség, mert azon Titkos Pál gólja az 1:1-hez volt elég, Sárosié pedig csupán a 3:2-höz.

Válogatottunknak nagyobb szerencséje volt az olimpiai döntőkkel. Helsinkiben 1952-ben 2:0-ra győztünk a jugoszlávok ellen, Puskás gólja után Cziboré a 88. percben parádés volt, a 16-os sarkáról ballal nagy erővel a bal alsó sarokba lőtt. A balszélső később azt mondta, nem is akart gólt rúgni. Hogy húzza az időt belerúgott a labdába... Az 1964-es döntőben Tokióban 2:1-es magyar siker született, a magyar csapat második gólja felejthetetlen, Bene Ferenc mindenkit kicselezve lőtt gólt, magasan a léc alá. Négy évvel később Mexikóvárosban a bolgárok ellen Dunai II Antal egy gyönyörű támadás után pazarul helyezett a bal felső sarokba. Aztán Juhász István és Dunai II újabb góljával a 4:1 olimpiai aranyérmet ért.

Az eddigi utolsót a magyar futball történetében.

ELÁTKOZOTT PILLANATOK – DEYNA ELINTÉZTE

A müncheni játékok (1972) döntőjében nekünk állt a zászló, az első félidő vége előtt Várady Béla egy megszerzett labdával elfutott a bal szélen, már az alapvonalnál járt, amikor éles szögből nem beadott, hanem remek helyzetfelismerésről tanúskodva nagy erővel a kapuba vágta a labdát. Ám a második játékrészben Kazimierz Deyna két góljával fordítottak a lengyelek. Az elsőt egy szép csel után 16 méterről vágta be Géczi István kapujába, ám a második elég potya ízű volt: egy előreívelést sem Páncsics Miklós, sem Bálint László nem tudott elfejelni, a lepattanó labdára Deyna lecsapott, s közelről belőtte, ezzel 2–1-re nyertek és olimpiai bajnokok lettek a lengyelek.