Rebrov: Leülünk Kubatov Gáborral és egyeztetünk a játékosok jövőjéről

FTC–DVSC 2–1

SZERHIJ REBROV, az FTC vezetőedzője

– Mennyire volt fontos, hogy győzelemmel búcsúzzanak saját közönségüktől?
– A mostani találkozó olyan volt, mint az Újpest elleni derbi, a szurkolók és a presztízs miatt fontos volt a három pont. Jó meccset látott a közönség, az utolsó tizenöt-húsz percben igazi csapatként futballoztunk, és megérdemelten nyertünk.

– Csonka András, valamint Isael teljesítményéről mi a véleménye?
– Ami Csonka Andrást illeti: keményen dolgozik az edzéseken, megérdemelte, hogy megadjam neki az esélyt. Ő jelentheti a jövőt, de még fejlődnie kell, rajtunk, valamint rajta is múlik, hogy kihozza-e magából a legtöbbet. Ami a brazil támadót illeti: télen az alapozás végén érkezett, de örülök, hogy megszerezte első gólját a bajnokságban. Őt is bántotta, hogy eddig nem talált a kapuba.

– Megeshet, hogy néhány labdarúgó most búcsúzott a Groupama Arénától Fradi-játékosként?
– Erre még nem tudok választ adni. Az idény végén leülünk Kubatov Gábor elnökkel és a vezetőséggel, és egyeztetünk a játékosok jövőjéről. Amíg ez nem történik meg, nem mondhatok semmit.

HERCZEG ANDRÁS, a DVSC vezetőedzője

– Megérdemelte volna a döntetlent a Debrecen?
– Nincs értelme erről beszélni, mert kikaptunk. A bronzéremért folyó versenyfutásban egyébként is csak a győzelemmel léphettünk volna nagyot. Ám nem kell szégyenkeznünk, az utolsó percig harcoltunk, sajnos több olyan időszak volt, amikor rossz döntéseket hoztunk, kapkodtunk, így nem tudtunk pontot szerezni.

– Arra a helyzetre céloz, amikor Szécsi Márk teljesen üresen érkezett középen, Ferenczi János mégis kapura lőtt?
– Nem szeretnék nevesíteni senkit, de valami ilyesmire céloztam, amikor azt mondtam: jobb döntéseket kell hoznunk, és higgadtabbnak kell lennünk.

– Mennyire vigasztalja, hogy továbbra is harmadik helyen áll a Debrecen?
– Nagy lehetőség előtt állunk, remélem, ezt jól dolgozza fel a csapat. Biztos vagyok benne, hogy az akarattal a jövő héten sem lesz probléma, de vannak játékelemek, amelyekben javulnunk kell a győzelemhez. Sajnos a mostani bajnokságban ez a probléma végigkísér bennünket, vannak olyan időszakok, amikor túl sok hibát követünk el, de bízom benne, hogy végül siker koronázza az erőfeszítéseinket.

ÚJPEST FC–PUSKÁS AKADÉMIA 0–1

NEBOJSA VIGNJEVICS, az Újpest vezetőedzője

– Nem úgy festett a csapata, mintha fontosnak tartaná a bronzérem megszerzését.
– Nem volt ötletünk, elképzelésünk, hogyan alakítsunk ki lehetőségeket, még a tizenegyest sem tudtuk gólra váltani. Sokat elmond a vendégek gólja is: gyakorlatilag nem voltunk itt fejben a mérkőzésen. Nem úgy viselkedünk, mint egy igazi csapat. A felcsútiak megérdemelték a három pontot. Pedig tudtuk, mi a tét, de a meccs képe alapján nem voltunk felkészültek. Diósgyőrben fontos meccs vár ránk az utolsó fordulóban.

– Régen tűnt ennyire indiszponáltnak a csapata. Mi az oka ennek?
– Jellemző ránk a jó értelemben vett agresszivitás, de kulcsembereink hiányoztak, akikben ez megvan, a pályára lépők között sokakból alkatilag hiányzik ez a készség. Pedig a Tottenham és a Liverpool példája mutatja, a futballban mennyi mindent el lehet érni elszántsággal.

– Lacina Traoré kétszázhárom centiméteres magassága ellenére alig fejel el labdát, és már a tizenegyeseket sem lehet rá bízni. Lassan kijelenthetjük, hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket?
– Igen.

KOMJÁTI ANDRÁS, a Puskás Akadémia vezetőedzője

– Elérték céljukat, a bennmaradást.
– Küzdelmes mérkőzésen vagyunk túl, motivált volt a csapatom, a játékosok átérezték a csata jelentőségét. Az első tíz-tizenöt percben az Újpest fölényben játszott, kicsit bátortalanok voltunk, utána viszont magunkhoz tértünk, és mertünk futballozni.

– Kiegyenlített mérkőzés volt. Mi döntött az önök javára?
– Döntő volt, hogy Hegedüs Lajos hárította a tizenegyest. A második félidőben nyomás alatt kellett játszanunk, mi a kontrákra építettünk, és ennek meg is lett az eredménye.

– Önnel a kispadon nem veszített még a csapat, és bár az összehasonlításnak még nincs itt az ideje, elődei közül senkinek sem volt ilyen jó mutatója a Puskás Akadémia edzőjeként. Mi a titka?
– Annak ellenére, hogy elődömnél nem igazán jöttek az eredmények, erőnlétileg rendben lévő együttest örököltem tőle. Nekem az öltözőn belüli feszültséget kellett oldanom, és elhitetni a játékosokkal, hogy tudnak futballozni. Kicsit átalakítottuk a játékstílusunkat, megjött az önbizalmunk, ennek köszönhető az előrelépés.

MOL VIDI FC–MTK 4–2

MARKO NIKOLICS, a Mol Vidi vezetőedzője

– Kiütés is lehetett volna a vége...
– Nagyszerűen játszottunk, sok helyzetünk volt. Nem könnyű olyan együttes ellen futballozni, amelyik az életéért küzd. A szurkolók alighanem jól érezték magukat, nemcsak nyertünk, hanem szépen és eredményesen is futballoztunk.

– A lelátóról úgy tűnt, az MTK a hajrára mintha elveszítette volna a hitét. A kispadnál is így érezte?
– Inkább azt mondanám, jobbak voltunk. Már az első félidőben is volt három-négy olyan akciónk, amelynek a végén – ha jól sikerül az utolsó passzunk – ziccerbe kerülünk. Jó formában vagyunk, most az a legfontosabb, hogy ez ki is tartson a kupadöntőig.

– Az utolsó körben a Haladás ellen is pihennek néhányan?
– Alighanem igen. Ezen a napon Juhász Roland pihent, Kovács István csereként szállt be, hozzáteszem, remekül, mint ahogy a többi cserénk is jól játszott. A Haladás ellen is lesz, aki kihagyja a kilencven percet, de a többségnek formában kell maradnia, a legfontosabb mérkőzés, a Honvéd elleni kupadöntő még vár ránk.

LUCSÁNSZKY TAMÁS, az MTK Budapest vezetőedzője

– Mit lehet ilyenkor mondani?
– Azt, hogy minden összeesküdött ellenünk. Nem szeretek a körülményekre hivatkozni, távol áll tőlem, most mégis kénytelen vagyok. A mérkőzés előtt is tele voltunk sérültekkel, a találkozó alatt pedig háromszor is kényszerből kellett cserélnem. Összességében megérdemelten nyert a Vidi, ezt el kell ismerni, de azért több volt ebben a mérkőzésben.

– A vezetés megszerzése után hitt a bravúrban?
– Az első félidőben a játék képe kiegyenlített volt. A fordulás után sajnos a második gól fordulópontot jelentett, onnantól mintha elveszítettük volna a hitünket. Ezzel együtt mindent megpróbáltunk, a srácok mentek előre becsülettel, de emberhátrányban már esélyünk sem volt.

– Mit lehet tenni? Fohászkodni?
– A tavasz folyamán többször is saját kezünkbe vehettük volna a sorsunkat, az utolsó fordulóra ez az esélyünk sem maradt meg. Innentől a vetélytársak eredményeit is figyelnünk kell, nekünk pedig le kell győznünk a Honvédot. A mai mérkőzés alatt szándékosan nem néztem a többi mérkőzés alakulását, csakis az én csapatomra összpontosítottam.

MEZŐKÖVESD–HALADÁS 1–0

KUTTOR ATTILA, a Mezőkövesd Zsóry vezetőedzője

– Elégedett az eredménnyel?
– Nehéz kilencven percen vagyunk túl, voltak nehézségeink is, de átlendültünk a holtponton. Az összkép alapján rászolgáltunk a győzelemre, nem elégedtünk meg a bennmaradás kivívásával, hanem harcoltunk, és az erőfeszítéseinket siker koronázta.

– Miért játszott az első félidőben visszafogottan a csapata?
– Azért, mert volt egy ellenfél is a pályán, amelynek a tagjai az életükért küzdöttek. Való igaz, ebben az időszakban nem sziporkáztunk, de előfordul, hogy nem mindig sikerül elővenni a csúcsformát. Mezőnyjáték folyt a pályán, egymásnak feszült a két csapat.

– Hogyan készülnek az idény utolsó bajnokijára?
– Ugyanúgy, ahogyan eddig. Szeretnénk szépen befejezni a bajnokságot. Kisvárdán is nyerni akarunk, és mindent ennek rendelünk alá.

HORVÁTH FERENC, a Haladás vezetőedzője:

– Nyilván nem ilyen eredményre számított...
– Többet reméltünk, de most ennyire futotta. Nálunk volt többet a labda, a játék sokszor az ellenfelünk térfelén folyt, amely kontrára rendezkedett be. A hajrában azonban már adódtak helyzetek is a két kapu előtt.

– Miért nem lőttek kapura az első félidőben?
– Nem mondtam a játékosaimnak, hogy ne lőjenek... A Mezőkövesdnek sem volt egyetlen kaput eltaláló lövése sem, úgy vettem észre, hogy a hazaiak nem feltétlenül erőltetik a támadásokat. A végén mégis ők örülhettek.

– A tavaszi szép menetelés hiábavalónak bizonyult. Mi jár most a fejében?
– Elhittem, hogy kivívhatjuk a bennmaradást, éppen ezért most csalódott vagyok. Rengeteg munkát végeztünk el, a nulláról jöttünk fel, versenyben tudtunk maradni, de mindez hiábavalónak bizonyult, mert az i-re nem sikerült feltenni a pontot.

PAKSI FC–KISVÁRDA

CSERTŐI Aurél, a Paksi FC vezetőedzője 1–0

– Véget ért a stresszes időszak az életében?
– Remélhetően igen, mert az utolsó három mérkőzésünk sorsdöntő volt, közvetlen vetélytársakkal játszottunk. S bár a tavaszunk rosszul sikerült, ezen a három mérkőzésen a legjobbkor hoztuk a jobb formánkat.

– Ez a teljesítmény azért nem volt jónak mondható, egyetért?
– Végül is igen, mert mindkét csapat keveset kockáztatott, ráadásul csapatom nem a megszokott lendülettel futballozott, kizárólag csak vezetésünk után, amikor a Kisvárda már kitámadott, és lehetőségünk nyílt kontrák vezetésére.

– Úgy tűnt, mintha a döntetlen is megfelelő eredmény lenne önöknek, holott a győzelmek száma miatt az egy ponttal akár bajba is kerülhettek volna.
– Pedig támadni, győzni akartunk, csak éppen kivárásra játszottunk, mert nem mehettünk ész nélkül előre. A célunkat így teljesítettük, és Paksnak a következő idényben is lesz NB I-es csapata.

DAJKA LÁSZLÓ, a Kisvárda vezetőedzője

– Néhány helyzetet leszámítva mintha letettek volna a gólszerzés lehetőségéről.
– Nem is volt szép futball, sem a hazaiak, sem mi nem vállaltunk kockázatot, de valójában két-három játékosom gyengébb teljesítménye miatt nem voltunk képesek megvalósítani az elképzelt taktikát.

– A döntetlenre mentek rá, ez biztosabb lett volna?
– Nem mondanám, hogy az egy pont megfelelő lett volna, de tisztában voltunk a Paks játékstílusával, és a tavaszi néhány fordulót leszámítva nem nagyon nyert ellenfél ebben a stadionban. Ettől függetlenül hiányoztak a labdaszerzések, amelyek után megindulhattunk volna az ellenfél kapuja felé, s mivel nem jöttünk lendületbe, nem is tudtuk meglepni az ellenfelet.

– Idegenben eddig jobban ment a csapatának. Most mintha valóban megszeppent újoncként lépett volna pályára.
– Nem minden csapat ellen lehet ugyanazt a taktikát megvalósítani, ezúttal más stílusú ellenfélbe botlottunk. Játékosaimnál hiányzott a fifika és a rafinéria, de sebaj, készülünk az utolsó fordulóra, s ha nyerünk a Mezőkövesd ellen, meglesz a bennmaradás is.

A HONVÉD–DVTK meccs mestermérlege itt érhető el: Ha elmondanám a véleményem, örökre eltiltanának – Supka Attila