Jöhet vihar, Zalaegerszegen akkor is kék az ég

A szombati ragyogó májusi napsütést gonoszul elűző vasárnapi hidegfront és az azzal érkező jeges szél sem tudta megakadályozni, hogy a május 12-i vasárnap Zalaegerszeg és az egerszegi futball nagy ünnepe legyen. Egy nappal a várossá avatás 134. évfordulója előtt új sportkomplexumot avatott a ZTE, leleplezték a 2016-ban elhunyt atléta, majd legendás erőnléti edző, Simon Balla István emléktábláját, illetve az utolsó hazai bajnoki mérkőzésen, a Monor elleni találkozón megünnepelték a klubtörténet első NB II-es bajnokcsapatát (arról nem is beszélve, hogy egyben az ősi rivális Haladás szombaton biztossá váló kiesésére is emlékeztettek mindenkit a szurkolók egy külön rigmussal).

„Én itt még salakon futballoztam, és amikor a térdünkről lejött a bőr, egyszerűen visszatapasztottuk szigszalaggal, és úgy játszottunk tovább. Mindezt csak azért mondtam el, hogy érzékeltessem, mennyit változott a világ” – fogalmazott ünnepi beszédében Vigh László, a térség országgyűlési képviselője.

És valóban, a tavalyelőtt átadott ZTE Aréna melletti területen végigpásztázva a tekintetünket kifogástalan feltételeket, európai igényeknek megfelelő színvonalat láthatunk. Több edzőpálya megújult, több újonnan készült el, van, amelyiken most cseréltek műfüvet. Rendelkezésre áll két természetes füves nagypálya húszezer négyzetméteren, a sportkomplexumhoz tartozik további két természetes füves nagypálya, két műfüves pálya és egy-egy háromnegyedes műfüves és természetes füves. Az igazi kuriózum pedig az újonnan átadott, kétezer négyzetméteres atlétikai-technikai erősítőpálya lépcsővel, futódombbal, a legkorszerűbb fejlesztő eszközökkel – Végh Gábor tulajdonos tájékoztatása szerint ilyen Európában csak az Ajaxnál van.

Az atlétikai fejlesztőpálya a magyar bajnok gátfutó, országos csúcstartó atléta, majd több sportágban erőnléti edzőként dolgozó, 2014 és 2015 között a ZTE-nél is munkálkodó Simon Balla István álmait követve, az ő szellemiségét megőrizve készült el. A 2016-ban elhunyt szakember emléktábláját Végh Gábor tulajdonos Simon Balla István családtagjaival közösen leplezte le: „Szeretnénk, hogy amikor ifjúsági játékosaink edzésre menet ránéznek az emléktáblára, eszükbe jusson az az áldozatos munka, amely révén Simon Balla István másodperceket javított a sportolók gyorsaságán, vagy az, hogy milyen kőkemény munkával fejlesztette az erőnlétüket.”

A megható emlékezés és a sportcentrum átadásának ünnepélyessége után pedig meg lehetett élni a jelen örömét is.

„Ez is elérkezett végre, kiböjtöltük! – mondta a mérkőzés előtt a bajnoki címet ünneplő beszédében Végh Gábor (akit Balaicz Zoltán polgármester kitüntető díszoklevéllel lepett meg a térség sportjáért végzett erőfeszítéseiért), pezsgős poharát a magasba tartva. – Öt év kemény munkája van ebben. Nehéz helyzetben vettük át a klubot, és most itt vagyunk, az élvonal küszöbén. Mindannyiunk közös érdeme ez, de ugyanilyen kemény munkára lesz szükség a továbbiakban is, hiszen most kezdődik a történet második része.”

Valóban rendkívüli, amit a ZTE ebben az idényben véghez vitt. Az előző bajnokságban csak a 14. helyen végzett a kék-fehér együttes, majdnem kiesett, két ponton múlt. Az új idényt sem kezdte magabiztosan, az első három meccséből csak egyet nyert meg, sokáig a harmadik és az ötödik hely között mozgott.

Ám a tavaly nyáron sportigazgatónak kinevezett Sallói István és az idény közben a kispadon Nagy Tamást váltó Dobos Barna munkája kezdett beérni. Először a 12. fordulóban állt élre a ZTE, majd hosszú hetekre a Gyirmót visszavette az első helyet, de amikor a 28. fordulóban visszaelőztek a zalaiak, többé már nem adták át a pozíciót. Május elsején, a Cegléd elleni 2–1-es győzelemmel matematikailag is bizonyossá vált, hogy hét szűk esztendő után Zalaegerszegnek újra NB I-es csapata lesz, majd az azt követő fordulóban a Budafok elleni 4–1-es siker már azt jelentette, mindezt a második vonal bajnokaként éri el.

A Monor elleni mérkőzés tehát már a bajnoki aranyérem megünneplésének jegyében telt, a pályára vonuló csapatokat tűzijáték, lángcsóva, füst, hanggránát fogadta. A zalaegerszegi futballmúlt több neves alakja is megjelent a lelátón, láttuk – a teljesség igénye nélkül – Gellei Imre volt szövetségi kapitányt, aki két ízben is, 1983 és 1986, illetve 2004 és 2005 között irányította vezetőedzőként a csapatot; Szőcs Jánost, annak a csapatnak az edzőjét, amely 1972-ben először jutott fel a legmagasabb osztályba (és Szőcs János nevét viseli a ZTE akadémiája is); vagy éppen a 28-szoros válogatott Péter Zoltánt, aki Zalaegerszegről lett válogatott és vb-résztvevő.

A mérkőzésen sokáig kevés esemény történt, de a hazaiak minden jó megoldását, próbálkozását lelkesen megtapsolta az időjárás viszonytagságaival is dacoló, hűséges közönség, amely hét évet várt a feljutásra. Ettől függetlenül Miroszlav Grumics berúghatta volna két nagy helyzete közül az egyiket, de miután mindkettőt elhibázta, vezetést szerzett a Monor Farkas Norbert szöglet utáni fejesével. Még a szünet előtt egyenlített a bajnokcsapat Bedi Bence találatával, a fordulás után pedig nem sokkal már vezetett is: Bobál Gergely lőtt ballal a jobb alsó sarokba a kapufa segítségével. A 64. percben aztán már kezdett igazi gálahangulat kerekedni, amikor Kocsis Gergő Bence lőtt kilenc méterről a jobb alsó sarokba, 3–1-re növelve a kék-fehérek előnyét.

A jókedvet az sem tompította, hogy Hunya Krisztián a hajrában szépített, mert maradt a 3–2. Jöhetett a kupaátadás, a tűzijáték, a konfettieső (amely a hatalmas szélben konfettiviharrá változott) és a Queentől a We are the champions.

„Egész évben ezért dolgoztunk, nagyon boldog vagyok, hogy célba értünk – mondta a lefújás után lapunknak Bobál Gergely, a ZTE csatára. – Végig bíztam benne, hogy megnyerjük a bajnokságot, ezért is szerződtem ide. Szerintem nem meglepetés az elsőségünk, nekünk volt a legjobb keretünk, a legjobb szakmai stábunk és a legjobb vezetőségünk, nem is beszélve a szurkolóinkról. Amikor legyőztük a Dorogot, riválisaink pedig mind botlottak, már éreztem, meglesz ez, attól fogva megnőtt az önbizalmunk. A nyáron lejár a szerződésem, de szeretnék itt maradni, várom már a felkészülést az NB I-es idényre.”

Sallói István sportigazgató előzetesen nem vette ilyen biztosra az aranyérem megszerzését: „Erre nem lehetett számítani, inkább csak abban bíztam, hogy versenyben lehetünk a feljutásért, és összeáll egy olyan csapat, amely a következő idényben jó eséllyel pályázik a feljutásra – fogalmazott. – A Gyirmót elleni két győzelem kulcsfontosságú volt, de a tavasszal már látszott, hogy a miénk a legkiegyensúlyozottabb csapat. Dobos Barna nehéz helyzetben vette át a csapatot, nagy nyomás alatt kellett dolgoznia, de nem csalódtunk, bár elődje, Nagy Tamás érdemeit sem lehet elvitatni. Van egy erős magja a csapatnak, a nyáron szeretnénk hozni öt-hat jó játékost erősítésnek, és most már külföldi futballistákat is igazolhatunk, szétnézünk azon a piacon is, mert célunk, hogy tartósan megvessük a lábunkat az élvonalban.”

LABDARÚGÓ NB II, 37. FORDULÓ
ZTE FC–MONOR 3–2 (1–1)
Zalaegerszeg, 2856 néző. Vezette: Berényi Tamás (Máyer Gábor, Legeza László)
ZTE: Szemerédi – Bolla, Lesjak, Devecseri, Gergényi – Kocsis G., Kiss M. (Vojnovic, 71.) – Barczi, Grumics (Bobál G., 37.), Bedi – Novák Cs. (Farkas B., 70.). Vezetőedző: Dobos Barna
MONOR: Bozsó – Bori, Fülöp N., Karacs (Sági, 84.), Szerencsi – Lázár Zs. (Ficsor, 78.), Kovács B. (Haragos, 62.) – Palincsár, Hunya, Farkas N. – Tóth B. Vezetőedző: Horváth Dávid
Gólszerző: Farkas N. (0–1) a 42., Bedi (1–1) a 45., Bobál G. (2–1) az 50., Kocsis G. (3–1) a 63., Hunya (3–2) a 82. percben
MESTERMÉRLEG
Dobos Barna: – Nagyon örülök, hogy győzelemmel búcsúztunk a közönségünktől, és sikerrel ünnepelhettük a bajnokcsapat köszöntését.
Horváth Dávid: – Gratulálok a Zalaegerszegnek, megérdemelten lett a legjobb. Vereségünk ellenére jól játszottunk, ha jobb százalékkal használjuk ki lehetőségeinket, ponttal távozhattunk volna.

Feljutott a ZTE és a Kaposvár, kiesett a Cegléd, a Mosonmagyaróvár és a Monor.