Futács Márkó még jó darabig csak az edzőteremben dolgozhat (Fotó: Twitter)

 

A horvát bajnokság előző idényének gólkirálya felelevenítette a török Mersinnél eltöltött éveket. Futács 2014 júliusában igazolt Törökországba, miután a Leicester City megszüntette a szerződését.

„Nem volt Premier League- és Bundesliga-megkeresés, ez volt a legjobb opcióm szakmailag és persze anyagilag is. Tegyük hozzá, hogy a török bajnokság egyáltalán nem gyenge, és lehetett volna terv, hogy egy erős szezon után elvisz a három nagy (Galatasaray, Besiktas, Fenerbahce) klub közül valamelyik, vagy esetleg egy Európa-ligás isztambuli csapat. Nem akarom tagadni, hogy az anyagi szempontok is közrejátszottak a kiigazolásomban. Feleennyit nem tudtam volna megkeresni egy kisebb európai csapatnál” – kezdte Futács.

„Nekem Törökország nagyon rossz élmény volt, kicsit nehéz róla beszélni. Nem negyvenöt éves korunkig focizunk profi szinten, igenis fontos, hogy az ember az aktív karrierje végéig mennyi pénzt tud megkeresni. Márpedig a legjobb esetben is maximum harmincöt éves koráig tud az ember profi futballistaként játszani, addig meg kell teremteni azt az egzisztenciát, amivel aztán tudsz tovább dolgozni a sportolókarriered után. Ettől még a pénz nem minden, én máig imádok játszani. Törökországban hiába kerestem kiemelkedően jól, ha közben nem játszottam eleget, nem voltam boldog. És emiatt a boldogtalanság miatt jött egy újabb sérülés” – folytatta a magyar csatár, majd kifejtette, hogy pontosan mire gondol.

„Az utóbbi másfél évben elkezdtem dolgozni egy pszichológussal, és azóta tudom, hogy rengeteg sérülésnek sokszor egy komolyabb mentális probléma az alapja. Velem is pont ez volt akkoriban. Nem játszottam eleget, egy kicsit lehangoló, a szír határ melletti kisvárosban éltem, nem volt igazán jó társaság, nem voltak barátaim, egyszerűen nem éreztem jól magam. Ekkor már ott tartottam, hogy bárcsak elmehetnék máshova, bárcsak hazamehetnék, és végül ezt »meg is oldottam« magamnak azzal, hogy elszakítottam a térdszalagomat, és hazajöttem. Itthon csináltam a rehabilitációt, a török csapat teljesen levette rólam a kezét. Ez máshol nem jellemző. Törökországban tényleg nagyon jó fizetések vannak, de a nagy hármason kívül, az isztambuli klubokon kívül nincs olyan környezet, nincs olyan infrastruktúra, hogy megcsináld rendesen a rehabilitációt” – szögezte le Futács, akinek a Mersin a mai napig tartozik.

„Nem bontották fel a szerződésemet, hanem egyszerűen azt mondták, hogy nem fizetnek tovább. Az ügy már a FIFA-nál van, hiszen tartoznak legalább egyévnyi fizetésemmel. Sajnos valószínűleg ebből nem lesz semmi, mert még sokan jártak így, miközben a klub épp utolsó a harmadosztályban, és voltaképpen csődbe megy, ha innen is kiesik. Így meg hiába ítélte meg a FIFA nekem az egyéves fizetést, nem tudják kifizetni.”

Futács Márkó súlyos térdsérüléséből felépülve magyar csapatoktól is kapott ajánlatot. „Olyan feltételeket kínáltak, hogy majdnem elájultam. Pénzügyileg nyilván nem akartam megváltani a világot a sérülésemet követő évben, de olyan kikötésekkel kerestek meg, amelyekbe nem mehettem bele. Volt olyan ajánlat, ami egy bizonyos mennyiségű meccs lejátszásához kötötte a szerződésemet. A Hajduknál ilyen nem volt, bíztak bennem, és ez volt igazán a döntő tényező. Meg az sem elhanyagolható, hogy azért mégiscsak egy ismert, népszerű horvát klubról van szó, amely szerepelt az Európa-ligában.”

Futács nem kerülhette ki azt a kérdést, hogy a magyar vagy a horvát bajnokság az erősebb.

„Ha azt nézzük, hogy hova igazolnak a horvát ligából a legjobbak, akkor nem is kérdés. De ha a nézőkről vagy stadionokról van szó, a magyar bajnokság előrébb tart” – mondta, majd a magyar válogatott korábbi szövetségi kapitányáról, Bernd Storckról is elmondta a véleményét.

„Szurkolói fejjel érett már a távozása, edzői fejjel nem tudom megmondani, mert nem dolgoztam vele. Valószínűleg nagyon jó ember, mert a többiektől csak jókat hallottam róla. A szurkoló eredményeket akar, vagy legalább jó játékot és küzdést, de ez vele már nem ment.”

Futács elárulta, érez még magában annyit, hogy neves európai csapatban szerepeljen, de jelenleg nem gondol arra, hogy elhagyja a Hajdukot. „Iszonyatosan jól érzem magam, és egyáltalán nem jár a fejemben, hogy klubot váltsak. De ha egyszer lesz még egy ilyen jó szezonom, és a Hajduk is azon lesz, hogy pénzt csináljon belőlem, akkor Németországba nagyon szívesen visszamennék.”

Az augusztus elején újabb súlyos térdsérülést szenvedő Futács elmondta, 2018 márciusa előtt biztosan nem térhet vissza a pályára, de nem is szeretné sürgetni a rehabilitációját.

A teljes interjút ide kattintva olvashatja el!