Kellemetlen vendég volt a Puskás Akadémia, a Mol Vidi FC bánta

NB I
19. FORDULÓ
Mol Vidi FC–Puskás Akadémia 0–3 (Urblík 7., Radó 71., Arabuli 88.)
Székesfehérvár, Mol Aréna Sóstó, 2980 néző. V: Kassai

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

Amikor Elek Ákost 2011. november 27-én, a Paks elleni mérkőzés 82. percében lecserélték, aligha gondolta volna, hogy 2624 napot kell várnia arra, hogy újra magára öltse a piros-kék mezt. Holott így történt, a középpályás az azóta eltelt 374 hétben ha Tolnát és Baranyát nem is, Törökországot, Miskolcot, Kínát és Kazahsztánt bejárta, mígnem januárban visszatért Székesfehérvárra, 2019. február 2-án pedig már annak örülhetett, hogy Marko Nikolics mindjárt az idei első tétmeccsen a kezdő tizenegyben szorított neki helyet.

A bajnoki címvédő másik „friss” szerzeménye, Futács Márkó a kispadon indított, csakúgy, mint a már augusztus óta a klub kötelékébe tartozó Armin Hodzic. Az előző mondatból is kikövetkeztethető, hogy a szakmai stáb nem húzott váratlant: a gólszerzést elsősorban a csapat házi gólkirályára, az ősszel hat találatig jutó Marko Scsepovicsra bízta. Természetesen a négygólos Juhász Roland is a pályán volt az első perctől fogva, sőt a nevéhez fűződött az első helyzet: a negyedik percben Huszti Szabolcs szögletét követően fejelt fölé. Hogy nem a hálóba juttatta a labdát, azért is bánhatta, mert három perc múltán Urblík József levadászta a téli szünetben a kapu bal felső sarkába beköltöző pókcsaládot. A játék addigi képe alapján váratlanul érkező felcsúti gól okozott is némi zavart a fehérvári gépezetben, Radó András szöglete után növelhették volna előnyüket a vendégek. Más kérdés, hogy a 24. percben Elek Ákos góllal ünnepelhette volna a visszatérését, ám a feltételes módból is kiderül, nem így tett – Hegedüs Lajos bravúrral hárította a fejesét.

Apropó, Hegedüs! Már most látható, hogy a december végén kinevezett Radoki János színre lépésével az ősszel egyébként magabiztosan teljesítő Braniszlav Danilovics a kispadra szorult, aminek következtében Hegedüs nevével kezdődött az összeállítás. A móri születésű, de eddigi edzői pályafutása során kizárólag Németországban dolgozó szakember a korábban mellőzött Gonzalo Vegának is bizalmat szavazott, mi több, a Székelyföld Labdarúgó Akadémia növendéke, az őszt még Csákváron töltő Tamás Nándor is kezdőként mutatkozott be az NB I-ben. A szerfelett motiváltnak tűnő, főleg a gyors játékosaikra építő látogatók még a sérüléssel bajlódó Josip Knezevic hiányát sem szenvedték meg, az első félidőben több lendület volt bennük, mint az eltiltott Vinícius, Anel Hadzic, Kovács István hármas távollétét megérző ellenfelükben, a látottak alapján nem érdemtelenül vonulhattak előnnyel a szünetre.

Marko Nikolics – szokásával ellentétben – már a két félidő között cserére szánta el magát: Elek Ákos helyére Armin Hodzicot küldte be. A képlet innentől fogva így festett: a vesztésre álló fél rohamozott, a másik ellencsapásokra rendezkedett be. A második játékrész elején a kontrákban volt több veszély, még az is megesett, hogy három felcsúti vezette egy székesfehérvárira a labdát, ám egyik támadás sem végződött góllal. Tíz perc kellett ahhoz, hogy az aranyéremre pályázó piros-kékek felvegyék azt a fordulatszámot, ami a meccs megnyeréséhez kell, és újabb tíz perc elteltével már azt állapíthattuk meg, hogy négy nagy egyenlítési lehetőséget is elpuskáztak.

Márpedig van egy íratlan szabály a futballban... Ez ezen a mérkőzésen is érvényesült, a sok kihagyott helyzet ugyanis megbosszulta magát, jobban mondva Radó András a 71. percben kihasználta, hogy a hozzá hasonlóan Szombathelyen nevelkedő Kiss Tamás passza után ziccerbe került, és góljával a meccs végére is pont került. A kegyelemdöfés a 88. percre maradt: két cserejátékos, Liridon Latifi és Bacsana Arabuli összjátéka már-már kiütéses vendégsikert eredményezett – amennyire meglepő, annyira megérdemelt vendégsikert.