Solymosi Péter mindig kíváncsi lapunk osztályzataira (Fotó: Szabó Miklós)

Solymosi Péternek jár az elismerés. Az előző idényben második helyen végzett lapunk összesített rangsorában a játékvezetők között, a mostaniban az utolsó őszi fordulót követően az élen állt, és mivel tartotta a szintet, a Nemzeti Sport osztályzatai alapján a 48 esztendős bíró lett a 2019–2020-as kiírás legjobbja.

A RUTIN DIADALA
  Az élvonalbeli labdarúgók mellett a lapunk tudósítói által adott osztályzatok alapján a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) professzionális játékvezetőinek teljesítménye is értékelhető. A rangsorban valamennyi játékvezetőt feltüntettük, de csak azok a bírók osztályzatai számítottak, akik a 2019–2020-as idényben legalább 10 mérkőzésen vezettek. Pontazonosság esetén a több bajnoki rangsorol.
1.Solymosi Péter
8.294
(17)
2. Karakó Ferenc
8.154
(13)
3.Erdős József7.944
(18)
4.
Berke Balázs 7.810
(21)
5. Bognár Tamás 
7.625
(16)
6.Iványi Zoltán 
7.600
(20)
7. Farkas Ádám 7.583
(12)
8.Andó-Szabó Sándor 
7.500
(14)
9. Pintér Csaba
7.381
(21)
10.
Bogár Gergő6.813
(16)
  Kassai Viktor
8.000(6)
 Vad II István
7.889 
(9)
  Csonka Bence7.667
(6)
 Pillók Ádám
7.286
(7)
 Antal Péter
7.000
(1)
 Káprály Mihály
7.000
(1)
Magyarázat: A helyezés után a játékvezetők neve, illetve az osztályzatok átlaga szerepel, míg zárójelben mérkőzéseik számát tüntettük fel. Vastaggal szedve a FIFA-bírókat jelöltük.
Készítette:Tőzsér Norbert

„A szakmai visszajelzés, vagyis a játékvezető-ellenőr jelentése a legfontosabb, de nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, minden kollégám figyeli a Nemzeti Sport osztályzatait – mondta lapunknak Solymosi Péter. – Az első hely megerősít abban, hogy jól végeztük a munkánkat, ezzel együtt mindannyian tudjuk, hogy az ilyen rangsorok szubjektív véleményt tükröznek. Ami a teljesítményemet illeti: összességében kiegyensúlyozott idényt zártam, így hirtelen egyetlen olyan találkozót sem tudnék említeni, amelyre valamiért rossz érzésekkel gondolok vissza. Ha mégis ki kellene emelni két pillanatot a mögöttünk hagyott idényből, első körben a szünet után rendezett Mol Fehérvár–Újpest meccset említeném. A találkozó után mindenki csettintett, hogy végre ismét valódi futballmeccset láthattunk, jó hangulattal és pörgős játékkal. A másik egy kicsit kellemetlenebb emlék, a háromszázadik bajnokim a Puskás Akadémia–Kaposvár meccs volt, amelyen csúnyán »megettem« a vendégek egyik játékosának műesését. Az esetnél a felcsúti Thomas Meissner reklamált, a visszajátszások után belátom, joggal. Néhány fordulóval később ismét a felcsútiaknak vezettem meccset, az öltözőfolyosón pedig megbeszéltük azt a jelenetet a védővel, elismertem, hogy igaza volt.”

A labdarúgókat gyakran felismerik és megszólítják az utcán, de vajon mi a helyzet a játékvezetőkkel?

„Éppen a keszthelyi postáról léptem ki, amikor egy férfi odajött hozzám, és jó pihenést kívánt  – folytatta Solymosi Péter, aki egyelőre december 31-ig tervez.  – A Magyar Kupa-elődöntő másnapján egy kispesti drukker szólított meg, közölte, hogy előző este sokszor szidott, de összességében jól vezettem a meccset, és jó egészséget kívánt. A stadionban és a hozzászólásokban gyakran megkapjuk a magunkét, de szemtől szemben csupa pozitív megnyilvánulásban van részünk a szurkolóktól.”