Nem szívderítő labdarúgóink horvátok elleni mérlege – a negyvenes évekbeli három találkozót leszámítva –: három vereség, négy döntetlen és egyetlen győzelem, igaz, utóbbit a márciusi Eb-selejtezőn jegyezhettük fel. A válogatottat sújtó sérülések és eltiltások miatt a csütörtöki spliti mérkőzés előtt a jövőkép sem biztató, a házigazdák az esélyesebbek, ráadásul ha válogatottunk nem szerez pontot, ugyanakkor a szlovák–walesi selejtezőn északi szomszédaink győznek, nincs értelme a további számolgatásnak.

 
Marco Rossi: Alázattal, de nem feltartott kézzel kell Splitben pályára lépni

Mégis, javaslom, képviseljük azt az álláspontot, amelyet Marco Rossi vall. A szövetségi kapitány a mai számban vele készült interjúban a realitás talaján maradva elmondta, nem bolond, hogy kijelentse, a hátralévő három selejtező mindegyikén győzünk. Sőt, benne van a pakliban, hogy Horvátország és Azerbajdzsán ellen összesen három pontot szerzünk. Nem elvetve ennek lehetőségét, a szakember örülne, ha még a Wales elleni utolsó mérkőzés előtt is a saját kezünkben lenne a sorsunk.

Igen, ez lenne a lényeg: saját kezünkben legyen a sorsunk!

Ehhez óriási lendületet adna, ha Splitben nem kapnánk ki, mert akkor egy esetleges szlovák győzelem sem tesz pontot a továbbjutási esélyeinkre. Saját jogon legalább döntetlent kell elérni! S ez az a pont, ahol élesen belénk hasít, amit Marco Rossi is mond, nevezetesen ha Pesten legyőztük volna a szlovákokat, nyolcvanöt százalékos bizonyossággal kijelenthető lenne, hogy ott leszünk az Eb-n. Ám a feltételes módban megfogalmazott észrevételeknek nincsen valóságtartalmuk, maradjunk inkább annyiban, a kapitány elfogadta volna, hogy a hatodik játéknapot megelőzően kilenc pontja legyen együttesünknek (lám, egy olyan feltételes mondat, ami maga a százszázalékos valóság...)

Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a csoportot a szlovákok és a magyarok előtt egy ponttal vezető horvátoknak – noha nincsenek győzelmi kényszerben – nem jönne jól az esetleges döntetlen. Elvégre a legutóbbi világbajnokság ezüstérmeséről beszélünk.

Mi az, ami segíthet?

Talán olyan tényezők, amelyeknek felszínre jutását egy ilyen mérkőzés elősegíti. Például az elszántság és a becsvágy, amelyek százszázalékosan nem egyenlítik ki a tudásbeli különbséget, de a küldetés nem lehetetlen: hazai pályán meglepjük a csütörtöki ellenfelünket. Lesznek nehéz pillanatok, de a célnak ott kell lebegnie játékosaink szeme előtt: az Eb csoportmeccseit az új Puskás Arénában játszhatná a csapat.

Azt hiszem, ennél nagyobb motiváló erő nem kell.