A horvát–magyar, amelynek mára nyoma sem maradt

BABJÁK BENCEBABJÁK BENCE
Vágólapra másolva!
2017.05.14. 09:56
null
Az 1940-es horvát–magyar helyszíne, a Koturaska Stadion már rég nem létezik
A magyar labdarúgó-válogatott 77 évvel ezelőtt éppen Zágrábban próbálgatta a később fényes sikereket hozó WM-rendszert, ám a Horvát Bánság elleni találkozónak otthont adó Koturaska Stadion már évtizedek óta eltűnt a horvát főváros térképéről.

Tíz másodperc sem telik el, hogy valamelyik sarkon ne kanyarodjon be egy autó, s ne halljuk a motor zaját, amelynek hangja megreked a panelházak és az irodaházak gyűrűjében. Ha az ember Zágrábban járva elhalad a Drazen Petrovic Múzeum mellett, majd rákanyarodik a Koturaska sétányra, és az első néhány jobb oldali keresztutca valamelyikénél lekanyarodik, rögtön a sűrűjében találja magát. Hatalmas parkolók, néhány kávézó, pékség, lepukkant házak, panelek, méretes üvegépületek és irodaházak jellemzik a területet, amelyet közrefog a Koranska és a Kupska utca.

Arra már csak a hetvenhét évvel ezelőtti, mára már megsárgult tudósítások (lásd a cikk alján) emlékeztetnek, hogy 1940 decemberében éppen ezen a környéken próbálgatta a magyar labdarúgó válogatott a később fényes sikereket hozó WM-rendszert a Horvát Bánság elleni barátságos mérkőzésen.

Persze akkoriban még az irodaházak és a kocsik tömkelege helyett a még Gradjanski névre hallgató, ma már Dinamo Zagrebként ismert klub arénája, a Koturaska Stadion magasodott az említett városrészen. Önálló Horvátország még nem létezett, 1940 és 1944 között viszont 19 hivatalos barátságos meccset Horvát Bánság, illetve Független Horvát Állam néven engedélyezett a FIFA – a WM-rendszerrel ismerkedő, Ginzery Dénes szövetségi kapitány által irányított magyar labdarúgó válogatott éppen ezen időszakban látogatott Zágrábba.

Az 1938-as világbajnokságon ezüstérmet szerző csapat december 1-jén az akkor regnáló világbajnok, Olaszország ellen már próbálgatta az új felállást, a Genovában rendezett meccsen a házigazdánál Guglielmo Trevisan, míg a magyar válogatottban Bodola Gyula volt eredményes, az 1:1-es végeredmény azt mutatta, érdemes bízni az új játékrendszerben.

„Igaz, hogy a magyar válogatott WM-rendszerben játszik már? – kérdezte a Nemzeti Sport helyszíni tudósítójától, Bókai Mattanovich Bélától a Gradjanski klasszis csatára, August Lesnik a találkozó előtt. Miután a kérdésére igen volt a felelet, így folytatta:

„Istenem, mi lesz velünk, szegény középcsatárokkal. Eddig legalább a magyar csapatok ellen volt szabad területünk, élvezhettük a játékot, most már ők is keserítik az életünket. Emlékszik, milyen szépen játszott ellenünk tavasszal a Ferencváros, sőt, nyáron az Újpest is? Ők támadtak, mi pedig rúgtuk a gólokat.” Ő már csak tudta, 1940 májusában ugyanis a Gradjanski – többek között Lesnik három góljával – 5:1-re intézte el a Fradit.

A két tehervonat összeütközése miatt némi késéssel Zágrábba érkező magyar válogatottat borús idő, fagypont alatti hőmérséklet, ónos eső és jégpáncél fogadta a horvát fővárosban, a Nemzeti Sport a meccs előtti előrejelzésében meg is említi, hogy a második félidőben köd várható. A horvát nézőket viszont ez sem riasztotta el, másnap mintegy 8500 néző zsúfolódott össze a Koturaska Stadion lelátóin.

A mai műholdképre a Dinamo Zagrebnél rajzolták be a régi stadion helyét
A mai műholdképre a Dinamo Zagrebnél rajzolták be a régi stadion helyét

A december 8-án rendezett meccs napjának délelőttjén még igyekezett némi „plusz pénzre” szert tenni a magyar válogatott, ám nem járt sikerrel. „Délelőtt 10 órakor a szálló csarnokában találkozott a magyar csapat. Új rendszert vezettek be: akikésik, az percenkint 10 fillért fizet az „ossonna-alapra”… A baj azonban az, hogy sok a „skót” a csapatban. 10-kor már csak Polgár hiányzott.”

Aztán következett a húslevest, a frissen sült húst, spenótot, valamint befőttet felvonultató ebéd, majd a találkozó. A mérkőzés tudósítása szerint „…a talaj bizony nem a legjobb. Sőt… Szinte mindenütt áll a víz rajta, sok-sok a víztócsa, csupán az ötösökön belül nincs víz.”

Ehhez képest a 10. percben Franjo Wölfl szerzett vezetést. A magyar kapus, Csikós Gyula így emlékezett vissza a találatra „A gólt abban a kapuban kaptam, amelyik előtt nem olvadt fel a jég. Itt a kerítés árnyéka takarja a kapu előtti teret, és a jégre csak ráhintették a homokot. Nagyon csúszott és nem mertem elindulni a kapuból, féltem, hogy elcsúszom."

Sárvári-Spielmann Ferenc góljával aztán még az első félidőben egyenlített a Csikós – Pákozdi, Polgár, Bíró – Sárosi III, Lázár – Kincses, Sárosi dr., Sárvári-Spielmann, Bodola, Gyetvai összeállításban játszó magyar válogatott, ám a horvát nézők nem a magyar csapatra, sokkal inkább az olasz játékvezetőre, Giuseppe Scarpira fókuszálnak. Különösen akkor, amikor nem ítél büntetőt Zvonimir „Zvonko” Cimermancic esése után. Szerencsére akkoriban még a bírókat is meg lehetett kérdezni a vitás esetekről. „A dancs a 16-oson kívül történt és Cimermancic csak azután csúszott be bukdácsolva a büntetőterületre. Mellékesen megjegyezve, trükk volt az egész.”

A Dinamo Zagrebnél máig büszkék Bukovi Mártonra (A szerző fotója)
A Dinamo Zagrebnél máig büszkék Bukovi Mártonra (A szerző fotója)

A találkozó 1:1-es döntetlennel zárult, a Nemzeti Sport összegzése szerint „a válogatott portya kitűnően sikerült. Végre tud a válogatott csapatunk rendszeresen védekezni és gyors is volt. Lám, mindent meg lehet tanulni, csak akarni kell.”

Ma már irodaházak állnak az egykori stadion helyén (A szerző fotója)
Ma már irodaházak állnak az egykori stadion helyén (A szerző fotója)

A győzelmekkel felérő döntetlenek miatt a nemzeti csapat kitartott a WM-rendszer mellett, a többi pedig már történelem. Mint ahogyan az is, hogy a Gradjanski 1948-ban a horvát főváros másik részébe, Maksimirskába költözött, míg a Koturaska Stadiont 1952-ben teljesen lerombolták és beépítették. A zöld gyepet a beton, a labda puffanását a kocsik zaja váltotta fel.

Egy falfirka emlékeztet a futballra (A szerző fotója)
Egy falfirka emlékeztet a futballra (A szerző fotója)

Ma már csak az egyik roskadozó ház falára felfestett Bad Blue Boys felirat (a Dinamo Zagreb-fanatikusok szurkolói csoportjának neve) emlékezteti a környéket a labdarúgásra, az 1940-es éveket az egyik helyi pékség kirakatában mosolygó Clark Gable idézi meg.

A magyar futball legdicsőségesebb időszakához köthető WM-rendszer első lépéseinek viszont már hosszú évtizedek óta nincs semmi nyoma.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik