Az MLSZ fegyelmi bizottságának főleg az elmúlt néhány héten, de általában a legutóbbi idénykezdet óta hozott döntései enyhén szólva aggasztó irányba mutatnak. A mérkőzések ellenőreinek hallása közötti különbségek, a más és más esetek szubjektív és szelektív, de mindenképp kreatív jegyzőkönyvezése, a kettős mérce – szemet szúró. Hosszasan lehetne írni arról, hol és mennyire lóg ki a lóláb. S mostanra egyre gyakoribbak a zárt szektoros és a zárt kapus büntetések.

Fontos időben és határozottan jelezni, a zárt kapus, a zárt szektoros büntetés, azaz a felelősség elkenése rövid távon könnyűnek tűnő megoldás, de hosszú távú hatását tekintve veszélyes és ártalmas gyakorlat.

Mi, magyarok, a Benes-dekrétumok óta igen érzékenyek vagyunk a kollektív bűnösség és büntetés kérdésében. Valahogy nehezen viseljük el, ha csak azért, mert magyarok vagyunk, vagy csak azért, mert bal- vagy jobboldaliak vagyunk, esetünkben pusztán azért, mert Újpest-szurkolók vagyunk, néhány kétségkívül renitens, a szabályokat felrúgó alak miatt mindnyájunkat megbüntessenek.

Az MLSZ legutóbb két zárt kapus mérkőzést rótt ki penitenciaként az Újpest szurkolótáborára (ebben az idényben egyébként már összesen ötöt). Nem az egyébként névre szóló jegyet vásároló, rasszista huhogókra, nem a vécédeszkát pályára hajítóra (hogy ez egyébként a címerügy miatti tiltakozás egyértelmű „szemléltetőeszköze” volt, attól tekintsünk el), hanem minden Újpest-drukkerre. Továbbá mind az öt alkalommal a vendégcsapatok szimpatizánsaira is.

A gyakorlat azért is káros, mert miközben illetékeseinek nyilatkozatai szerint a szövetség azt tűzte ki célul, hogy minél több embert csalogasson ki a stadionokba, hogy visszahozza a mérkőzések régi hangulatát, eseményjellegét, a mindenkire vonatkozó retorziók éppen az ellenkezőjét eredményezik: egyszerűen egy tollvonással kitiltják az összes szurkolót, a hazai meccsekre kíváncsi érdeklődőt.
A futballhuliganizmus nem új keletű, még Magyarországon sem. Már az 1920-as években is jegyeztek fel eseteket, amikor a mérkőzések alatt vagy után kisebb-nagyobb balhék voltak.

Igaz, akkoriban szórványosan fordult elő ilyesmi, és később sem süllyedtünk az angol szurkolás szintjére. Mert ami Angliában ezen a címen sokáig ment, az aztán tényleg minősíthetetlen volt. Ott meg tudták oldani a kérdést, mára szinte alig van rendbontás, mert tudják, hogy a regisztráció, a biztonsági kamerák erdeje mellett a szigorú szabályok megszegése kitiltást  eredményezhet – nem csupán egy-két meccsről, hanem az összesről, az egész országban –, továbbá súlyos pénzbírságot, sőt akár börtönt is. Az egyénnek, nem a teljes tábornak. És ez nagyon fontos különbség.

Ha tehát valaki Angliában renitenskedni akar, azzal kell számolnia, hogy örökre búcsút mondhat a lelátónak, és a jövőben valamelyik kocsmában dobálhatja a pisztáciahéjat a padlóra, ha meccset akar nézni. S persze tíz másik jelentkezik azonnal a megüresedő helyére a nézőtéren.

Ehhez azonban tömött lelátók kellenek. Azt pedig számos módon lehet elérni. Stadionbezárásokkal biztosan nem. Úgy érzem, mintha nem lenne erre megfelelő koncepció. Telt házakat akarunk, de a legkisebb szabálysértést is a legsúlyosabb szankcióval sújtjuk. Nem egyénileg, kiemelve és jó modorra szoktatva az elkövetőket, hanem egységesen az egész tábort büntetve. A nyolcvanas aggastyántól kezdve, aki még látta Zsengellért, Szuszát, Benét is a pályán, az egészen kicsi gyerekekig, akik a futball iránti szeretetet otthonról hozták. Hangsúlyozom: MINDENKIT MEGBÜNTETNEK. Még az ellenfél szurkolóit is, akiknek aztán tényleg semmi közük az egészhez, mert csak a következő találkozóra (lennének) hivatalosak.

Én magam is ott voltam a Honvéd elleni idegenbeli találkozón, 200-250 lila-fehér drukkerrel együtt. Elenyésző részük, számomra nagyon is elítélendő módon, rasszista huhogással rontotta a hangulatot. Tudják, mi lett az eredmény? Nem a huhogók, a néhány ember eltiltása a következő egy-két-három meccstől, hanem a zárt kapuzás. A Szusza Ferenc Stadionban. Hazai pályán. Pár ember miatt több ezer Újpest-drukker a lelátón kívül rekedt a saját arénában játszott meccsen. Például az az újpesti díszpolgár is, aki ott sem volt Kispesten. Például én is, a barátom és a fia is, pedig mi nem huhogtunk, hanem a meccsre figyeltünk.

De nem. Nem lehet mindent az ultrákra fogni. Az említett vécédeszka is a B-, azaz a családos szektorból repült a pályára, nem közülük. Azt hiszem, a rendszer alapvető tévedése az, hogy az MLSZ teljesen félreérti a szerepét: ezekkel a kollektíven alkalmazott szankciókkal felnőtt embereket akar egyénenként megnevelni. Ezzel nemhogy érdemi eredményt nem ér el, de az igazságtalanság miatt még több embert taszít el a hazai focitól.

Nem hiszem, hogy Csányi Sándor, a szövetség jelenlegi elnöke egyetértene ezzel a gyakorlattal, egyszerűen nem illik bele abba a képbe, amelyet a nyilatkozataiban oly sokszor lefestett. Kritizáltam sokszor a szervezet észszerűtlen, a szurkolói kártyával kapcsolatos rendelkezéseit, amelyek sokszor tűntek szélmalomharcnak, de a végén győzött a józan ész. Kiderült, hogy az építő kritikának előbb-utóbb van hatása. Most is határozottan állítom, a jelenlegi módszer ahhoz vezethet, hogy szépen lassan kikopik a közönség a lelátókról, mert feladja a küzdelmet.

Ez senkinek sem érdeke, főleg nem az MLSZ-nek, amely, mint említettem, épp azt célozta meg, hogy az NB I-es mérkőzéseken jelentősen emelkedjék a nézőszám. Ennek érdekében születtek-születnek a rendbontásokkal kapcsolatos szabályozások, ám a nagy igyekezetben a gyereket is kiöntik a fürdővízzel együtt.

A sportpolitika milliárdokat költ a látványsportokra, elsősorban a labdarúgásra, abban a reményben, hogy a kulturált, korszerű, kényelmes stadionokba szívesebben jár ki a néző. Mindeközben az MLSZ átgondolatlan és igazságtalan büntetőrendszerével kontraproduktívvá teszi az egészet, mert hiába a sok új vagy felújított, kibővített, modernizált aréna, ha a nézők tömegeit kitiltják onnan csak azért, mert a hibás koncepció miatt valamiért nem tudják kiszűrni a notórius rendbontókat. Az üres stadionok pedig tovább gerjesztik a társadalomban kialakuló futballellenességet és stadionfóbiát.

Az üresen tátongó lelátók ugyanis nem igazolják a törekvéseket, legyenek bármilyen jó szándékúak és előremutatóak is.

Állítom, hogy nemcsak igazságtalan, de alkotmányjogi kérdéseket is felvet az ártatlanokat is sújtó eljárás. Vagy ha valóban ez a követendő gyakorlat, akkor ne álljunk meg a stadionoknál. A minap egy boltban lopott valaki. Nosza, zárjuk be az egész üzletet, mert ha egy vásárló nem tartja be a törvényt, bűnhődjön minden vevő. Ha egy gyerek az iskolában berúgja labdával az ablakot, a legjobb, ha minden diák intőt kap, mert olyan helyen, ahol nem tartják be a házirendet, megtorlást kell alkalmazni. Ha valaki bliccel a BKV-járaton, az összes utasnak le kell szállnia. Rend a lelke mindennek!

Nemrégiben láttam néhány srácot, akik nem ott vásárolt dobozos üdítőt csempésztek be a moziba. Nem is értettem, miért nem küldtek ki mindenkit a teremből. Pedig ki van írva, hogy ilyesmi tilos. Ugye, ilyenkor az a minimum, hogy megszakítják a vetítést. Ha pedig egy gyorsétteremben felpofoz a biztonsági őr, egyértelműen az a helyes eljárás, ha valamennyi, az országban bárhol dolgozó kollégája fizetéséből levonnak kétheti bért. A biztonság kedvéért! Feltételezve, de nem megengedve, ha valaki kifoszt egy bankfiókot, akkor az lenne a legjobb, ha másnap, sőt akár egész héten ki sem nyitna, bűnhődjön az összes ügyfél, mert nem vetették ki maguk közül a renitenskedőt!

Az MLSZ szerint és eddigi gyakorlata alapján tényleg ez lenne a megoldás?

Persze hogy nem! Ezt normális ember nem gondolhatja!

Soha többet zárt kaput!