Dzurják József 2010 októberében újjászületett (Fotó: Dömötör CSaba)

 

Találós kérdés is lehetne: ki az a korábbi nagyszerű labdarúgó, aki legszebb éveit a Ferencvárosban töltötte, március 2-án van a születésnapja, ugyanakkor 2010 óta egy másik időpontban, október 18-án is ünnepel?

Rendben, sok kapaszkodót nem adtunk, ezért segítünk: Dzurják Józsefről van szó, aki jó egy hónappal ezelőtt lett 58 éves, ám lassan tíz esztendeje egy őszi nap a második születésnappal ér fel neki. A Ferencváros (korábban a DVTK, később a Vác FC-Samsung) gólerős támadójáról 2009-ben derült ki, hogy leukémiás, egy évvel később, 2010. október 18-án csontvelő-átültetésen esett át.

Akkor hosszú időn keresztül egy sterilszoba jelentette neki a mozgásteret, így ha valaki, ő tényleg tud arról beszélni, milyen, amikor valaki nem találkozhat a szeretteivel, és többek között futball nélkül (is) kell élnie az életét.

„Decemberben már tíz éve volt annak, hogy a Sportkórházban összefutottam egy ismerős doktorral, és arra kértem, csináljunk egy általános kivizsgálást, többek között azért is, mert éveken keresztül külföldön dolgoztam – emlékezett Dzurják József.Miután ez megtörtént, azt mondta, nem tetszenek neki a leleteim, menjek be a László kórházba. Így tettem. Ott megkérdezték, milyen programom van a hétvégére, mire azt feleltem, edzőképzésre mennék, ők viszont közölték: nagy baj van, szó sem lehet róla, azonnal benntartanak! Rögtön egy igen erős kemoterápiás kezelést kaptam, és mert jó volt a fizikai állapotom, meghozta a remélt eredményt, így áprilisban hazaengedtek. Újra futballozhattam, rendszeresen jártam kontrollra, majd augusztusban kiderült, hogy csontvelő-transzplantációra van szükségem. A nővérem volt a donor, október tizennyolcadikán került sor a beavatkozásra, ez lett a második születésnapom. Utána öt hétig sterilszobában voltam, majd amikor hazamehettem, ott is steril körülmények között kellett léteznem, mégpedig száz napon keresztül. Szerencsére jól vagyok, igaz, kontrollra rendszeresen járok, és igen, a mostani időszakban azért eszembe jut, voltam én a jelenleginél rosszabb helyzetben is.”

Dzurják „Csöpi” az NB II-es Kazincbarcika másodedzőjeként futott neki a bajnoki idénynek, ám miután Gálhidi Györgytől elköszöntek a klub vezetői, az utolsó két őszi bajnokin már megbízott edzőként dirigált, majd vezetőedzőnek nevezték ki. A tavaszi szezont három döntetlennel kezdte az együttessel, majd két vereséget szenvedett, a listavezető MTK elleni 3–1-es győzelem viszont megmutatta, igenis odaérhet az első tíz közé a 14. helyen álló Barcika.

„Ugyanolyan rosszul viselem a mostani helyzetet, mint bárki más, nagy csapás ez a járvány mindenkinek, de valahogy együtt kell élni vele – folytatta Dzurják József. – Rosszkor, talán a legrosszabbkor jött nekünk, hiszen összeállt a csapat, borzasztóan hiányzik a napi munka a srácokkal. Korábban rengeteg sérültünk volt, és ha nincs együttműködés a DVTK-val, a Vasas ellen egy felnőtt és egy ifijátékost tudtam volna leültetni a padra – azóta viszont »kiegyenesedtünk«, az MTK és a Vác elleni győzelem után arra készültünk, hogy az ugyancsak élcsapat Budafokot is elkapjuk. Hogy mivel telnek a napjaim? A bázis Miskolcon van a páromnál, természetesen próbálom betartani, amit be kell, már csak azért is, mert nekem fokozottan vigyáznom kell magamra. Szerencsére nagyon rég nem voltam beteg, de figyelek magamra, és legfeljebb bevásárolni ugrom el, esetleg egy kicsit a parkba mozogni, amikor kihalt a környék. A játékosokkal egy applikáción keresztül tartom a kapcsolatot, hetente kapják az edzésprogramot, hogy szinten tartsák magukat. Arra készülünk, hogy befejezhetjük az idényt, de ilyen helyzetben még sohasem voltunk, bizonytalan, mit hoz a jövő.”