A többek között Fats Domino, Little Richard és a Beatles által feldolgozott híres sláger, a Kansas City első sora valahogy így hangzik: „Kansas Citybe megyek, íme, itt jövök, Kansas City.”

 
 Ami ma vagyok, javarészt a Honvédnak köszönhetem – Baráth
Baráth Botond távozik, légiósnak áll – hivatalos

Sallói Dániel és Németh Krisztián után Baráth Botond személyében újabb magyar futballista költözik Missouri állam legnagyobb, majd' félmilliós városába, Kansas Citybe. Egyáltalán: Amerikába, némi túlzással a magyar légiósok paradicsomába. Az említettek mellett Nikolics Nemanja (Chicago Fire) és Stieber Zoltán (D. C. United) játszik még a tengerentúlon, s lassan az Egyesült Államok csapatai olyan célállomást jelentenek futballistáinknak, mint a kilencvenes években, a kétezres évek elején Izrael. A teljesség igénye nélkül olyan válogatottjaink fordultak meg a Közel-Keleten, mint Halmai Gábor, Pisont István, Horváth Ferenc, Hamar István vagy éppen Sallói Dániel édesapja, István. 

Hogy akkoriban miért Izraelt, napjainkban miért Amerikát választották, választják labdarúgóink?

Talán azért, mert az MLS színvonala hasonlóan felszálló ágban van, mint másfél-két évtizede az izraeli bajnokság nívója. S korántsem mellékesen valós esélye van, hogy a mieink játéklehetőséghez jutnak, bizonyíthatnak – íme, itt jönnek.

Amerikán belül Kansas különösen kedvelt helye a mieinknek, s nyilván nem a város zenei élete miatt. A Sporting KC edzője az egykor Győrben futballozó Vermes Péter, s a klub utánpótlásában dolgozott Urbányi István. Tehát egyfajta magyar kapcsolat ez, feltételezhető, ha Vermesnek két azonos képességű játékos közül választania kell, ő a magyarra voksol. Ennek ellenére kiszemeltjei nem élveznek előjogokat, bizonyítaniuk kell rátermettségüket, mint ahogyan az együttesnél már korábban megforduló Németh Krisztián is megtette, jelenleg pedig a kis Sallói igazolja, hogy az edző nem ütött a szög mellé, amikor szerződtette (már csak azért sem, mert a már a válogatott keretében is megforduló csatár éppen a Sporting KC-ben, többek között Urbányi István keze alatt, a szeme előtt fejlődött).

Gyakran irigyeltük az egykori Jugoszláviából kirajzó futballistákat és szakembereket, hogy mennyire összetartanak külföldön. Nos kicsiben Kansas a mi világunk lehet, mindaddig persze, amíg a mieink élnek és nem visszaélnek a bizalommal – mert Vermes sem a maga ellensége.

Baráth Botond tehát nagy lehetőség előtt áll: kiváló körülmények között fejlődhet, s vélhetően egykori klubedzője, a válogatottban a védőt már kipróbáló szövetségi kapitány, Marco Rossi továbbra is meghívja a legjobbak közé.

Baráthnak csak annyit kell mondania, mint a Kansas City ajánlatára: jövök.