Bolgár–magyar: Hazudnék, ha azt mondanám, erre számítottam – Kalmár

Vágólapra másolva!

2020.10.10. 08:52

Címkék

A legjobbkor szerezte meg első gólját címeres mezben a DAC csapatkapitánya, aki úgy véli, az eredmény ezúttal fontosabb volt a szép játéknál.

– Milyen érzésekkel ébredt péntek reggel?
– Frissnek semmiképp sem mondtam volna magam, hajnali öt óra körül aludtam el – felelte a Nemzeti Sportnak a Bulgária–Magyarország meccs másnapján Kalmár Zsolt, a nemzeti csapat és a DAC középpályása és csapatkapitánya, aki góllal és gólpasszal vette ki a részét a 3–1-es győzelemből. – Hajnali egyre értünk vissza a szállásunkra, utána megvacsoráztunk, de az ilyen találkozók után sohasem tudok hamar elaludni, még dolgozik bennem az adrenalin.

– Ha már aludni nem tudott, visszanézte a meccs összefoglalóját?
– Persze, elvégre ezzel is megy az idő.

– A második magyar gólról mi a véleménye?
– Mit mondhatnék? Örülök, hogy ilyen fontos meccsen szereztem meg az első gólomat a válogatottban, és ezzel segíthettem a csapatnak. A címeres mezben szerzett első találat minden labdarúgónak különleges emlék marad, ugyanakkor ha csapatként nem működtünk volna ennyire egységesen, meglehet, nem sokat ért volna a gólom.

– Abból a szögből a többség beívelésre számított. Mikor döntötte el, hogy kapura lő?
– Eleinte én is arra gondoltam, hogy a kapu előterébe emelem a labdát. Oda is súgtam Szalai Ádámnak, hogy induljon be a rövid sarokra, mert őt keresem majd az átadással. Aztán felmértem a szöget és a távolságot, és néhány másodperccel később meggondoltam magam. Akkor már arra kértem Ádit, hogy inkább az esetleges kipattanóra figyeljen. Utána már csak azt láttam, hogy a labda megpattan a sorfalon, és a hálóban köt ki. Érzésem szerint a második gól némileg meg is fogta a bolgárokat, Nikolics Nemanja fejese meg végleg lezárta a meccset.

– Igaz, bár nem sokkal a második gól után tizenegyeshez jutottak a bolgárok, a VAR-visszajátszások után a játékvezető végül szabadrúgást ítélt. Lélektanilag hogy csapódik le a játékosokban az ilyen szituáció?
– Fontos pillanata volt a meccsnek, mert ha a bolgárok értékesítik a büntetőt, szorossá tehették volna a találkozót. Mondhatjuk, hogy szerencsénk volt annál a jelenetnél, ám érzésem szerint megdolgoztunk érte. Akadtak olyan időszakok, amikor nem mi irányítottunk, ám végig csapatként futballoztunk, és rendre kisegítettük egymást.

– A mérkőzésen egyébként többször megjelent az eredményjelzőn a „lehetséges büntető felülvizsgálata” felirat, miközben a mezőnyben zajlott a játék. A pályán ebből mennyit érzékeltek?
– Jóformán semmit. A tizenhatoson belüli ütközéseknél a játékvezető általában továbbengedte a játékot, én is úgy éreztem, hogy szabályosan állítottuk meg az ellenfelet, úgyhogy nem nézegettem az eredményjelzőt, a játékra figyeltem.

– Összességében minek köszönhette a győzelmet a válogatott?
– Talán annak, hogy ezúttal mindent alárendeltünk az eredménynek. Tudjuk, hogy nem mindig futballoztunk jól, hogy nem volt szemet gyönyörködtető a játékunk, de még mindig jobb egy ilyen meccs után győzelemről beszélni, mint remek játékkal kikapni. Ezzel együtt az első tíz percben nemigen találtuk a ritmust, az első gól viszont némileg megnyugtatta az együttest. Utána több lehetőségünk adódott, hogy kontratámadásból növeljük az előnyünket, de sajnos nem tudtunk élni az eséllyel. Az első félidő végén aztán sokat köszönhettünk Gulácsi Péternek, különösen a lábujjheggyel bemutatott védése volt emlékezetes. A szünetben Marco Rossi azt kérte tőlünk, hogy nyugodtan és türelmesen futballozzunk, és minél hatékonyabban zárjuk le az üres területeket az ellenfél előtt. Ezt többnyire megvalósítottuk, kis szerencsével akár a negyedik gólt is megszerezhettük volna, ám nem akarok telhetetlennek tűnni, a lényeg, hogy nyertünk. A törökök és az oroszok ellen megmutattuk, hogy tudunk ennél jobban is futballozni, nyilván nem akarunk a csütörtöki játékra alapozni, ám most a győzelem mindennél fontosabb volt.

– Az első magyar gól előtt az volt a célja, hogy az adott területre ívelje be a labdát, vagy kifejezetten Willi Orbánt kereste?
– Arra törekedtem, hogy erősen, a rövid sarok irányába rúgjam a labdát, hátha valaki továbbcsúsztatja vagy kapura irányítja. Szerencsére éppen Willi indult be arra a területre, és ő nem szokta elhibázni az ilyen lehetőségeket. Ha jól számoltam, a mostani volt a harmadik gólpasszom neki, a jelek szerint egész jól működik a párosunk.

– A mérkőzés előtt sokan beszéltek Szoboszlai Dominik hiányáról, csütörtök este a Salzburg középpályásának helyén kapott lehetőséget. Érzett-e bármiféle nyomást emiatt?
– Nem, csak arra figyeltem, hogy ha már Marco Rossi bizalmat szavazott nekem, a tőlem telhető legjobb teljesítménnyel háláljam meg. Dominik nagyon fontos láncszeme a gárdának, remek a rúgótechnikája, ha ismét velünk lesz, a szövetségi kapitány majd eldönti, kikre számít a különböző pozíciókban. A meccset egyébként sem az egyének, hanem a csapat nyeri meg. Márpedig a válogatott nagyon egységes, nem véletlen, hogy a gólokat rendre egy kupacban ünnepeljük, és a kilencven perc alatt végig csúszunk-mászunk a másikért.

– Meglepte, hogy Bulgáriában mindössze néhány ezer néző látogatott ki a meccsre?
– Hazudnék, ha azt mondanám, erre számítottam, de nem tisztem megítélni, hogy ez miért alakult így. Inkább azt mondanám, hogy mi a Puskás Arénában vélhetően nagyjából húszezer néző előtt lépünk majd pályára Izland ellen.

– A szurkolók többsége már most az Izland elleni találkozót várja. Mi ad motivációt a Szerbia és az Oroszország elleni Nemzetek Ligája-csoportmérkőzésre?
– Abban a sorozatban is a lehető legjobban akarunk szerepelni. Nem felejtjük el, milyen célokat tűztünk ki magunk elé, szeretnénk bizonyítani, hogy a nálunk papíron erősebb csapatokkal is fel tudjuk venni a versenyt.

EURÓPA-BAJNOKI PÓTSELEJTEZŐ
A-LIGA, ELŐDÖNTŐ
BULGÁRIA–MAGYARORSZÁG 1–3 (0–1)
Szófia,Vaszil Levszki Nemzeti Stadion,2000néző.Vezette:Marciniak (lengyel)
Bulgária:P. Iliev – Cicinho, Terziev, Bozsikov, Nedjalkov – Karabeljov, Malinov – Karagaren (Deszpodov, 58.), Nedelev (Jankov, 80.), Ivanov (Jomov, 30.) – Kraev (Isza, 80.).Szövetségi kapitány:Georgi Dermendzsiev
Magyarország:Gulácsi – Orbán, Lang, Szalai A. – Fiola (Botka, 82.), Sigér, Nagy Á. (Gazdag, 82.), Kalmár (Hangya, 70.), Holender (Nego, 70.) – Szalai Á. (Nikolics, 59.), Sallai R.Szövetségi kapitány:Marco Rossi
Gólszerző:Jomov (89.), ill. Orbán (17.), Kalmár (47.), Nikolics (75.)