A GALÉRIA MEGTEKINTÉSÉHEZ KATTINTSON A KÉPRE! (Fotók: Szabó Miklós)

Amíg elsétálunk az irodák és kiszolgáló épületek alkotta konténervárosig, három dologra csodálkozunk rá. A magyar szokásokkal ellentétben gőzerővel dolgozó melósokra (a „kőműves Actimelnek" nyoma sincs, a földön egy féldekás üveg sem hever), a Szoborparkból megmaradt, a munkálatokkal járó kosztól gondosan megóvott, „nyakig" becsomagolt emlékművekre, valamint egy akkora acélszerkezetre, amekkorát még életünkben nem láttunk. Az előírásoknak megfelelően az utcai cipőnket bakancsra cseréljük, a trikónkra láthatósági mellényt, a fejünkre pedig munkavédelmi sisakot húzunk – és indulhatunk.

Ha még nem mondtuk volna (amúgy nem mondtuk...), az új Puskás Ferenc Stadionban járunk. Jókor, jó helyen. Mindjárt szembesülünk azzal, hogy a jövő összefonódik a múlttal: az öt év alatt felépített, 1953. augusztus 20-án átadott Népstadionból a toronyépület megmarad mementónak. Némi „ráncfelvarráson" természetesen átesik, de mire elkészül, szebb lesz, mint valaha, négy szinten lel méltó otthonra a Puskás-, az Aranycsapat- és a Népstadion-múzeum egyaránt. S megelevenednek a csodálatos fi lmkockák is: a negyedik emeleti vetítőteremben alighanem ámul majd ország-világ. Amikor befűzik az első tekercset, a Terex már aligha lesz itt. Aki azt gyanítja, egy dinoszauruszfajtáról van szó, rossz helyen kapiskál – a földkerekség egyik legnagyobb daruja tornyosul előttünk.

Mindösszesen nyolcat gyártottak belőle, a nyolcból egy éppen Magyarországon állomásozik. Felépítéséről mindent elárul, hogy a darabjait tizenhat kamionnal szállítottak Budapestre, felállítása három hétbe telt. Mi tagadás, megérte összeeszkábálni: úgy himbálja a 130-140 tonnát, mint Böde Dani a norvég védőt. A 130 méteres gémmel ellátott mérlegdarunak hála a tetőszerkezet első két eleme már a helyére került – addig innen nem megy tovább, amíg a teljes nézőteret be nem fedi.

A 33-as pilon tetejéről, mintegy 52 méter magasból is észrevehető, hogy a 67 155 férőhelyes lelátón négy piros, azon belül is meggypiros széket máris felszereltek. Belülről már most félelmetes(en jó) látványt nyújt a háromkaréjos aréna, hiába a sok betontömb, kellőképpen szellős. Nem kapcsolódik ide, de érdemes rögzíteni, ha ne adj' isten, baj történne, nyolc perc alatt még telt ház esetén is kiüríthető a létesítmény. Az a létesítmény, amelyben egyetlen egyenes vonal sincs, egyenletesen ível minden – szakértők állítják, ez kedvező szemnek és léleknek is.

Az meg a munkálatoknak kedvez, hogy két betongyár helyben van, mi több, a gáz- és gőzellátásnak köszönhetően az építkezéshez nélkülözhetetlen elemek is bármikor legyárthatók a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat szomszédságában. Nem meglepő, hogy az ezer munkást foglalkoztató építkezés úgy halad, ahogy az a leadott a tervekben meg van írva, noha egy eldobott banánhéját találunk, csúszásnak nyoma sincs. Leszögezhető hát, hogy a stadion, amely koncerteknek és különböző rendezvényeknek ugyanúgy házigazdája lesz, mint futballmeccseknek, még ez évben szerkezetkész lesz, míg 2019 végére a legutolsó csavart is meghúzzák.

Hogy mi fejet hajtunk, az még hagyján, úgy hírlik, a kéthavonta felbukkanó UEFA-elöljárók is rendre elismerő szavak kíséretében zárják látogatásukat. Az új Puskás-stadionban 2020-ban négy Európa-bajnoki mérkőzést játszanak, három csoporttalálkozót és egy nyolcaddöntőt.

Ha kvalifikálnák magukat, a magyar válogatott tagjai legalább kétszer pályára léphetnének itt – a majdani kezdőkör helyén állva, az épülő csodára még egy utolsó pillantást vetve csak annyit állapítunk meg: de jó lenne nekik! Nekik is...