1957 – bekeményít a rendszer, Dél-Amerikának lőttek

THURY GÁBORTHURY GÁBOR
Vágólapra másolva!
2017.05.18. 17:31
null
Sós Károly pályaedző és Bukovi Márton szövetségi kapitány köszönti Bozsik Józsefet (Fotó: MTI/archív)
Napra pontosan két hónappal a forradalom leverése után 1957. január 4-én a Sport kiszivárogtatta, a Bp. Honvéd nyugat-európai túrája után hajlandó hazatérni, ha az MLSZ-től biztosítékot kap arra, hogy a szövetség beváltja korábbi ígéretét, azaz későbbi időpontban engedélyezi a dél-amerikai túrát.

Az MLSZ ideiglenes intézőbizottságának elnöke, Nagy Marcell úgy vélte, „jöjjenek haza, pihenjék ki a portya fáradalmait, s egy hosszú dél-amerikai portyának csak alapos felkészülés után tegyenek eleget. Ha a Honvéd magáévá teszi az MLSZ ezen álláspontját, mi is eleget teszünk a Honvéd kérésének.” Ekkor még baráti volt a hangnem, ám nem sokkal később, amikor véglegessé vált, hogy a Bp. Honvéd 12 mérkőzésből álló dél-amerikai túrára utazik (hetet le is játszott), a rendszer be-bekeményített, ám mintha maga se tudta volna, mi tévő legyen.

ŐK TIZENNYOLCAN
Az 1957 januárjában és februárjában Dél-Amerikában Budapest-vegyes néven – az MLSZ szerint – illegálisan szereplő csapat kerete: Bányai Nándor, Bozsik József, Budai II László, Czibor Zoltán, D. Szabó Gyula, Dudás Zoltán, Faragó Lajos, Garamvölgyi Ágoston, Kocsis Sándor, Kotász Antal, Puskás Ferenc, Rákóczi László, Törőcsik István (valamennyi Bp. Honvéd), Grosics Gyula (Tatabánya), Szolnok István (MTK), Lantos Mihály (MTK), Sándor Károly (MTK), Szusza Ferenc (Újpesti Dózsa).

Az 1954-es labdarúgó vb-t követően felvetődött, hogy legjobbjaink dél-amerikai túrán vegyenek részt, de a szövetség ezt nem különösebben ambicionálta, az ’57-es túrát pedig kimondottan tiltotta. Január 11-én a sportlap erős hangot ütött meg: „Könnyelmű, felelőtlen, gazdag embereket neveltünk az úgynevezett Aranycsapat futballistáiból, álamatőröket, akik szemrebbenés nélkül álltak elő legfantasztikusabb követelésekkel, ugyanakkor kötelességeikről egyre inkább elfeledkeztek…”

Ám háromhetes csend után a hatalom úgy látta jónak, hogy ha már nem tudta megakadályozni a Budapest-vegyes néven szereplő, zömmel Honvéd-játékosokra épülő együttes túráját – ahogyan az a kommunista mozgalomban megszokott volt, maga állt egy tengerentúli mérkőzéssorozat megszervezésének élére. Egy nappal azt követően, hogy a rendszer erős embere, Marosán György a Legfőbb Ügyészség értekezletén cinikusan indokolta a január 11-i csepeli sortüzet – „Lövünk Csepelen, hogy holnap ne sokkal többre kelljen lőni” –, az MLSZ elfogadva a brazil szövetség megbízottja, José da Gama ajánlatát, áldását adta egy július 21-e és augusztus 20-a között esedékes portyára, amelyen Brazília, Uruguay, Argentína, Chile és Peru válogatottjával találkoztak volna legjobbjaink. Mindeközben a Budapest-vegyes odaát már túl volt három Flamengo és egy Botafogo elleni mérkőzésen…

Grosics Gyula szögletre öklöz egy labdát. (Fotó: MTI/archív)
Grosics Gyula szögletre öklöz egy labdát. (Fotó: MTI/archív)

Három hónapig azonban egy sort sem lehetett olvasni a bimbózó dél-amerikai futballkapcsolatokról. Ennek fő oka az lehetett, hogy a tengerentúlon pályára lépő futballisták többsége hazatért, a „renitensek” attól függően, mennyi időt töltöttek kint és mennyire számítottak nagy névnek, egy, három vagy hat hónap eltiltást kaptak. De azt a négy labdarúgót, aki az emigrációt választotta, a legsúlyosabb MLSZ- és FIFA-büntetéssel sújtották. A külföldre eljutó hazai hírek miatt megrettenő Puskás Ferenc, a forradalom alatt a fegyveres harctól sem visszariadó Czibor Zoltán, a kinnmaradást forszírozó felesége nyomásának engedő Kocsis Sándor és Grosics Gyula – ő ’57-ben végül hazatért – egyaránt egy plusz egyéves eltiltást kapott.

Május elseje után a Kádár-rendszer úgy vélte, a munka ünnepén felvonuló több százezer ember legitimálta a rezsimet… A labdarúgók büntetését felfüggesztették, a „délamerikások” az NB I 7. fordulójában pályára léphettek.

PANASZOK UTÁNI MEGHÍVÓ
Arccal a közönség felé! – hirdette a Népsport, amely ekkor jelent meg először a régi-új néven, mondván, a nép és a sport szorosan összetartozik (a forradalom utáni hónapokban Sport volt az újság neve). Szilágyi Gyula esete néhány soros írást érdemelt a lapban: a Vasas középcsatára huzamosabb ideje jól játszott, gólokat szerzett, ám nem kapott meghívót a válogatottba, ezért nagyon szomorúan nyilatkozott. Félreértés ne essék, nem a nagyválogatott, hanem a Budapest-válogatott miatt kesergett, de két nappal panaszai után minden jóra fordult – Bukovi Márton kapitány számított rá a legjobb fővárosiak között.

Május 5-én a Sport címlapján már a nyolc meccs dátumát is megírta (július 14-én Brazília ellen kezdett volna a válogatott, és augusztus 11-én Argentína ellen tervezték a befejezést), továbbá az Ú. Dózsa decemberi túrájáról és Vasco da Gama 1958-as vendégjátékáról is szó esett. Május 9-én az ügynök elmondta, noha tudják, hogy Puskás, Grosics és Kocsis aligha szerepel a magyar csapatban, „az érdeklődés igen nagy Dél-Amerikában. Puskást jól ismeri a mi közönségünk, de jól tudja azt is, hogy nem néhány név jelentette a múltban és jelenti a jövőben a magyar labdarúgást.” Május 13-án Kéri János jegyzetében felvetette: „Sok szurkoló máris azt rebesgeti: »Kegyetlenül meg fognak tépni bennünket. Kár elutaznunk, mert csak letörjük a csapatot, éppen a világbajnoki erőpróbák előtt.«” Ugyanakkor megnyugtatta Bukovi Márton szövetségi kapitányt: „Készüljön mégis nyugodtan, mert egyrészt minden segítséget meg fog kapni, másrészt senki sem tekint a dél-amerikai portya elé túlzott reményekkel.”

Bukovi egyébként mintha maga sem tudta volna, hogy mi lenne jó a válogatott szempontjából, előbb helyeselte, majd helytelenítette, de tudomásul vette a kinti szereplést. Tisztában volt vele, hogy a két vb-selejtezőt – június 12., Norvégia (Oslo) és június 23., Bulgária, (Budapest) – követően jól és rosszul is elsülhet a túra. Június 4-én a Képes Sportban konkrét kérdésre már egyértelműen fogalmazott: „Röviden és egyszerűen: helytelennek tartom. Ez a túra véleményem szerint nem szolgálná a nyugodt felkészülést sem az őszi bajnoki idényre, sem az őszi és tavaszi válogatott mérkőzésekre. Az év elején, igaz, még helyeseltem a túrát, de akkor nem tudtam, hogy tavaszi egyfordulós bajnokság lesz, ilyen sok klubportyával. Most már más a helyzet.” Bukovi odáig ment, hogy „Jómagam őszintén megmondom, nem is megyek el a dél-amerikai portyára, ha az mégis megvalósul. Meg kell még mondanom, kicsit soknak tartom a magyar válogatott idei nemzetek közötti mérkőzéseit. A tengerentúli portya nélkül is éppen elég az a nyolc-tíz mérkőzés.”

S mintha a kapitány szavaira rímelnének az események, június 7-én a Sport címlapján rövid híradásban az állt, hogy „június 10-ig megerősítik a magyar válogatott tengerentúli portyájával kapcsolatban kötött megállapodásokat. A dél-amerikaiak most a határidő elodázását kérik. Az MLSZ ebbe valószínűleg nem megy bele, s amennyiben így lesz, akkor – nem jön létre a dél-amerikai portya.” Június 16-án aztán többek között eldugva a hírek között ez volt olvasható: „Az MLSZ június 15-ig várt a dél-amerikai szövetségek úgynevezett »visszaigazolására«, (…) a dél-amerikaiak ilyen értelmű közlése június 15-én déli 12 óráig nem érkezett meg, az MLSZ elküldte táviratát, amelyben az előzetes tárgyalásokat tárgytalannak tekinti és a dél-amerikai túrát lemondja.”

A szövetségben nyilván úgy gondolták, mivel válogatottunk június 12-én az első vb-selejtezőn Oslóban 2:1-es vereséget szenvedett Norvégiától, a fiúk nem is érdemlik meg a dél-amerikai túrát.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik