Benedek Szabolcs eddig szépíróként, főleg történelmi események köré kerekített, az ellenőrizhető tényekhez ragaszkodó, de fikciós történeteket, regényeket írt. Még futballtémában is, hiszen a Focialista forradalom című regénye a Rákosi-kor jellegzetes karakterein keresztül, egyetlen józsefvárosi bérház lakóinak életén keresztül mutatja be az 1954-es elveszített vb-döntő történetét és az azt követő pesti forrongást, azt kell mondanom, hogy élvezetes, hiteles, megindító módon, legalábbis annak – magamat ide sorolom –, akit érdekel a téma, a kor, a sztori.

És rögtön itt vagyunk a legnagyobb problémánál, a műfaj kérdésénél. „Ballada egy csapatról”, hirdeti a közhelyes, de sokat ígérő cím, némi elrugaszkodást, rejtélyt, mesét, borzongást, az ígéretnek megfelelően balladát remélünk, ami – meggyőződésem – ott is van ebben a valóban generációs élményt jelentő, mélyen drámai történetben. 

Ehelyett sem balladát, sem regényt, sem oknyomozást nem kapunk, helyette a magyar válogatott '86-os vb-szereplésének a korrekt, nagyívű, részletes kulturális, történelmi, politikai kontextusba ágyazott történetét, a futballról szóló részeknél időnként már-már parodisztikus sportújságírói sablonokkal megírva azt a sztorit, amit az érdeklődő olvasó nagyjából már ismer, a nem annyira érdeklődő viszont el sem kezd olvasni.

A teljes cikket elolvashatják a FourFourTwo.hu oldalán, ide kattintva!

Magazinunkat olvassa digitálisan a digitalstand.hu/fourfourtwo oldalon!