Gulácsi a Bayern München ellen (Fotó: AFP)

„A labdarúgás egyre gyorsabbá válik. A legfontosabb a helyezkedés. Lehet az ember a vonalon a legjobb, de amikor a helyzeteknél rossz döntéseket hozol, senki vagy” – válaszolta Gulácsi Péter – aki a Bundesliga 2018–2019-es kiírásában az RB Leipziggel eddig a legkevesebb gólt kapta – a Sport Bild újságírójának kérdésére, milyen az ideális kapus napjaink futballjában.

„Játék közben lehet, csak hússzor érek labdába, de legalább ötvenszer kerülök döntéshelyzetbe. Ebből negyvenötször talán közbe sem kell lépnem, de ezt a döntést is meg kell hozni. Többnyire tizenöt-húsz centiméterről van szó egy-egy játékszituációnál. Például, hogy hová álljon az ember lövéseknél vagy beadásoknál. Ezeknek leginkább az egyensúlyhoz és a testtartáshoz van közük. A látványos bravúrok csak habot jelentenek a tortán.”

Gulácsi szerint a világ jelenlegi legkomplexebb és így legjobb kapusa az Atlético Madridban védő Jan Oblak. Ugyanakkor az utóbbi időben sokat kritizált David de Gea és Manuel Neuer is a közvetlen élvonalban van.

„Vicc, hogy a németeknél kapusproblémával kellene számolni. Neuer a mai napig nagyon erős játékos. Ő és Marc-André ter Stegen egyaránt a világ tíz legjobb kapusa közt van. És lazán meg tudnék még nevezni tíz olyan németet, aki rajtuk kívül még a válogatott keretében lehetne. Ott van Ralf Fährmann, Oliver Baumann, vagy Alexander Schwolow. Egyikük sem játszott még egy percet sem a válogatottban. Ez már-már luxus. Ezért is tesz nagyon büszkévé, hogy ebben a bajnokságban lehetek kapus.”

Nemcsak kapusposzton erős a Bundesliga (Fotó: AFP)

S hogy mi az, amit a többi kapustól lesett el?

„Gyerekként a példaképem Edwin van der Sar volt. Nagyszerű, nyugodt kisugárzása van. Ifiként a Liverpoolhoz igazoltam. Ott mindig Petr Cech-ről néztünk jeleneteket. Azt figyeltem magamnak, hogyan kell helyesen mozogni. Amikor a csatár látja, hogy a kapus talpon van, nem fog azonnal lőni, és ez sokkal javítja az esélyeinket. A gólvonalon mindig nagyon erős, a kifutásoknál pedig bátor voltam. Ugyanakkor gyakran ejtettem hibákat. Például a Salzburgban játszott utolsó meccsemen az ellenfél buktatásáért piros lapot kaptam. Amikor Lipcsébe érkeztem, ez volt az első témánk az edzővel. Lefektettünk néhány egyértelmű szabályt. Vannak bizonyos helyzetek, amikor szabad kockáztatnom. Minél közelebb történik a kapuhoz, annál nagyobb bátorsággal. Amióta Lipcsében játszom megfontoltabb lettem.”

A magyar válogatott kapus elárulta, ha klasszikus értelemben vett babonái nincsenek is, a kapuskesztyűit mániákus alapossággal válogatja.

„Tíz-tizenöt évvel ezelőtt mindenhol nagy egyéniségek álltak a kapuban. Ez jó volt, de mára megváltozott, a legtöbb kapus józanabb természetű. Ugyanakkor én például kapuskesztyűőrült vagyok. Minden második meccsemre van egy új kesztyűm. Először mindig kimosom őket, és egyszer-kétszer edzem is bennük. Ezután állnak készen a meccsekre. Azt szeretem, ha szűkek, ilyenkor nincs is az az érzésem, mintha kesztyű lenne rajtam. A legfontosabb ugyanakkor a felületük, muszáj, hogy jól tapadjanak.”

Gulácsi a Sport Bildnek azt is elárulta, miért hozzák szóba pletyka szinten jóval gyakrabban angol klubokkal, mint más országok csapataival.

„A fiatalon, Angliában eltöltött éveim alatt úgynevezett »homegrown player« lettem, ami azt jelenti, az ottani futballban már angolnak számítok, nem érvényesek rám a légiós korlátozások, ezért is kísérnek gyakrabban figyelemmel az angol klubok. Ugyanakkor jelenleg nem keresek új csapatot. Lipcsében nagyon boldog vagyok.”