Női válogatott: Nem temetném a csapatot, reális a teljesítményünk – Markó

– Sereghajtóként végezni – legyen bármilyen verseny vagy torna – nem felemelő érzés. Ön is csalódott?
– A ciprusi tornán sohasem a helyezés a lényeg – felelte Markó Edina, a női válogatott szövetségi kapitánya, miután csapata az utolsó, 12. helyen végzett. – Tavaly Olaszország utolsó volt, míg az idén döntőt játszott. Nagyjából ennyit számít a helyezés. Igaz, több pont megszerzésében reménykedtem. De két héttel a túra előtt Trinidad és Tobago visszalépett, így első ellenfelünk a beugró, és a mezőny legerősebb válogatottjának számító Észak-Korea volt. Hiába bírtuk erővel szinte végig, akkora a különbség a két válogatott között, hogy a mérkőzés sokat kivett a játékosainkból.

– A torna előtt elmondta, új hadrend gyakorlására szánja a túrát. Ilyen erős csapat ellen nem lett volna szerencsésebb a négy éve megszokott felállásban pályára lépni?
– Amikor kiderült, hogy Észak-Korea ellen játszunk, úgy döntöttem, nem változtatok az elképzelésemen. Azért nem, mert a torna legfőbb célja az volt, hogy kipróbáljuk a három belső középpályásos rendszert, elöl két csatárral. Januárban a telki összetartáson gyakoroltuk először, mérkőzésen azonban csak Cipruson volt rá lehetőségünk.

– Miért volt fontos változtatni a felálláson?
– Négy évvel ezelőtt is a játékosok képességeinek megfelelően igyekeztem összeállítani egy működőképes szerkezetet. Csakhogy különböző okok miatt Hummel-Smuczer Angéla, Szarvas Alexandra, Szuh Erika, Tóth Gabriella és Zeller Dóra sincs már a válogatottban. Cserélődik a keret, s mert mindig a rendelkezésemre álló játékosok tudásának megfelelő felállást kell választanom, a változtatás mellett döntöttem.

– A számszerű eredményeket egyelőre hagyjuk. Látott pozitívumot a Cipruson eltöltött kilenc napban?
– Illene a védekezéssel kezdenem, mert az ellenfelek ismeretében nagyobb felelősség hárult a hátvédekre, de a legkevésbé velük volt problémám. A belső középpályások, Csiszár Henrietta, Rácz Zsófia és Fenyvesi Evelin pedig rengeteget futott, labdát szerzett, megfelelően védekezett, és a támadásokat szervezte. Ez a hármas tengely mindenképpen az erősségünk.

– És a többiek? Mindig diplomatikusan fogalmaz, de négy mérkőzésen csupán egy gólt szereztünk…
– Higgye el, rengeteget számít, hogy Észak-Korea és Finnország januárban már játszott vb-selejtezőt. Az utolsó hely ellenére nem temetném a csapatot, reális a teljesítményünk. Kilenc nap alatt négy tétmérkőzésen ugyanis csak a legjobb válogatottak képesek jól futballozni, s ne feledjük, Dél-Afrika sem gyenge, 2016-ban részt vett a riói nyári olimpián, de rendszeres résztvevő a nagy nemzetközi tornákon is. Cipruson is bebizonyosodott, a válogatottak teljesítményén lemérhető, melyik játékos milyen színvonalú bajnokságban futballozik.

– Gyenge a magyar bajnokság?
– Kétségkívül kevés a minőségi labdarúgó. Ez behatárolja a lehetőségeinket, s befolyásolja az eredményességünket is a válogatottnál. Akik azonban kerettagok, valamennyien megfelelő hozzáállással edzettek vagy játszották végig a négy mérkőzést.

– A női labdarúgást rengetegen lenézik, lebecsülik Magyarországon. Egy ilyen torna után nem tart attól, hogy tovább szaporodnak a rosszindulatú megnyilvánulások, és hatásukra leváltják?
– Tény, hogy mint minden edzőt, engem is a gólok és az eredmények minősítenek. Abban a pillanatban, amikor úgy érzem, hogy a személyem gátja a fejlődésnek, átadom a helyem.

– Hogyan tovább?
– Az idén négy világbajnoki selejtezőt játszunk, de nem csak azért vagyunk nehéz helyzetben, mert már nincs esélyünk a továbbjutásra. Április ötödikén Szombathelyen Svédország az ellenfél, azt követően három idegenbeli mérkőzés következik, sorrendben Horvátország, Dánia és Ukrajna ellen. Próbálunk minél több pontot szerezni.

A magyar válogatott csoportmérkőzései a Ciprus-kupán:
Február 28.: Magyarország–Észak-Korea 0–2
Március 2.: Magyarország–Dél-Afrika 0–1
Március 5.: Magyarország–Szlovákia 1–1
Március 7.: Magyarország–Finnország 0–2