Tajti: Egyetlen porcikám sem kívánja, hogy a Barcában játsszak

SINKOVICS GÁBORSINKOVICS GÁBOR
Vágólapra másolva!
2018.04.25. 11:00
null
Tajti Mátyás (balra) a Málaga B-csapatánál harcol a szebb jövő reményében (Fotó: Málaga CF)
Tajti Mátyás a spanyol negyedosztályban futballozik a Málaga B-csapatában. A Nemzeti Sportnak adott interjúban elmondta, hogy bár nem ez a bajnokság az álmok netovábbja, de úgy érzi, fejlődhet, a nyáron pedig fordulóponthoz érkezhet a pályafutása...

 

– Aggódhatunk a jövője miatt?
– Felesleges – mondta a 19 éves Tajti Mátyás, aki a Puskás Akadémiánál, majd Barcelonában nevelkedett, jelenleg pedig a spanyol negyedosztályú Málaga B-ben futballozik. – Ami a legfontosabb, hogy folyamatos játéklehetőséghez jutok. A spanyol negyedik vonal nem az álmok netovábbja, de itt is fejlődhetek.

Ezek szerint rendszeresen játszik.
– Harminc találkozóból huszonhéten szerepeltem. Úgy is mondhatnám, alapember vagyok. Hozzám is eljutottak a velem kapcsolatos pletykák, hogy már a B-csapatból is kiszorultam, megakadt a fejlődésem. Tavaly nyáron az első együttessel kezdtem a felkészülést, együtt edzhettem a legjobbakkal, mi több, elvittek a hollandiai és a marbellai edzőtáborba is. Sőt, pályára léptem a német Mönchengladbach és a holland AZ elleni felkészülési mérkőzésen. Ott álltam tehát a nagy lehetőség kapujában.

És?
– Ne felejtse el, még nem vagyok húszéves! Ne várja el tőlem senki, hogy szinte gyerekfejjel egyik pillanatról a másikra alapemberré váljak a spanyol első osztályú, igaz, onnan a jelen idény végén sajnos kieső Málagában. Mindenesetre a bizalmat megkapom, ezért is nyílt lehetőségem a bizonyításra a nagyok között. Akkor azt mondták a szakmai stáb tagjai, folyamatosan figyelemmel kísérik a játékomat, a fejlődésemet a B-csapatban, legyek türelmes, mert elérkezik az én időm. Itt egyébként – néhány kivételtől eltekintve – huszonkét-huszonhárom éves korban kerülnek fel a nagycsapatba a fiatalok.

Akkor hát most minden szép és jó?
Ezt azért nem mondanám. Az ellenfelek pályái például borzalmasak. Megdöbbenne, ha látná, időnként milyen talajon játszunk. Ott aztán nem lehet tiki-takáról, szemkápráztató futballról beszélni, szó szerint ki kell harcolnunk a győzelmet, nem megy másként.

A tiki-takát említette, gondolom, visszahúzza a szíve Barcelonába.
Meglepő lesz, amit mondok, de egyetlen porcikám sem kívánja, hogy ott futballozzak.

Magyar futballista szájából... hogy is mondjam... Szóval furcsa ezt hallani. A Barca az álmok világa.
Én is így voltam vele. Csakhogy egészen más az álmodozás, mint a valóság. Barcelonában nemcsak a pályán kellett küzdenem, hanem a magánéletben is. Irtózatos harcot folytattam azért, hogy elfogadtassam magam, és hogy egyáltalán befogadjanak. Bevallom, kudarcot vallottam. S mielőtt megkérdezné, nem csináltam semmi olyat, ami miatt nem barátkoztak velem. Mégis kiközösített emberként éltem ott.

Ilyet sem hallottam még.
Pedig ez van. Illetve ez volt Barcelonában. A katalán fiúk alkotják a csapat magját, túlságosan büszkék ahhoz, hogy egy idegennel bratyizzanak. Rajtam kívül még volt talán három nem helybéli srác a keretben, nekik sem volt könnyű. Egyébként anyu és a húgom akkoriban kiköltözött Barcelonába, velük éltem, és ha ők nincsenek ott, talán összepakolok, és hazamenekülök. Ők tartották bennem a lelket. No meg apu, amikor felhívott.

Ezek szerint már megbánta, hogy a Barcelonába és nem a Real Madridba szerződött? Merthogy kivételes szituációban volt négy éve, a két gigász ajánlata közül választhatott felcsúti akadémistaként.
Egy hetet töltöttem akkor a Barcelonánál, és ugyancsak egy hetet a Realnál. Amíg Madridban végig azt éreztem, örüljek, hogy itt lehetek, a katalánok szeretettel fogadtak. Ezért döntöttem a Barca mellett, s mindent egybevetve, a korábban mondottak ellenére sem bántam meg, hogy odakerültem. Mert csodálatos volt a város, a klub utánpótlásközpontja – rengeteget tanultam ott. Hálás voltam a felcsúti vezetőknek, hogy nem gördítettek akadályt a távozásom elé.

A felcsúti akadémia itthon az egyik legjobban felszerelt utánpótlásközpont. Ahhoz képest milyen a La Masián?
Amin először megdöbbentem, az a kissrácok felkészültsége, futballtudása volt. Néztem a tíz-tizenkét éves gyerekeket, egyérintővel futballoztak, gyorsan, pontosan passzoltak, mintha a nagyokat, a felnőtteket láttam volna. Nálunk ebben a korban nem lát ilyet. Az edzők örülnek, ha a gyerek egyáltalán passzolni tud, és jó helyre adja a labdát. Ebben kell fejlődnünk nekünk, magyaroknak, különben sohasem érjük utol a világot. Gyors gondolkodás, mozdulatok és döntések, mondom, tíz-tizenkét éves gyerekeknél láttam ezt.

Nem hiszem, hogy nem fáj a szíve a Barcelona után. Milyen jó lenne most leírni, hogy Paulinho, Coutinho, Tajtinho...
– Jól hangzik. De mondok egy meglepőt. Amikor a Barca vezetői belátták, hogy nincs értelme maradnom, mert nem érzem ott jól magam, a Málaga pedig kitartóan keresett, megadta a sors nekem a revans lehetőségét. Azt tudnia kell, hogy Málagában nincs akadémia, itt különböző korosztályos csapatokkal foglalkoznak a város több pontján. Nos, az U19-es gárda, amelyben én is szerepet kaptam, megnyerte a bajnokságot. Sőt, bejutott a kupadöntőbe, és menet közben megvertük négy egyre a Barcát, amelyben anno én is játszottam. Elhiheti, milyen édes érzés volt belenézni a korábban velem ellenségesen viselkedő katalán fiúk szemébe.

Milyen színvonalú a spanyol negyedosztály?
– Hajtós, kemény meccsek vannak, sok jó futballista szerepel itt. De, ahogy az imént mondtam, ez most csak egy állomás a pályafutásomban, ennél sokkal többre vágyom. Van tisztességes fizetésem, lakást bérelek, itt van a barátnőm, vettem autót is. A város különleges hangulatú, tele fiatallal. Jól elvagyok itt, ám én szeretnék futballista lenni, és az álmaimat megvalósítani. A nyáron sok minden eldől, a Málaga felnőttgárdája sajnos kiesik az élvonalból, de én a másodosztályban is boldogan játszanék, ami azt is jelentené, hogy bekerülök a felnőttkeretbe. Hamarosan aláírok egy szerződést egy menedzserirodával, és ha itt esetleg nem kellek, akkor is találok magamnak csapatot.

Tehát eszébe sem jut hazajönni?
– Ha a fejlődésem azt kívánja, hazamennék egy évre az élvonalban játszani, de szeretnék külföldön profi karriert befutni. Ha az ember elindult egy úton, ne forduljon vissza. Hiszek magamban, ez a legfontosabb.

És a válogatott meghívó?
– Korábban kaptam, akkor Bernd Storck még az utánpótlás-válogatottnál dolgozott, valamiért nem lettem a kedvence. Ezt nem is titkolta. Azokat favorizálta, akiket úgymond ő fedezhetett fel, én pedig a Barcelona futballistájaként érkeztem az edzőtáborba, és ezt a helyzetet sehogyan sem tudta kezelni. Nem mondanám, hogy kiváló pedagógus volt.

– Nagyapja, aki a Honvédban rengeteg felejthetetlen meccset játszott, nem mondja, hogy jöjjön haza?
Tudom, hogy nagyapa jó játékos volt, de vele csak akkor tudok beszélgetni, amikor ünnepekkor hazamegyek, és együtt van az egész család. Biztat, akárcsak apu. Azt mondják, ha már viselhettem két évig a Barcelona gyönyörű mezét, futballozzak úgy, hátha egyszer újra magamra ölthetem...

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik