Juhász Roland: Mintha embert öltem volna

– A legfontosabb kérdés: beszélgetésünkkor, szombat délután létezik-e bármi konkrétum az átigazolása ügyében?
– Nincs, egyedül az biztos, hogy hétfőn Brüsszelben csatlakozom az Anderlecht U21-es keretéhez, azzal készülök, miközben az első csapat Törökországban edzőtáborozik – mondta Juhász Roland. – Vicces... Nem hittem volna, hogy hét és fél év után ide jutunk. Mert az rendben van, hogy egy edző nem számol valamelyik játékosával, de hogy ennyi idő után így bánjanak valakivel, az már sok. Mintha legalábbis embert öltem volna.

– Ahogy hallgatom, ez a húzás jelentette az utolsó cseppet a pohárban.
– Igen, mert az elmúlt fél évben is, amikor nemigen vettek emberszámba, becsülettel tettem a dolgom, nem szóltam egy rossz szót sem senkiről. Hihetetlenül bánt ez az eljárás, meg az, hogy a korábbi hét évet, amikor betegen, sérülten is vállaltam a játékot, mintha mindenki elfelejtette volna.

– Az okokon azért töri a fejét? Előfordulhat, száműzetésében közrejátszik, hogy korábban el-elhintette a távozási szándékát? Vagy csupán szakmaiak az indokok, amit egy belga újságíró is említett, nevezetesen, hogy a holland tréner gyorsabb középső védőt képzel el?
– Nem gondolom, hogy a konkurenciám gyorsabb, de ezt sem közölte velem senki, én is csak hallottam, hogy az edzőnk feljebb szerette volna tolni a védekezésünket. Mert ha tudom, mi a baj velem, próbálok változtatni. Ám nem duzzogtam egy másodpercig sem, a társaim kérdezgették is, hogy vagyok képes így kezelni a helyzetemet. Magamnak ártanék, ha játszanám a sértődöttet, feleltem, tudtam, semmilyen vonatkozásban sem szabad leépülnöm. Ami a korábbi eligazolási szándékomat illeti, abból nem származott bajom – ha valamiből, abból igen, hogy a nyáron a sérülésemből felépülve hazajöttem az Izrael elleni meccsre. A válogatottban sérültem meg júniusban, az Anderlechtben lábadoztam, és amint egészséges lettem, ismét elutaztam a nemzeti csapathoz, ez nem tetszhetett a klubban.

– Ha már itt tartunk. Az, hogy eddig mindannyiszor meghiúsult az elszerződése, leginkább az Anderlecht kapzsiságán múlt? Egyáltalán, melyik egyesülethez jutott a legközelebb?
– A Rangers például elég konkrétnak tűnt. De biztosan nem mindig az Anderlechten múlt, mert ugye előfordult, hogy a belgákkal meg tudtunk állapodni a mindkettőnk számára kedvező folytatásban. Azt viszont rémálmaimban sem gondoltam, hogy ilyen lesz a vége. Hogy az jelentse a problémát, hogy Juhász Roland az első csapattal edz... Úgy érzem magam, mint valami haramia, aki borzasztó bűnt követett el. Csak tudnám, mit...

– Azért egy-egy önbizalomnövelő-pirulával csak felér, amikor a Sunderland, a Dnyipro vagy a Trabzonspor érdeklődéséről hall. A Premier League alighanem elégtételt jelentene.
– A híreket olvasom, jólesik, hogy ilyen fél év után is akadnak jelentkezők. Küzdök némi meccshiánnyal, de tudom, gyorsan vissza tudnám szerezni a formámat.

TOVÁBBRA IS KIZÁRÓLAG NYUGAT-EURÓPA JÖHET SZÓBA? ÉS MAGYARORSZÁG? HOGYAN LÁTJA JUHÁSZ HELYZETÉT EGY BELGA ÚJSÁGÍRÓ? VÁLASZOK A VASÁRNAPI NEMZETI SPORTBAN!