Bogdán Ádám: Megérett a helyzet a változásra!

PIETSCH TIBOR, MICHELLER SZILVIA (fotó)PIETSCH TIBOR, MICHELLER SZILVIA (fotó)
Vágólapra másolva!
2018.04.07. 11:40
null
Bogdán Ádám nagyon nehéz időszakot tudhat maga mögött, de most már százszázalékos állapotban érzi magát
Born in Budapest, proudly made in Hungary – szól a Red Viking Co. szlogenje. A Budapesten „született”, termékeit Magyarországon büszkén gyártó cégnek két tulajdonosa van, az ügyeket itthon intéző Bogdán Botond és az immár tizenegy éve Angliában élő bátyja, Ádám. Utóbbit azért még nem kell az üzletember kategóriába sorolni, főleg azok után, hogy tizenhat hónapnyi kihagyást követően újra védhet. Beszélgetés a Liverpool 20-szoros válogatott kapusával az általuk piacra dobott sörökről, az elmúlt csaknem másfél év megpróbáltatásairól, a futballról és az azon túli életről.

 

Az Anfield Roadról már érkezett rendelés?
– Még nem. Mindenesetre kíváncsi lennék, mennyire ízlene liverpooli csapattársaimnak a sörünk. Ugyanakkor ügyelünk arra, hogy senkinek ne toljuk az arcába. Egyelőre az első lépéseket tettük meg, sehol nem szeretnénk ajtóstul a házba rontani. Igaz, az utcánkban van egy kisüzemi söröket árusító bolt, lehet, egy-egy üveggel a kezemben bekopogok, és majd meglátjuk, ráharapnak-e.

Ha már itt tartunk, önnek melyik ízlik jobban, a Gold vagy a Red?
– Őszintén?

Csakis!
– Nem tudok különbséget tenni a kettő között, mindkettő baromi jó. Könnyed és iható.

Jó reklámszöveg.
– Nem az. Ismerjük egymást egy ideje, tudja, hogy nem szokásom mellébeszélni.

Ha nem ízlene, megmondaná?
– Ha nem ízlene, nem rendeltünk volna háromezer üveggel.

Arra is felkészültek, hogy nem kel el az összes palack?
– Persze. Népes a baráti társaságunk, egy-két forró nyári hétvége, és kiürül a készlet…

Aztán elterjed, hogy Bogdán Ádám iszákos.
– Nem aggódom emiatt. Nem nekem szól a termék, hanem a közönségnek. Nem én iszom, és egyébként is úgy tekintek rá, mint művészetre, nem pedig alkoholos italra. Futballista vagyok, engem a labdával és a kapuskesztyűvel azonosítsanak, ne a sörivással. A nevemet adom egy márkához, tulajdonképpen ennyiről van szó, nem többről. A Barcelona klasszisának, Andrés Iniestának ismert és elismert borászata van, de még egyszer sem hallottam vele kapcsolatban, hogy szeszkazán lenne… Szerintem az ő története előttünk is jó példával szolgál: lehet ezt kulturáltan csinálni.

Vajon Magyarországon is?
– Miért ne? Nem vitás, ez kényes szituáció, mert a profi labdarúgás nemigen egyeztethető össze az alkohollal. Álszent ugyanakkor nem akarok lenni, ha nyáron itthon vagyok, megiszom egy-két pohárral, de még sosem kevertem össze az élsportot a szórakozással.

Bogdánék márkaépítésbe fogtak – s ha nem jön be, jó nyaruk lesz a haveroknak…
Bogdánék márkaépítésbe fogtak – s ha nem jön be, jó nyaruk lesz a haveroknak…

Mostantól tekintsünk úgy Bogdán Ádámra, mint üzletemberre?
– Ha kérhetem, még jó ideig futballistaként kezeljenek. Harminc múltam, a kapusoknál ez nem kor. Amibe most belefogtam, ma még nem több, mint kiegészítő projekt. Azzal, hogy két hete, tizenhat hónappal a térdszalag-szakadásom után visszatérhettem, lezárult egy időszak az életemben, mostantól újra Bogdán Ádám, a labdarúgó vagyok. A napjaimat az edzések és a meccsekre való felkészülések teszik ki, már nem hívogatom az öcsémet naponta négyszer, hogy na, mi a helyzet a biznisszel… Különben is: ő a főnök. Örülök, és büszke vagyok arra, hogy idáig eljutottunk, de nem győzöm hangsúlyozni, mostantól újra a foci az első. Immár minden percemet annak szentelem, hogy visszaküzdjem magam a legjobbak közé.

SÖRLAP

Red Viking: „Egy vörös lager, amely tiszta és üdítő ízével az esti meccsnézések vagy akár a napsütéses parkba való kiülések legjobb kelléke. Kétféle malátával és kétféle komlóval készült, hogy minél karakteresebb íze legyen, mégis csupán 4.3 százalékos alkoholfoka van.”

Gold Viking: „Az ideális világos sört zártuk palackba, ami ugyanúgy lehet a baráti összejövetelek motorja, mint a szabad ég alatti sörözések elengedhetetlen eszköze. Háromféle malátával készült, és hogy igazán különleges és friss legyen, még hidegkomlózva is lett. A rengeteg alapanyagnak köszönhetően mindez egy aranyló, 5 százalékos nedűben került az üvegekbe.”

Ha nem sérül meg, lehet, hogy a „vikingek” sehol nem lennének?
– Jó kérdés. Egy biztos, amikor felpolcolt lábbal feküdtem, volt időm eltöprengeni azon, mitévő legyek, ha már nem rúghatok labdába – vagy nem foghatom meg. A sors egyfelől elvett tőlem valamit azzal, hogy sokáig nem védhettem, másfelől adott is, hiszen belevághattam olyasmibe, amibe korábban nem. Nem szégyellem, azok közé tartozom, akik azt vallják, a sörivás gasztronómiai élmény, és miután a haverokkal már volt jó és kevésbé jó élményben is részem ezen a téren, arra jutottam, egy kísérletet megér. Most pedig azt mondom, egész jó lett a sör – és vele együtt a design is. Jó érzés kreálni, egyúttal adni valamit. Bármily furán hangzik, a terméket bemutató sajtótájékoztatóra is olyan alaposan felkészültem, mint egy mérkőzésre.

Mi lett a vége?
– Mintha nyertünk volna… Sokan azt mondták, megfordultak már számtalan médiarendezvényen, de ilyen jó hangulatún még nem vettek részt. Magunkat adtuk, talán azért. Annyit kijelenthetünk, hogy a névjegyünket leraktuk – most már van honnan előrelépnünk. Tudatosan építkezünk, a márkához hozzátartoznak majd ruházati termékek is, és nem titok, a sörök listáját is bővíteni szeretnénk.

Alkoholmentest is piacra dobnak?
– Hogyne, az lesz a Bébi Viking… Vagy a következő főzetbe belecsempészünk néhány fűszálat az Anfield Roadról – így születik meg a Green Viking…

A Red nem szorul magyarázatra.
– Hát nem. Ha valaki összeveti az öcsémmel, illetve velem a cég logóját, alighanem beugrik neki a hasonmás fogalma... Ha szabad hozzáfűznöm, nem csupán a külsőnket, az ízlésvilágunkat is maximálisan tükrözi – ezt ezúton is köszönjük a sörfőzők sörfőzőinek, Németh Antiéknak.

Egészségükre! – Bogdán Botond, Németh Antal és Bogdán Ádám a közös sörmárka igencsak vidámra sikerült budapesti bemutató sajtótájékoztatóján
Egészségükre! – Bogdán Botond, Németh Antal és Bogdán Ádám a közös sörmárka igencsak vidámra sikerült budapesti bemutató sajtótájékoztatóján

Már megint messzire kanyarodtunk a futballpályától.
– Szerintem nem annyira. A mögöttem hagyott csaknem másfél év után állítom, nem árt, ha valaki több lábon áll. Félreértés ne essék, nem akarok a megmondóember szerepében tetszelegni, egy másodpercig nem gondolom magam okosabbnak az átlagnál, csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy egy sérülés bármikor derékba törheti valakinek a karrierjét, és ha az érintett nem készül fel erre idejében, könnyen olyan mély gödörbe pottyanhat, ahonnan nem biztos, hogy ki tud mászni. A legtöbb profi sportoló megteheti, hogy félrerak, esetleg befektet valamibe – én megtettem. S ha már abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Angliában élek régóta, ráadásul a szigetországban lezajlott a kisüzemi sörfőző-forradalom, kézenfekvő volt, hogy ebbe vágok bele.

A Liverpoolnál hogyan fogadták, hogy a kapusuk sörgyártásba kezdett?
– A melwoodi edzőközpontban azért jó néhány emberhez eljutott a hír, némelyek be is jelentkeztek már kóstolóra, de ezen túlmenően a klubnál nem foglalkoznak azzal, ki mit művel a szabadidejében, magánügyként kezelik. Nem mellesleg: én is úgy vélem, hogy amíg nem megy a teljesítményem rovására, csak rám tartozik, mivel töltöm az időm az edzések és a meccsek között.

Az elmúlt tizenhat hónapra visszatérve: nem nyúlt hosszabbra a kihagyás, mint kellett volna?
– De, hosszabbra nyúlt. Jóval hosszabbra. Akadtak hibapontok a rehabilitáció során, ma már sok mindent másként tennék. A részletekbe azonban nem mennék bele, egyebek mellett azért, mert mára, lekopogom gyorsan, túl vagyok minden nehézségen.

CSALÁDBAN MARAD

Az úgy volt, hogy Bogdán Botond bekopogott Németh Antalhoz, és nemes egyszerűséggel közölte vele, hogy a testvérével együtt szeretnének egy jó lagersört, olyat, amit alkalomadtán maguk is szívesen megisznak. A Monyó sörfőzde egyik tulajdonosa rögvest jelezte, az ötlet nem rossz, ámbár nem a legjobb, mert sokan jönnek hozzájuk ezzel, ráadásul napjaink sörfogyasztása nem ebbe az irányba halad, ám Botond csak nem tágított.

„Tökös dolog volt, hogy végül belevágtak a lagerkészítésbe – emlékezett az egy évvel ezelőtti kezdetekre Németh Antal. Egyhamar kiderült, Ádámnak és Botinak határozott elképzelései vannak, nem egy megszokott, átlagos ízvilágra vágytak, tényleg jót akartak csinálni. Ma már kijelenthető, hogy sikerült. Ha az ember megnéz egy focimeccset, közben öt-hat sört is leguríthat. Ebből is el lehet fogyasztani annyit, de akkor a második félidőt már nem biztos, hogy látod…”

Érdemes mindehhez hozzátenni, hogy a hivatalos bemutatón az is kiderült, nemcsak fiú-, hanem lánytestvérek is alkothatnak finomat. Bogdán Ádám felesége tálalta fel ugyanis azokat a süteményeket, amelyek tetején a „vörös viking” lógójával ellátott ostya díszelgett. Tavaly Angliában, hogy, hogy nem, egy esős napon született meg az a gondolat, hogy Brigi és okleveles cukrász húga, Zsófi cupcake-készítésbe kezdenek, és az elképzelést sebtében tettek követték: decemberben már megnyílt a Jókai utcában található üzletük. Miközben a válogatott kapuvédő és párja a kislányukat neveli, mindketten családi vállalkozást vezetnek, Brigi éppenséggel az adminisztrációs munkát végzi: külföldi tanulmányait hasznosítva a marketingért és az értékesítésért felel.

Így is lehet, nem?

Annyit azért áruljon el, mi volt a legnagyobb gond?
– Különböző okok miatt nem erősödött meg kellőképpen a comb- és lábizmom, amit a térdem nem bírt el. Előfordult, hogy ennek következtében bedagadt – fájdalom, nem egyszer, de még csak nem is kétszer. A legkritikusabb időszakban még az is benne volt a pakliban, hogy újabb műtétre lesz szükség, hála az égnek, mielőtt az egyik orvos kimondta volna ez ügyben a végső szót, azt javasolta, várjunk két napot – mire eljött az „ítélethirdetés" ideje, lejjebb ment a duzzanat. Szóval, igen, többet hagytam ki, mint kellett volna, ám ezen már hiábavaló tépelődni. A lényeg, hogy felépültem, tudok futni, tudok játszani, tudok védeni, egyáltalán: tudok sportolni. Anélkül, hogy túldramatizálnám: nem mindig nézett ki úgy, hogy lesz visszaút.

Akar róla beszélni?
– Ha nem haragszik, nem annyira. Volt idő, amikor elkélt külső segítség is, de miután a gát átszakadt, már nem volt baj. Lassacskán minden láncszem a helyére került. Örülök, hogy újra itt vagyok.

Százszázalékos állapotban érzi magát?
– Most már igen. Főleg úgy, hogy minden szempontból hasznosan töltöttem pályafutásom legutóbbi tizenhat hónapját – is. Az élet lehetőséget adott nekem arra, hogy próbára tegyem magam a büntetőterületen kívül is, és ugyan még csak az út elején járok, úgy vélem, nem vallottam szégyent. Korábban irigykedtem azokra, akik a kreativitásukat előtérbe helyezve gyárthattak minőséget, és bár még véletlenül sem sorolom magam a „művészek” közé, azt legalább megtapasztalhattam, milyen érzés olyan emberekkel dolgozni, akik nagyot tudnak alkotni.

Azért Liverpoolban is akadnak ilyenek szép számmal, nem?
– Dehogynem! Ezért is áll a csapat ott, ahol.

Mégis elvágyódik…
– Az túlzás, hogy elvágyódom, de az igaz, hogy jó ideje érlelődik bennem a környezetváltás gondolata. Tizenegy éve már, hogy Angliába szerződtem, és bevallom, már a boltoni időszak vége felé bennem volt, hogy hasznomra válna, ha egy másik országban folytatnám. Csakhogy akkor futott be a Liverpool megkeresése, márpedig arra nem lehetett nemet mondani.

Figyelembe véve, hogy nem sok tétmeccsen védett a vörösöknél, felvetődik a kívülállóban: megbánta, hogy a ’Poolhoz igazolt.
– A felvetés alaptalan, óriási élmény és büszkeség, hogy a Liverpool kapusa lehetek. Más lapra tartozik, hogy a sztori kétségkívül megakadt. Most azt érzem, hogy új impulzusra lenne szükségem, szeretnék újra beleszeretni a futballba.

Nocsak, harmincévesen kiábrándult belőle?
– Ez azért erős megfogalmazás. Maradjunk annyiban, szerintem megérett a helyzet a változásra. Hogy aztán lesz-e lehetőségem erre, még nem tudom, én próbálom abba az irányba terelni a történetet. Ugyanakkor nyugodt vagyok, mert a szerződésem jövő nyárig szól, akkor sincs tragédia, ha maradok. Jóllehet jelen állás szerint legfeljebb a harmadik számú kapus lehetnék – erre a szerepre korábban sem ácsingóztam, és most sem ácsingózom. Szeretném megint úgy érezni magam a pályán, mint Boltonban. S nem azért, mert jó csávó vagyok, hanem mert tenni akarok a csapatomért. Meghatározó ember akarok lenni!

A kihagyás mennyire érződik a teljesítményén?
– Tizenhat hónap mégiscsak tizenhat hónap. Nem múlt el nyomtalanul a kényszerszünet, miután visszatértem, a Middlesbrough elleni tartalékbajnoki találkozón éreztem, hogy vannak olyan szituációk, amelyeket újra kell tanulnom. Az edzések nyilván segítenek ebben, a meccsek még többet segítenének, csak az a baj, hogy a második csapatnak nincs annyi mérkőzése, mint az elsőnek. Egy évig elvegetálhatnék a lelátón, a klub ugyanúgy utalná a fizetésemet, de az nem én lennék. Van egy értékrendem, minden fronton igyekszem ahhoz tartani magam. Bármit teszek, annak legyen értelme. A futballozásnak és a sörgyártásnak éppúgy, mint minden másnak az életemben.

A hússzoros válogatott kapus újra beleszeretne a futballba (Fotó: Nemzeti Sport)
A hússzoros válogatott kapus újra beleszeretne a futballba (Fotó: Nemzeti Sport)

Ami a focit illeti, jelen pillanatban mi hiányzik leginkább?
– Egy jelentős szint. Az edzéseket megint imádom, ezerrel hajt, hogy minden áldott nap a topon legyek, máskülönben kitömnek a klasszisok. Mint utaltam rá, volt egyfajta törés a karrieremben, de mára túl vagyok rajta. Megint az lebeg a szemem előtt, mint „fénykoromban”, el akarok érni valamit. Valami nagyot, valami emlékezeteset. Mint volt az első angliai meccsem a Boltonban, az első teljes szezonom ugyanott, az első válogatott mérkőzésem, az első liverpooli fellépésem. Most ismét keresem azt a bizonyos elsőt, meglátjuk, hol találom meg.

Nincs önben félsz?
– Egyáltalán nincs. Remekül érzem magam a bőrömben – a pályán és azon kívül egyaránt. Liverpoolban elképesztő körülmények között edzhetek, mondhatnám, hogy gyerekként erről álmodtam, csakhogy még álmodni sem mertem volna ilyesmiről. A magánéletben is nagyon boldog vagyok, a kislányom júliusban tölti be a hármat, ő maga a csoda.

Angliában, ugye, nyugodtan le lehet gurítani egy sört a meccs után?
– Ha hiszi, ha nem, már nem divat. Tíz éve az volt, az idősebb angol játékosok nem voltak szégyenlősek ezen a téren sem, de manapság már alig látni olyan futballistákat, akik a lefújást követően meginnának egy, uram bocsá’, két sört. Steril világ lett ez is.

Hogyan lesz ebből liverpooli rendelés?
– Majd fogadok Roberto Firminóékkal: ha az edzésen hárítom a lövéseiket, vesznek egy-egy rekesszel.

– S ha netán túljárnak az eszén?
– Akkor a cimboráknak jó nyaruk lesz…

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik