Nagy Ádám a horvátoktól sem ijed meg az Eb-selejtezőben (Fotó: Szabó Miklós)

 

NAGY ÁDÁM

Született: 1995. június 17., Budapest
Posztja: középpályás
Válogatottság/gól (2015–): 29/1
Klubjai profi játékosként: Ferencváros (2015–2016), Bologna (2016–)
Kiemelkedő eredményei: magyar bajnok (2015–2016), 2x Magyar Kupa-győztes (2014–2015, 2015–2016), Ligakupa-győztes (2014–2015), 2x magyar Szuperkupa-győztes (2015, 2016)

– Miért nem lépett pályára a Juventus elleni kupamérkőzésen?
– A hétközi edzésen megrúgták a térdemet, az orvosok két-három nap pihenőt javasoltak – felelte lapunknak Nagy Ádám, a Bologna és a magyar válogatott 29-szeres válogatott középpályása. –  Az MR-vizsgálatok nem mutattak ki súlyosabb sérülést, de nem akartunk kockáztatni.

– Ezek szerint a rövid pihenő után visszazökkent a hétköznapokba.
– December huszonkilencedikén Nápolyban játszottunk, másnap indultam haza, a szilvesztert otthon tölthettem a családommal és a barátaimmal. Jó egy hetet pihentem Magyarországon, fontos volt, hogy kicsit feltöltődjek, mert megerőltető őszi idény áll mögöttünk. Nehéz helyzetből várjuk a folytatást, talán csak annak örülhetek, hogy Filippo Inzaghi vezetőedző számít rám, Erick Pulgarral váltogatjuk egymást a védekező középpályás posztján.

– Hogyan búcsúztak el egymástól december végén, a Napolitól elszenvedett három kettes vereség után?
– A vereség után csalódottak voltunk, ám azzal indultunk el a rövid szabadságra, ha a Napoli ellen mutatott teljesítményt átmentjük tavaszra, nem eshet ki a Bologna.

– Milyen a légkör a kiesési helyen álló csapat öltözőjében?
– Mindannyiunkat bántott a vártnál gyengébb szereplés. Egyénileg és csapatszinten is sokat dolgoztunk, de nem jöttek az eredmények. Mindent beleadtunk, valami mégis hiányzott.

– Mi volt az?
– A hozzánk hasonló középcsapatok – mert a gyenge szereplés ellenére ebbe a kategóriába sorolom magunkat – ellen nem tudtunk bizonyítani. A papírforma-győzelmeket sem hoztuk, és a ki-ki meccseket is sorra veszítettük el. De mivel sűrű a mezőny, két győzelem is elég lehet, hogy kicsit fellélegezhessünk. Az öltözőben senki sem temeti a csapatot, biztos vagyok benne, hogy az elvégzett munka a végelszámolásnál megtérül.

– Mennyire nehéz megőrizni a hitet, ha hétről hétre keményen készülnek, de elmaradnak a győzelmek?
– Ez a legnehezebb. Amikor az adott meccs bizonyos szakaszaiban jobban játszunk az ellenfélnél, esélyünk van a győzelemre, aztán mégis kikapunk, akkor nem a pozitívumok maradnak meg a játékosban, hanem a vereség miatti csalódottság. Nehéz ilyenkor hitet és erőt meríteni, de ebben a helyzetben mutatkozik meg a csapategység. Ilyenkor kell férfinak lenni, a következő hétvégén ismét felmenni a pályára, és nyugodtan, tiszta fejjel futballozni.

– A gyengébb szereplés miatt az a szóbeszéd járta, hogy edzőváltás lesz. Mennyire nehéz kizárni az ilyen híreket?
– Teljesen nem lehet, noha a Bologna vezetői kérték, ebben az időszakban ne olvassuk, miket írnak a csapatról...

– Ezt külön kérték?!
– Igen. Az elvárásokkal nincs gond, mi is tudjuk, csalódás az eddigi szereplésünk, de feleslegesen ne keltsünk feszültséget. Az edzőkérdésnek viszont elejét vették, a vezetőség Inzaghi jelenlétében jelentette ki a játékosok előtt, töretlen a bizalom iránta. Szinte minden edzést a helyszínről nézik végig, látják, milyen munkát végzünk, ezért is tartanak ki mellette.

– A játékosok bizalma is töretlen?
– Nekem könnyű azonosulnom a mentalitással, amelyet próbál átadni, de nem nyerheti meg helyettünk a meccseket, a pályán nekünk, játékosoknak kell megvalósítanunk az elképzeléseket.

– Ha a csapat nem is szárnyal, a saját különmeccsét megnyerte: volt olyan időszak, amikor sorozatban négyszer ült a padon, ám az év utolsó hat bajnokiján egyaránt pályára lépett.
– A profi futballban folyamatos a rivalizálás, mindig akad játékos, aki a te helyedre pályázik. Ám éppen ez ösztönöz arra, hogy sose dőljünk hátra. Nekem Erick Pulgarral kell megküzdenem a kezdőcsapatba kerülésért, nem is vallottam szégyent, de ez még kevés. Örülök, hogy több meccset játszottam, a visszajelzések is pozitívak voltak, de tudom, hogy sokat kell fejlődnöm, hogy még feljebb léphessek.

– Ha a szakmai stábra és az elvégzett munkára sem lehetett panasz ősszel, ám az eredmények mégis elmaradtak, akkor miben bízhatnak a tavaszi idényben?
– Erre nincs jó válasz. Nem akarok kifogásokat keresni, magyarázkodni sem, és nagy okosságokat sem tudok mondani: koncentráljunk jobban, még többet valósítsunk meg a szakmai stáb elképzeléseiből, és hasonlók. Nincs értelme kifelé kommunikálni, a legjobb, amit tehetünk, hogy csendben, lehajtott fejjel dolgozunk tovább, és hagyjuk, hogy az eredmények beszéljenek helyettünk.

– Az első két tavaszi fordulóban a SPAL és a Frosinone ellen lépnek pályára. A két megnyerhető meccs eredménye mennyire határozhatja meg a folytatást?
– Visszatalálhatunk a helyes útra, de csak akkor, ha úgy állunk neki, mintha háborúra készülnénk. Mindannyian átérezzük ennek a két meccsnek a jelentőségét.

– Bologna után tekintsünk Magyarország felé: mi a véleménye a válogatott őszi szerepléséről?
– Örülök, hogy hazai pályán két győzelemmel zártuk a Nemzetek Ligája csoportunkat, csak a kisördög nem hagy nyugodni: mi lett volna, ha idegenben jobban szerepelünk? Sajnos ezen már nem változtathatunk, de örülök annak a változásnak, amely Marco Rossival elkezdődött. Az év vége felé kedvezőbb lett a válogatott megítélése, és csak rajtunk múlik, hogy tovább javítunk-e rajta. Emiatt fontos lenne eredményesen kezdeni a szereplésünket az Eb-selejtezőcsoportunkban, még akkor is, ha a Szlovákia elleni idegenbeli és a Horvátország elleni hazai meccs sem lesz sétagalopp.

– Mi a véleménye az erőviszonyokról?
– A horvátok a legerősebbek, de tőlük sem kell megijedni. Főleg nem hazai pályán, ahol korábban Portugáliát is megszorítottuk. Ha szervezetten védekezünk, a csoport favoritját is meglephetjük, de a papírforma alapján a vb-ezüstérmes végez az első helyen. Más kérdés, hogy profi futballistaként még Horvátországnak sem adom oda előre az első helyet – ha mégis végigsöpör a csoporton, a többi válogatott a második helyért vív majd hatalmas csatát.