Noha időnként azon kapom magam, hogy még mindig a Nemzetek Ligája első meccsén Finnországban elszenvedett 1–0-s vereségen kesergek, egyáltalán nem tartom lehetetlennek, hogy idegenben legyőzzük a görögöket. Ebben a mondatban az NL-sorozat pozitívuma is ott lappang, nevezetesen, hogy nem kiemelkedő képességű csapatokkal szemben van lehetőség visszaszerezni az elhullajtott pontokat, hanem hasonló tudású együttesekkel szemben lehet javítani.

Ez persze nem jelenti azt, hogy Athénban mi vagyunk az esélyesek, de legalább nem csupán az elcsépelt és általában a nyerhetetlen meccsek előtt citált, ám idejétmúlt mondás – „a labda gömbölyű” – blődségébe kell kapaszkodnunk. Ez még akkor is így van, ha a vereséggel elszállnának a reményeink, hogy elsők legyünk a C-liga 2. csoportjában, ami azt is jelentené, hogy egy eséllyel kevesebb – marad a hagyományos selejtező, hogy Eb-résztvevők legyünk. De ha Marco Rossi csapatépítéssel kapcsolatos elképzelései megvalósulnak, az a válogatott szempontjából mindenképpen hasznos, és ha eredményre is vezet, összeköthetjük a kellemessel.

Nem érzek euforikus várakozást válogatottunk NL-mérkőzései kapcsán, de ez természetes, még nem az Eb-n, hanem az Eb-részvételért játszunk. Mégis, a Görögország elleni itthoni 2–1-es győzelem óta mintha az egész futballtársadalom felsorakozott volna elsősorban Marco Rossi és az általa irányított csapat mögé. Körvonalazódni látszanak a szövetségi kapitány elképzelései, hogy aztán a csapat a pályán tartalommal is meg tudja-e tölteni minden egyes alkalommal, az nagy kérdés. Ne tulajdonítsunk a kelleténél nagyobb jelentőséget ennek a meccsnek, de a találkozó abból a szempontból vízválasztó, hogy olyan párharcban kell bizonyítanunk, amelyben az elmúlt harminc év öt idegenbeli mérkőzése során mindössze egy döntetlent értünk el. Az ilyen meccsek mutatják meg legmarkánsabban egy-egy csapat tartását. Az új együttes kialakítása során a pálya tengelyére vonatkoztatva lassan kialakul egy gerinc (Gulácsi Péter, Willi Orban, Kádár Tamás, Kleinheisler László, Sallai Roland, Szalai Ádám), ugyanakkor elvárható, hogy az athéni éjszakában ez a bizonyos gerinc ne roppanjon meg.

Mert a csapat gerince ugyan Orbannal stabilabb lesz, de hogy tartása is legyen, ahhoz a többiekre legalább olyan nagy szükség van.