Vincze Ottó: Miközben nagy volt a feszültség, a zrika is belefért

„Megesett, hogy csak az ablakon át tudtam elhagyni az öltözőt egy Újpest–Fradi után…”
Amikor a párosítás szóba kerül, Vincze Ottóból is előtörnek az emlékek. Azok után, hogy lapunk csütörtöki számában az újpestiek korábbi kedvence, Véber György beszélt arról, hogyan emlékszik vissza azokra az időkre, amikor ő is játszott a derbiken, most a vendég zöld-fehéreket képviselő 44 éves, korábbi 11-szeres válogatott játékost faggattuk.

„Az első derbim még a régi Népstadionban egy kettős rangadó volt – emlékezett Vincze Ottó. – Tizenkét éves voltam, a Fradi serdülőivel előmeccset játszottunk a BVSC ellen, de csak az akkoriban kapható tornacipőben játszhattunk, hogy kíméljük a gyepszőnyeget. A »dorkóban« csúszkáltunk, ám az élmény hatalmas volt, főleg úgy, hogy a gólszerzők neve felkerült az eredményjelző táblára – az enyém, azt hiszem, háromszor is, de ezt ne vegye dicsekvésnek… Mi voltunk aztán a labdaszedők, néhány lépésre a pályától néztük a nagyokat. Aznap minden gyerkőc úgy ment haza, hogy futballista akart lenni, és felnőttként is abban a stadionban futballozni.”

És ez Vincze Ottónak meg is adatott, igaz, mire részt vehetett a derbin, már nem voltak kettős rangadók.

„Amikor visszatértem a Fradiba, akkor jutottunk be a BL-csoportkörbe, s a szezon elején fogadtuk az Újpestet, Nyilas Elek tizenegyesével, s Zoran Kuntics szép góljával simán nyertünk – mondta Vincze Ottó. – Aztán Újpesten volt egy mérkőzés, amelyen megdobáltak minket kövekkel, a régi játékoskijáró épp a lila-tábor közelében volt, végül az öltözőt is alig lehetett elhagyni. A rendőrök az öltöző ablakán tereltek ki minket a buszhoz.”

Abban az időben lovas rendőrök rohamáról, utcai kergetőzésekről, verekedésekről szóltak a hírek a meccs kapcsán, arról, hogy az ellenfél szurkolói miként tudják megközelíteni a stadiont.

Persze azért a futball volt a legfontosabb: győzelemből és vereségből is jutott, Vincze Ottó játszott azon az 1–1-es bajnokin 1998 tavaszán, amely az Újpest máig utolsó bajnoki címét jelentette.

„Óriási volt a rivalizálás, de a játékosok tisztelték egymást, nem voltunk rosszban az újpestiekkel – magyarázta Vincze Ottó. – Az más kérdés, hogy a húsz évvel ezelőtti Újpest összeállítását bármikor elmondom, de a maiakét, nos, az már nehezebben menne. Ezer emlékem van, még az is megesett, hogy egy gyors kontra közben a mellettem futó Ábrahám Attila játékvezető odaszólt: »Ottó, sprinteljen, még a végén lehagyom.« Miközben nagy volt a feszültség, a zrika is belefért.”

Az esélyek szombaton a Ferencváros mellett szólnak, az egykori középpályás szerint több mutatóban is a zöld-fehérek tűnnek jobbnak, de ettől még nincs lefutva a rangadó.

„Évek óta tiszteletre méltó az újpesti szakmai munka – mondta Vincze Ottó. – Nebojsa Vignjevics kerete folyamatosan változik, mégis élvezetes futballra törekszik. Novothny Somát régóta figyelem, tehetséges csatár, kérdés, tudja-e semlegesíteni a Fradi védelme.”