Értekezhetnénk most arról, hogy negyedik meccsét sem tudta megnyerni Georges Leekens irányítása alatt a magyar válogatott, hogy a 0–1–3-as győzelem, döntetlen, vereség mutató mennyire siralmas, mégsem tesszük. Egyrészt azért, mert az ausztrálok elleni buktát most nem varrnánk a belga szakember nyakába, hiszen egyik edző sem érdemel egy potyázó kapust és egy öngólt jegyző csapatkapitányt, másrészt megfogadjuk a belga mester szívhez szóló atyai tanácsait, és igyekszünk a pozitívumokra koncentrálni.

Volt egy ilyen: Sallai Roland játéka.

Majdnem napra pontosan négy évvel ezelőtt vált szélesebb körben ismertté az ifjú neve: a 17. életévét akkor épphogy betöltő játékos Athénban, a Panathinaikosz elleni korosztályos mérkőzésen a középkörből olyan mesterien ívelt a görögök kapujába, hogy a legnagyobb hírportálok is felkapták a gólt, amely a közösségi videomegosztókon is aratott. A Puskás Akadémia akkori növendéke – Sallai Tibor korábbi NB I-es labdarúgó fia, Sallai Sándor 55-szörös válogatott védő unokaöccse – azóta szerencsére nem veszett el. Van már Serie A-gólja és a ciprusi APOEL-lel Bajnokok Ligája-szereplése is, de korosztálya talán legtehetségesebb magyar játékosa 21 esztendős korára csak fél tucatszor jutott szóhoz a felnőttek válogatottjában, mindannyiszor csak csereként, és nem tudta még megvetni a lábát.

Még.

Dzsudzsák Balázs sérülése miatt az ausztrálok ellen most ő játszhatott balszélsőt, és az aktus – amikor szerdán a fehéroroszok elleni breszti mérkőzés 65. percében is ő válthatta Dzsudzsákot – talán szimbolikus is. Most minden jel azt mutatta, hogy Sallai a jövő, Dzsudzsák pedig a múlt: a ciprusi légiósnak az első félidőben kis túlzással több jó megoldása volt, mint Dzsudzsáknak az Eb óta eltelt két évben. Az al-Vahda játékosa sajnos már nyomokban sem emlékeztet nem hogy hét évvel ezelőtti eindhoveni, de a norvégok elleni Eb-pótselejtezőn vagy a portugálok elleni lyoni meccsen látott önmagára sem. Lassú, körülményes, sokat alibizik, és mindenekelőtt a szabadrúgásaiban bízik, de valójában már azokban sem a régi. Ez nem is csoda: volt szerencsénk a közelmúltban látni bajnoki mérkőzését, és eléggé egyértelmű volt, hogy az Öböl-menti ligában képtelenség a nemzetközi színvonalhoz szükséges szinten tartania magát egy labdarúgónak.

Igaz, Cipruson sem sokkal könnyebb, úgyhogy nem válna a magyar futball kárára, ha Sallai Roland is mozdulna a nyáron – és nem kelet felé.