Németh Krisztián már a jövőre koncentrál (Fotó: dac1904.sk)

 

– Nem hosszabbít önnel a DAC...
– Tudomásul vettem a döntést – mondta lapunknak Németh Krisztián, 37-szeres válogatott futballista.

–  Csalódottan? 
– Persze, hiszen ez nem jó hír. Aki ismer, tudja, hogy Dunaszerdahely nekem nem átlagos város: a menyasszonyom idevalósi, a családja ma is itt él, tizenöt éve erősen kötődöm a településhez. A futballklub ebben az időszakban nagyon sokat fejlődött, ezért az Egyesült Államoktól elköszönve ide valóban hazajöttem – és hosszú távra terveztem.

– Egy bajnoki meccs lett belőle.  
– A kihagyást követően a vírus szakította félbe a futballéletet, és akkor ki sem tettem a lábam a városból, itt edzettem végig. Aztán az újrainduláskor egy szerencsétlen mozdulatnál eltört egy csont a lábamban, de még ekkor sem hittem, hogy nem lesz ebből második bajnoki mérkőzés.

– A tavasszal edzőt cserélt a DAC, és Bernd Storck, a korábbi magyar szövetségi kapitány vette át az irányítást.  
– Amit nyilatkoztam akkor, ugyanazt mondtam az öltözőben – miután én voltam a játékosa, együtt éltük át a 2016-os Európa-bajnoki kijutást, csoportgyőzelmet, a soha el nem felejthető hangulatot, nagyon pozitívan tekintettem az újbóli közös munka elé. Mondtam a srácoknak, ez az edzőváltás jó lesz a csapat számára. Amikor megsérültem, Bernd Storck mielőbbi gyógyulást kívánt, sajnálta a dolgot, mert, mint mondta, alapemberként számítana rám, de aztán fokozatosan egyre kevesebb kommunikáció zajlott közöttünk – olyankor nem tulajdonít neki jelentőséget az ember, csak utólag gondolja azt: ez már esetleg sejtetett valamit.

– Mit mondott most önnek Bernd Storck? 
– Ő semmit, a sportigazgató, a belga Jan Van Daele közölte velem: az edző másra számít a posztomon, így miután a klubbal fél plusz egy éves szerződést kötöttünk a télen, a DAC élne ezzel a jogával, és nem hosszabbítja meg a megállapodást. Én ennél a plusz egy évnél is hosszabb távra gondoltam itt maradni, de most így alakult.

–  Hogyan tovább?  
– Még néhány hét kell a teljes gyógyulásomhoz, Budapesten végzem a rehabilitációt. Van tapasztalatom, tudom, mire van szükségem – mint mindenkinek: olyan klubra, amelynél bíznak bennem.