NB III: A Kecskemét az élvonalban is licencet kapott volna – Kuntics

BABJÁK BENCEBABJÁK BENCE
Vágólapra másolva!
2019.10.09. 13:45
null
Zoran Kuntics azon dolgozik, hogy az élvonalban is felfigyeljenek rá (Fotó: Szabó Miklós)
Az NB III Közép-csoportjában szereplő Kecskeméti TE nyáron kinevezett vezetőedzője, Zoran Kuntics jelenlegi csapatáról, a csapatépítés nehézségéről  és arról is beszélt, miért távozott Ózdról.

– Jó úton járnak?
– Érzésem szerint a Dabas elleni vasárnapi egy-nullás vereség ellenére is igen – felelte az 52 esztendős Zoran Kuntics, a Kecskemét, a Ferencváros, a Vasas és a Videoton korábbi csatára, akit nyáron neveztek ki az NB III Keleti csoportjában szereplő Kecskeméti TE edzőjének. – Az előző idényben a bentmaradás volt a cél, most az első négyben szeretnénk végezni. Ha megvalósul, a következő bajnokságban már a feljutást is megpróbálhatjuk.

– A körülmények megütnék a mércét a másodosztályban?
– Még az élvonalét is. Jó minőségű pályán edzhetünk, villanyfénynél játszhatunk, épülnek újabb műfüves és füves pályák. A klub az élvonalban is megkapta volna az induláshoz szükséges licencet.

– Előző idényben bajnoki címet szerzett az Ózddal a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei első osztályban. Nehéz döntés volt Kecskemétre költöznie?
– Több tényező is szerepet játszott a váltásban. Szabadkai születésű vagyok, a párom a mai napig ott él, Kecskemétről meg csak száz, és nem háromszázötven kilométerre fekszik az otthonom. Ózdról oda-vissza hétszáz kilométert jelentett hazamennem, s már nem vagyok annyira fiatal, hogy ezt ne érezzem megterhelőnek. Elmondtam az Ózd vezetőinek, hogy jól éreztem magam a klubnál, a közösen kivívott feljutást nem felejtem el, de a kecskeméti lehetőséget nem hagyhattam ki. Ezzel együtt szurkolok előző csapatomnak, követem az eredményeit, és biztos vagyok benne, hogy nem lesznek kiesési gondjai.

– Edzőként milyen taktikában, milyen stílusban hisz?
– Ezt mindig a keret határozza meg. Hiába erőlteti az edző kontrajátékot, ha nincsenek gyors játékosai. A taktikát a labdarúgókhoz kell szabni, nyáron tizenhárman érkeztek a Kecskeméthez, belőlük próbálok ütőképes csapatot kialakítani. Az első három hazai mérkőzésből kettőt elveszítettünk, utána azonban elindultunk felfelé a tabellán, s csak a PMFC, illetve vasárnap a Dabas otthonában kaptunk ki.

– Az építkezéshez elengedhetetlen a türelem, de az utóbbi hét évben egyik csapata követte a másikat. Dolgozott Szigetszentmiklóson, Ajkán, a SZEOL-nál, Salgótarjánban, Tiszafüreden és Ózdon.
– Az Ajkához és a SZEOL-hoz egyaránt idény közben írtam alá, s egyébként is többnyire akkor láttam munkához, amikor égett a ház, és csodára volt szükség. Megpróbáltam segíteni, de csodára csak a varázslók képesek. Az ózdi munkám némileg más volt, úgy voltam vele, ha megye egyes szinten sem vagyok képes bajnokságot nyerni, inkább abbahagyom az edzősködést. A Kecskemétnél most más a helyzet, a nyáron én vezényeltem a felkészülést, a játékosok többsége a kérésemre érkezett a csapathoz, ez talán először fordult elő edzői pályafutásom alatt.

– Hol látja magát hosszú távon?
– Nem tudom, mennyire tervezhet hosszú távra egy edző, inkább álmai lehetnek, mintsem tervei. Szeretnék több évig Kecskeméten dolgozni, de a mai labdarúgásban már ez is bátor kijelentésnek számít. Gondoljunk bele, a KTE kétezertizenöt tavaszán még az élvonalban szerepelt, ősszel azonban a Bács-Kiskun megyei első osztályban találta magát. Hiába nyert Magyar Kupát kétezertizenegyben, négy esztendővel később összedőlt minden. A történtek miatt a vezetőség is inkább lépésről lépésre tervez, és hozzám is ez a felfogás áll közel.

– Szeretne az élvonalban dolgozni?
– Természetesen vannak ilyen ambícióim, de tisztában vagyok a lehetőségekkel. Nehéz odaférni az NB I-es csapatokhoz, képzett szakemberek irányítanak, ezért csak annyit tehetek, hogy dolgozom tovább, próbálok sikereket elérni, hátha majd feltűnik valakinek.

KUNTICS A FRADIRÓL ÉS A KANDI KAMERÁRÓL

Zoran Kuntics Szabadkán, az akkori Jugoszláviában született, ahol fiatalon világossá vált számára, hogy a labdarúgás felé veszi az irányt. A szakember karrierje elején egy komoly sérüléssel bajlódott, majd megjárta Dél-Koreát is játékosként. Végül 1994-ben került be a magyar labdarúgás vérkeringésébe, először annál a klubnál futballozhatott, amelyhez jelenlegi munkaszerződése is köti. Kuntics kemény munkája meghozta a sikert számára, a székesfehérvári NB I-es kitérő után, 1995-ben a Ferencvároshoz került, és megtapasztalhatta a Bajnokok Ligája hangulatát is, sőt még gólt is szerzett a sorozat selejtező szakaszában.
„Nagyon jó csapat volt az a Fradi, ráadásul nem is volt annyi külföldi, mint most. Én azt gondolom, hogy a magyar identitást mindenképpen meg kellene tartani, ha rajtam múlna, biztosan bevezetnék erre valamilyen szabályt. Öten voltunk külföldiek akkor a Fradiban, a többiek magyarok, sokan az utánpótlásból, akik mind jó játékosok voltak. Megvolt egy jó mag, valamint a hangulat, hiszen egy bajnoki cím után volt a csapat. A körítésről annyit, hogy a nyári előkészületi meccseken kétezer ember is összegyűlt akár, de ötszázan egy sima edzésen is kint voltak. Ami a selejtezősorozatban szerzett gólomat illeti, a fiam mindig ezzel jön, hogy apa te egy egygólos csatár vagy. Én mindig kijavítom, hogy kettő, mert amikor a BVSC-vel játszottunk, mely akkor nagy riválisunk volt, akkor is az én gólommal nyertünk. Én nem is tipikus csatár voltam, jobban szerettem előkészíteni, kiszolgálni. Ki akarna egy ilyen csapatból elmenni? Nem is volt ajánlatom, de lejárt a szerződésem. Amikor elkezdtünk tárgyalni, akkor megkérdeztem, hogy a kandi kamera hová van elrejtve? Mert húsz százalékkal kevesebb összeget kínáltak fel, alku lehetősége nélkül. Akkor a Fradi rengeteg pénzt keresett, de azt mondták, az a pénz elfogyott, kevesebb van. Ebbe nem akartam belemenni, így nem maradt választásom. Jött egy ciprusi ajánlat, így váltottam”
áll az interjúban, amit Kuntics a kesport.hu oldalnak adott.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik