Demjén Patrik biztos pont a zalaegerszegiek kapujában (Fotó: Meder István)

 

Öröm az ürömben, hogy a koronavírus miatt legalább a családdal ünnepelhette a születésnapját – nem mostanában volt erre példa Demjén Patrik életében.

„Rendhagyó születésnap a mostani – mondta lapunknak Demjén Patrik, a Zalaegerszeg kapusa, aki vasárnap lett 22 éves. – Ahogyan visszagondolok, az elmúlt tíz évben most fordult elő először, hogy odahaza, Dorogon, családi körben fújhattam el a gyertyát a tortán. Ilyenkor, március vége felé ugyanis rendre valamelyik válogatottal futballoztunk valahol. Furcsa, hogy ennyi időt otthon töltünk, de legalább sokat beszélgethetünk, kirakózunk, játszunk, elfoglaljuk magunkat. Azt persze huszonkét éves fejjel is furcsa megélni, hogy már-már természetessé vált, maszkban és kesztyűben járnak az emberek, akik még távolságtartóbbak lettek. Az utcák kihaltak, sehol senki, borzalmas látni, reméljük, hamarosan véget ér.”

Klasszikus pihenő természetesen a ZTE játékosainak sincs, egyéni edzésterv alapján készülnek.

„Egyénileg folytatjuk a munkát, meglátjuk, miként alakul később a helyzet. Nekünk különösen rosszkor jött a kényszerszünet, hiszen az utóbbi három bajnokin hét pontot szereztünk, legyőztük a Mezőkövesdet és a Debrecent, míg a Ferencvárossal ikszeltünk. Hiányzik a futball, a védés, a játék, de nyilván ez az érzés mást is gyötör.”

Első NB I-es idényében összességében jól teljesít – a ZTE az MTK-tól vette meg tavaly nyáron, de 2018 januárja és 2019 júniusa között az NB II-es Budaörsi SC-ben szerepelt kölcsönben.

„Kíváncsi voltam, mire leszek képes egy osztállyal feljebb, s nem tagadom, többre tellett magamtól, mint amire számítottam: magabiztosabban teljesítek. Persze akadtak hibáim, de az idő múlásával megpróbáltam ezek számát minimálisra csökkenteni. Lábbal is bátrabban hozom játékba a labdát, ettől sem tartok már annyira, sokat léptem előre. Érzem magamon, hogy fejlődök, örülök, hogy hamar megtaláltuk az összhangot Vlaszák Géza kapusedzővel – óriási a rutinja, sokat tanulhatok tőle.”

Ez meg is mutatkozik a fiatal kapus teljesítményén – de melyik bajnokijára emlékszik vissza a legszívesebben?

„Bár hazai pályán egy-nullára kikaptunk a Honvédtól, azon a meccsen nagyon jól ment a védés, de említhetném a kövesdi kettő-egyes bravúrt, vagy amikor Felcsúton nyertünk egy-nullára. Az élvonalban észnél kell lenni, mert pillanatok alatt kihasználja az ellenfél, ha hibázunk – például a Fehérvár ellen vezettünk kettő-nullára, ám a hosszabbításban mi örülhettünk, hogy egyáltalán szereztünk egy pontot. A Ferencváros ellen még ez sem jött össze, a nyolcvannyolcadik percben vezettünk egy-nullára, mégis kikaptunk. Ilyen hibákat nem követhetünk el a jövőben, s akkor elmozdulhatunk az utolsó előtti helyről!”

Ehhez persze továbbra is szüksége van a csapatnak a kapus jó teljesítményére – hat tizenegyesből csak kettőt értékesítettek ellene a próbálkozók.

„Egyszer a kispesti Davide Lanzafame talált be büntetőből, egyszer a kövesdi Cseri Tamás, s négyszer nem sikerült gólt szerezni ellenem tizenegyesből. Az első megérzés a legfontosabb, arra hallgatok, ha ez nem olyan erős, a következő lépésben használom a saját fegyveremet. Hogy mi az? Természetesen titok – még elolvassák az ellenfelek tizenegyesrúgói…”