Fény volt, látvány nem sok – a Vasas így is legyőzte a Haladást

LABDARÚGÓ NB I
10. FORDULÓ (FÉLBESZAKADT MÉRKŐZÉS ÚJRAJÁTSZÁSA)
Vasas FC–Haladás 1–0 (Gaál 28.)
Budapest, Szusza Ferenc Stadion, 1000 néző. Vezette: Szőts Gergely

A MÉRKŐZÉS ONLINE TUDÓSÍTÁSÁT IDE KATTINTVA OLVASHATJA EL!

„Ha még egyszer így fújsz, megint lekapcsolom a villanyt...”

Öblös hangú, visszafogottan jókedvű Vasas-szurkoló üvöltött nagyot. Akkor már eltelt fél óra a meccsből, az angyalföldiek egy látványos akció végén megszerezték a vezetést, ám a hazai drukkerek egy kicsit sem nyugodhattak meg. A meccset a Haladás kezdte jobban, a vendégek többször eljutottak a hazai tizenhatosig, és két szabadrúgást is lőhettek, ám mindkettő célt tévesztett. Langymeleg októberi este volt, mintha a Kanári-szigeteken ücsörögtünk volna. A tökéletes hangulathoz csupán néhány koktél, a tenger spriccelése és a svéd női napozóválogatott hiányzott. No meg a napfény. Ám ezen az estén a napnál is fontosabb volt a reflektorok fénye. Nem is olyan régen már egymásnak feszült itt a két együttes, ám a szeptember 23-án rendezett összecsapás nagyjából húsz percig tartott, mert aztán diszkrét félhomály borult a Szusza Ferenc Stadion gyepére. Az akkor didergő nézők türelmesen vártak, ám a trafó megmakacsolta magát, a játékvezető pedig lefújta a mérkőzést.

Most elölről kezdtek mindent.

A meccs nagy kérdése volt, miként tér magához a Vasas a szombati sokkhatás után. Mert ki lehet kapni idegenben a Diósgyőrtől, Bódog Tamás kőkemény, az ellenfelet kicsit sem kímélő játékstílusú, harcos csapata bárkire veszélyes. De az ötös ezúttal a tanácstalan, gyáva, hibát hibára halmozó futballért járt az angyalföldieknek. A Haladás sem volt könnyű helyzetben, pályaválasztóként kapott ki a Honvédtól, s egyelőre úgy tűnik, még nem hozott kellő lendületet Mészöly Géza leváltása és a rendkívül lelkes, elszánt és láthatóan felkészült Pacsi Bálint kinevezése.

Egymásnak feszültek tehát az októberi nyárban, és most jó lenne azt írni, hogy a közönség tűzbe jött a látványtól. Nem volt látványos összecsapás, de a drukkerek beérték azzal is, hogy a játékosok sprinteltek, összecsaptak, és harcoltak. Az pedig már csak a bónusz volt, hogy a Vasas valóban szemet gyönyörködtető találattal szerzett vezetést. Egy passz, még egy passz, aztán Gaál Bálint okosan a bal alsó sarokba helyezte a lasztit.

Vasi gyerek lőtte a gólt a vasiaknak. Ezt Pacsi Bálint is kiemelte a meccs utáni sajtótájékoztatón, mintegy jelezve, sőt kimondva, Gaál Bálintnak náluk kellene futballoznia, nem pedig piros-kékben.

A vezető gól megnyugtatta a Vasast, és a második félidőben gyakorlatilag az történt a pályán, amit az angyalföldiek akartak. Uralták a mérkőzést, tartották a labdát, és helyenként kipasszolták a szombathelyieket. Csakhogy a nagy „biztonsági játék” közepette elegendő volt egy figyelmetlenség, egy kihagyás, és a meccs véghajrájában a csereként beállt Medgyes Zoltán máris egyedül lódulhatott meg a hazai védők között, ám a ziccerben az elvetődő Lubos Kamenárt találta el.

A Vasas erre két hasonló ziccerrel válaszolt, előbb Ádám Martin lőtt gyakorlatilag zavartalanul a tizenegyespontról a léc fölé, majd Gaál Bálint énekelhette volna újra régi csapattársainak: „hol vagytok régi barátok...”, és ebben nem lett volna semmi túlzás, hiszen sehol egy Hali-védő, csupán a kapujából kifutó Király Gábor tornyosult előtte – őt azonban telibe találta. Nem sokkal később jött a hármas sípszó, megkönnyebbült piros-kék drukkerek indultak haza azzal a tudattal, jó, jó, most győzött a csapat, de mi lesz szombaton, megint indul a hullámvasút?

Az angyalföldiek megérdemelten szerezték meg a három pontot, ám a meccs hőse egyértelműen a trafó volt.

A MÉRKŐZÉS ONLINE TUDÓSÍTÁSÁT IDE KATTINTVA OLVASHATJA EL!